Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-259

A Nemzetgyűlés 259. ülése 1921. magyar állampolgárnak biztonságáról van szó. (Ugy van! Ügy van! bal felől és a középen.) Követelték a kormánytól azt, hogy a magyar király, tehát egy magyar állampolgár, . . . (Ügy van! Ugy van! balfelöl és a középen.) Huszár Elemér: Az első! Gr. Apponyi Albert : ... és Magyarország koronás királya nekik kiszolgáltattassék. (Zaj balfelöl.) A kormány nem tudott ellenállani ennek a kényszernek, de nem tudom, hogy felhangzott-e az a lángoló tiltakozás, mert minden egyes magyar embernek érdeke az, hogy ő idegen faktoroknak ki ne szolgáltattassék, (Elénk helyeslés a baloldalon és a hős épen.) mert különben senki sem érezheti magát biztonságban, ha ez meg nem történik. Ha ez a tiltakozás nem történt meg akkor a kormány részéről, hát ezt a tiltakozást kifejezem itt erről az oldalról, (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és a középen.) midőn kifejezést adok annak a sajgó fájdalomnak, amelyet én és velem együtt milliók éreztek, midőn a magyar állampolgároknak jogbiztonságán, a nemzetet képviselő magyar szent korona fényén ez a csorba esett. (Ugy van! Ugy van! Taps a baloldalon és a középen. Zaj balfelöl.) Huszár Károly: Majd követelhetnek még mást is! (Ugy van! Ugy van! bal felöl. Folytonos zaj.) Gr. Apponyi Albert: Engedelmet kérek, én nem hiszem . . . (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a szónokot csendben meghallgatni. Gr. Apponyi Albert: Én nem hiszem, hogy annak az érzelemnek a tekintetében, melynek most kifejezést adtam, különbség lehessen magyar és magyar ember között. (Ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Ha volna, csak azokat sajnálnám, akiknek lelkében ez a különbség megvan. (Taps a baloldalon. Zaj és felkiáltások '• Halljuk Apponyit !) Elnök : Kérem a képviselő urakat, sziveskedjenek magukat a házszabályokhoz tartani és a szónokot nem zavarni! (Nagy zaj a középen.) Szmrecsányi György (közbeszól). Elnök: Szmrecsányj képviselő urat kérem, szíveskedjék a házszabályokhoz alkalmazkodni. (Folytonos zaj a középen és a jobboldalon.) Szmrecsányi György: Alávaló rágalom! Elnök : Szmrecsányi György képviselő urat másodszor is figyelmeztetem, szíveskedjék magát a házszabályokhoz tartani. Gr. Apponyi Albert: Hallom, hogy hivatkoznak arra a hírre, mely szerint a királyt osztrák és cseh csapatok kisérték. (Zaj.) Szmrecsányi György: Ezt mondták most épen! (Nagy zaj.) Balla Aladár : A cenzúra megengedte, hogy közöljék ! évi november hó 4-én, pénteken. 107 Gr. Apponyi Albert: Kijelentem személyes tudásom alapján, azon információ alapján, melyet a legilletékesebb helyről nyertem, hogy ebből egyetlenegy szó sem igaz. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Szmrecsányi György: Alávaló gonoszság! Akárki mondta, rágalmazó, hazug fráter! (Nagy zaj.) Szilágyi Lajos : Hivatalos hazugság ! (Folytonos nagy zaj.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Arról értesülök, hogy Szmrecsányi képviselő ur... (Nagy zaj. Felkiáltások: Halljuk az elnököt!) Méltóztassanak legalább az elnököt meghallgatni, hogy én is teljesíthessem kötelességemet. Arról értesülök, hogy Szmrecsányi képviselő ur az előbb egy közbekiáltás alakjában azt a kifejezést használta, hogy : hazugság és rágalom. (Ugy van ! a jobboldalon.) Miután ez a két kifejezés semmi körülmények között nem parlamentáris, felkérem Szmrecsányi képviselő urat, hogy a jövőben ily kifejezésektől tartózkodni szíveskedjék. (Helyeslés.) Apponyi képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi Albert: Ezzel az incidenssel végeztem. Szilágyi Lajos: A Magyar Távirati Iroda hazugsága! (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: Az lehet, hogy egy vagy két osztrák származású tiszt mint magánegyén a király kíséretében volt, (Félkiáltások a jobboldalon : Ahá !) de akik eleinte ott voltak, Őfelsége kívánságára Sopronban lemaradtak. Taszler Béla: Ez a történelmi tény! Bárczy István : A mi határozati javaslatunkat kicenzurázták az összes lapokból, de ezt a hazugságot nem cenzúrázták ki. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a Nemzetgyűlés méltóságát megőrizni. Azt hiszem, hogy azok a szavak, melyeket Apponyi képviselő úrtól hallunk, megérdemlik, hogy minden oldalról nyugalomban és méltósággal hallgassák meg. (Helyeslés.) Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédjét folytatni. Gr. Apponyi Albert: Azt hinné az ember, hogy amikor a kormány, bizonyára fájdalmas érzettel, ennek a követelésnek eleget tett, hogy ezzel legalább betelt a mérték s hogy ezenfelül ujabb követeléseket nem fognak támasztani. Csalódás volt. Fokozatosan, crescendo jöttek a követelések. Az első követelés egy jegyzék volt, mely azt mondta, hogy IV. Károly király lemondásával sem volna elintézve a dolog, hanem hogy az ő trónfosztását kell a törvénybe iktatni. A következő követelmény már az volt, hogy az ő trónfosztását és az egész dinasztiával szemben a trónöröklési rendnek megszűnését is törvénybe kell iktatni. E követelés alkalmából született vagy legalább lett ma aktuálissá az a törvényjavaslat, mellyel foglalkozunk. S már most vége van-e itt annak a láncolatnak, amelybe belejutottunk ? 14*