Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-233

4 Nemzetgyűlés 233. ülése 1921. Vvi Julius hó 20-án r szerKn. 89 a szép és neliéz politikai feladatot, amelyet Bara­nyában tűztél ki magadnak. A sok emigráns kö­zött, kik az utódállamokban szétszórva élnek, te vagy az egyedüli, akinek megadatott aktiv po­litikai téren működni.« Majd azt mondja (olvassa) : »A te működé­sed fix pont, mely köré csoportosulhatnak mind­azok, akik szegény Magyarországot ki akarják emelni abból a posványból, amelybe a keresztény kurzus belesodorta. Bécsi működésed külpolitikai sikerétől sokat remélek.« Nem is folytatom tovább, a hazaárulás egész tömege foglaltatik ebben a cikkben. Igen érdekes azonban, hogy a Bécsi Magyar Újság hirszolgálata milyen gyors. Például előttem fekszik a Bécsi Magyar Újság folyó évi július 15-iki száma, és abban már az itt -szerdán, illető­leg csütörtökön tartott ministertanácsról foglal­tatik igen érdekes közlés, de nem akarom untatni a t. Nemzetgyűlést a felolvasásával. (Felkiáltások balfelől : Halljuk ! Halljuk !) Birtha József: Hogy lehet ez ? A minister­tanácsban vannak árulók ? (Mozgás.) Karafiáth Jenő : Nem, tudom, de ez a lap na­gyon hamar tudta meg a csütörtökön itt történt dolgokat. Szabó József (budapesti) : Az már előre tudja, Szterényinek igaza van ! Karafiáth Jenő: Csak okulásul ismertetem, hogy a legutóbb történtek miképen vannak be­állítva. A Bécsi Magyar Újság július 16-iki száma irja (olvassa) : »Orgovány a Nemzetgyűlés előtt. Beniczky követeli a* Héjjas-banda letartóztatá­sát. — Horthy fekete hadának fekete péntekje volt ma. — Igen, mi becstelen rágalmazók, hazát­lan söpredék, annyi reménytelen, meddő küzde­lem után, melyet az igazság ismeréséért és ismer­tetéséért folytattunk, megértük azt, hogy Kecske­métről, Orgoványról, Izsákról és a Duna—Tisza közének — Héjjas birodalmának — egyéb véres foltjairól irott tudósitásainkat a magyar Nemzet­gyűlésben a fehér terror belügyministere erősiti meg fehér akták alapján. Az idén rosszabb a helyzet, mint 1920-ban volt ! —• kiáltotta a világba Beniczky . . .« Benkő Gábor: Odaszólt ez a beszéd, nem nekünk ! Karafiáth Jenő: »...Nem mi mondjuk ez alkalommal, hanem Beniczky volt belügyminister mondja« stb. Ugyancsak ebben a tenorban folyik a követ­kező cikk, ahol a Nemzetgyűlés a kormány ellen fordul (olvassa) : »A kormány megszűnt kormány lenni. Eddig legalább névleg az volt. Ha gróf Bethlen ministerelnök és ministerei kiejtették ke­zükből ezt a névleges hatalmat is, a keresztény nemzeti párt három-négyfelé szakad. Fele Ea­kovszky elnök, másik fele Beniczky mellé szegő­dött. Bethlen és Tomcsányi riadtan nézték a vég­leges felbomlás robbanásait, a Ház elnöke is a ministerelnök ellen fordult. A vihar ujabb fel­csapására a kurzus egész ege beborult : Beniczky NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XII. KÖTET. felnyúlt Horthyig és őt rángatta le a gazságok közt, amiket elkövetett. A világ leggyávább és legbornírtabb katonai diktatúrájában senkinek sem biztos az élete ma sem ! Ezt mondták és kiabál­ták a Nemzetgyűlés tagjai. Ilyen ülése rég nem volt a Horthy-parlamentnek. Vége felé jár ez a gyászos, bűnös, gonosz életű társaság. A szerdai ülésből élesen kiváltak a legitimista törekvések szájasai és mereven, sötéten, némán vonult meg masszív tömbben a kisgazdapárt. Várja az idők teljesedését. « (Zaj.) Ugyancsak hasonló tenorban emlékezett meg az itt legutóbb történtekről A Jövő is, ennek a cikknek a címe : »Orgovány és Izsák a Nemzet­gyűlés előtt.« »Ezek a leleplezések nemcsak megerősítik, de sok tekintetben messze felülmúlják az emigrált sajtónak a különítmények garázdálkodásairól kö­zölt híradásait és rettenetesen igazolnak minket, akiket tisztító munkánkért, a magyarságért való kétségbeesett segélykiáltásainkért a hazaárulás vádjával illettek — a gyilkosok. Beniczky Ödönt leleplezéseiben a bosszú vezette. Bosszú Horthy ellen, aki húsvétkor letartóztatta őt . . .« BudaVáry László : Honnan tudják ezt ? Karafiáth Jenő : »... és aki — mint Beniczky aktákkal bizonyítja — fölbujtó, irányító, részes és bűnpalástoló ezekben a gyilkosságokban. — Nem engedem a kormányzó személyét ezekbe a szörnyűségekbe belevonni — figyelmezteti az el­nök, mire Beniczky megjegyzi : Én nem említet­tem a kormányzó ur nevét, — mondja — de az akta, amely kezében van, a fővezérségtől, Horthy­tól származik. — A mai viharos üléshez egyébként nem szükséges sok kommentár. Beszél az önma­gáért is eleget. Elég az eseményeket közölni, pőrére vetkőztetik azok Horthyt és a kurzust egészen.« Benkő Gábor : Ez volt Magyarország belügy­ministere ! Karafiáth Jenő: Még megemlítem azt, hogy megjelent a Bécsi Magyar Újságban Károlyi Mi­hály nyilatkozata és válasza Windisch-Graetznek, és annak végső passzusa így szól (olvassa) : »Ki­jelentem végül, hogy a Windisch-Graetz herceg által felhozott összes vádak aljas hazugságok és hogy őt magát elvetemedett szélhámosnak és ha­misítónak tartom.« — Ugyanilyen gyalázkodások vannak ebben az újságban az összes képviselőtár­sainkról, akik hazafiságukról tettek tanúságot, de azt hiszem, ezek tendenciájával mindenki tisztá­ban van. BenkŐ Gábor : Vájjon a Habsburg is örvend ennek ? Karafiáth Jenő : T. Nemzetgyűlés ! Méltóz­tassék megengedni, hogy némileg rámutassak arra is, hogy milyen szörnyű helyzetben vannak azok a rabmagyarok, akik kénytelenek e szennylapok­kal is beérni, ha magyarul akarnak valamit ol­vasni. Kezembe jutott egy újságcikk, mely sze­rint Körmendi Ékes Lajos dr. és társai a prágai parlamentben a cseh belügyministerhez interpel­lációt intéztek és kérdezték : »Hajlandó-e a cseh­12

Next

/
Thumbnails
Contents