Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-259
108 A Nemzetgyűlés- 259. ülése 1921. Friedrich István: Nincs! Gr. Apponyi Albert: Vége van-e? Remélem, hogy vége van, de biztositékom erre nézve nincs és nincs senkinek. Egy biztositék van, legalább nekem csak egy biztositék megszerzésére van módom, és ez a biztositék a nyugati művelt nagy nemzetek lelkiismeretének felébresztése. (Mozgás és zaj.) A kormány ám tárgyaljon diplomáciai utón a kormányokkal, nekünk mindannyiunknak kötelességünk mindent elkövetni, hogy hozzáférkőzzünk a müveit nemzetek lelkiismeretéhez, hogy hozzáférkőzzünk azokhoz a nemzetekhez, melyek az emberi szabadságnak, a felvilágosodottságnak, a kultúrának zászlóhordozói voltak... Giesswein Sándor: Ehhez más kormány kell! Gr. Apponyi Albert :.. . melyek jóhiszeműen azt hitték, hogy ezt a háborút is a nemzetek felszabadításáért, az állandó békéért, a haladásért, a jobb jövő elérésének biztosításáért vívják. Ezekhez a nemzetekhez kell fordulnunk és kérdeznünk őket, hogy vájjon tetszik-e nekik ez, vájjon megfelel-e az ő hagyományaiknak, vájjon megfelel-e az ő erkölcsi érzésüknek, — hogy ne beszéljek jogérzékről — hogy egy nemzetet, csupán azért, mert gyenge, csupán azért, mert lefegyverezték, mig a körülötte álló nemzeteknek meghagyták a lehetőséget, hogy állig fegyverkezzenek, csupán azért, az ököljog címén, mely soha cinikusabban nem uralkodott, mint most, (Ugy van! ügy van!) belső ügyeinek intézésében korlátozni, felette gyámságot gyakorolni lehessen, és megfelel-e e nemzetek lelkületének az, hogy — amit az előbb elfelejtettem említeni — a békeszerződésnek a kisebbségek védelmére irányuló klauzulái folyton cinikusan megsértessenek, semmibe se vétessenek, anélkül hogy bármely fórum is hozzászólna, megfelel-e lelkiismeretüknek, hogy ez a kisebbség a védelmi klauzulák megsértésével kulturailag alacsonyabban álló fajok zsarnoksága alá kerüljön. (Élénk taps.) Fel kell őket szólítani, fel kell ébreszteni lelkiismeretüket és ha egyébben nem, legalább ebben a propagandamunkában fogjunk össze, ebben a propagandamunkában legyünk egyek. (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Át kell most már térnem magára a kérdésre. A tárggyal én nagyon röviden végezhetek. Nem bocsátkozom a törvényjavaslat közjogi diskussziójába, az én jogi meggyőződésem szerint én ennek diskussziójávai nem is foglalkozhatom, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) annak megvitatásában és az abban való határozathozatalban nem vehetek részt. (Helyeslés a baloldalon.) Méltánylom azt a kényszerhelyzetet, mely alatt a kormány cselekedett. A kényszerhelyzet rám is azzal a hatással van, hogy ne tegyek semmit e törvényjavaslat határozattá emelésének megakadályozására, sőt hátráltatására. Ez a kötelességem a mai pillanatnak válságos voltával szemben. De vannak egyéb kötelességeink is, mélyen évi november hó 4-én, pénteken. t. Nemzetgyűlés, nekem és azoknak, akik ugy éreznek, mint én. Kötelességünk, hogy az a csapás, amelyet ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén évezredes alkotmányos fejlődésünk folytonosságára mér, (Ugy van! balfelöl.) legalább erkölcsileg elhárittassék, hogy a jövőbe átmentsük azokat a nagy erkölcsi értékeket, amelyek az én hitem szerint, amint ezer éven át e nemzet fennállásának legfőbb biztositékai voltak, ma is, ezentúl is a legfőbb biztosítékai. (Ugy van! Taps a középen.) Kell hogy átmentsük a jövőbe a jogfolytonosságnak elvét; kell hogy szembeszálljunk egy bizonyos teóriával és az 1920. évi I. tc.-nek, melyet a maga helyes felfogásának és magyarázatának körében épugy, mint minden más jogot, tisztelek és amely előtt meghajlok, ne adjunk olyan magyarázatot, amely a megalkotásánál sem volt meg az alkotóinak lelkében, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) amely jelentőséggel azonban az jogilag nem is bírhatott; hogy t. i. az véget vethessen egész alkotmányunk évszázados fejlődésének. (Ugy van! balfelöl.) Ezeket az értékeket, amelyeknek megtartásától meggyőződésem szerint a nemzetnek jövője függ; ezeket az értékeket, amelyeket már nem használhatunk fel; ezeket az értékeket, amelyeknek megvaiósitásától talán igen távol esünk a mai pillanat örvényében, nem szabad elveszni engednünk. (Helyeslés balfelöl.) Ettől a felfogástól indíttatva, a következő nyilatkozatot vagyok bátor felolvasni (Halljuk! Halljuk ! balfelöl. Olvassa) : A napirendre tűzött törvényjavaslat szakítást jelent ősi alkotmányunkkal; (Ugy van! balfelöl.) a koronás király trónvesztóse kimondásával annak legerősebb pillérét, a magyar nemzeti királyság intézményét támadja meg; a király és nemzet megegyezésén alapuló törvény által megállapított trónöröklési rendnek egyoldalú megszüntetésével pedig bizonytalanságba sodorja a nemzet jövőjét. Az 1920 !l. te. erre nem ad jogcímet, mert ez a törvény kifejezetten nem arra irányul, de semmiesetre sem bírhatott azzal a joghatállyal, hogy ezeréves alkotmányunk folytonosságát megszakítsa, annak törvényes intézményeit megdöntse és merőben új, az eddigitől független jogfejlődésnek kiinduló pontja legyen. Ez a törvény, amint egyébként bevezető részéből is kitűnik, csak kisegítő jogot alkotott és alkothatott a szükségjog alapján, az ősi alkotmányban gyökerező közhatalmi intézmények működésének, különösen a királyi hatalom gyakorlásának tényleges és rögtön el nem hárítható szünetelése miatt, e szünetelés idejére és abból a célból, hogy azok működésének visszaállítása a nemzet közreműködésével és befolyásával történjék. (Mozgás a jobboldalon.) Ezen a határon belül az 1920:1. te. valóságos jog, mely föltétlen tiszteletet követel. De annak továbbmenő értelmezése és minden kísérlet arra,
