Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-233
uo À Kemzei^y'i'Mß 2S.Î, ÜUÍC 39S1. 'évi július hó 20-án, szerda);. szlovák bel ügyminist er a kassai cenzúrát kioktatni arra. hegy a Bécsi Magyar Újságnak ily mérvű támogatása egyrészt hatásköri túllépés, másrészt politikai ostobaság.« A lehetetlenséggel határos, t. Nemzetgyűlés, hogy a tisztességes magyar sajtó ne juthasson el a megszállott vidékre, ellenben ilyen monopóliumot élvező lapokkal tervszerűen árasszák el az ottani magyarságot ! Számtalan keserves levél jutott hozzám, és az ő lelkük tükrét akarom adni akkor, amikor egy ilyen levelet felolvasok. (Halljuk ! Olvassa) : »A mi — elszakított magyarok — lelkiállapota más, mint a tiétek. Mi nehezebben birjuk azt a nyomást elviselni, amely a lelkünkre, de a testünkre is ránehezedik. Folynak a napok. A reményünk már fakul, a lelkünk fásul. Újságot nem olvasunk, mert amit az hoz, az a cenzúra és államérdek filtruruán kerül csak szemünk elé. Dolgoznunk kell, többet mint valaha s mert már öregszünk, ez a küzdelmes, máról-holnapra való megélhetés biztosítása annál nagyobb fáradságunkba kerül, mennél jobban halványulnak a reményeink. És ilyen viszonyok között, ilyen viszonyoknak a lélekre való hatása alatt én most Széchenyi »Blick«-jét fordítom magyarra Î — nagy, fáradságos munka ez, sok tekintetből, de nekem üdülés, mert van, amivel a hivatásom teljesítésén kivül eső óráimat eltöltsem, a sötét gondokat elűzzem,, töprengéseimet, aggódásaimat elhallgattathatom.« T. Nemzetgyűlés ! Én azt hiszem,, hogy az ilyen leveleket és mindezeket kellene Briand ministerelnök ur tudomására hozni, s a Németh Istvánok ügye helyett inkább azzal kellene foglalkoznunk, hogy a Nemzetgyűlés erélyesen utasítsa vissza azt a hangot, hogy »a húsába kell vágni az elnyomónak«. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől és a középen.) A »Magyarságban« irja Ajtay József t. barátom s a magam részéről minden sorát aláírom : »Elég, ha azt a szerény kérdést intézzük a dühöngő Briand úrhoz : ha igaz, hogy mi elnyomtuk a nemzetiségeket, miért tűrik Briand ur és társai, hogy a tőlünk elszakított területeken élő nemzeti kisebbségek : magyarok, horvátok, tótok, németek, rutének, még annyi jogot és szabadságot se élvezzenek, mint az »elnyomás« korszakában. És miért nem követelik, hogy legalább ugy bánjanak elszakított testvéreinkkel, mint ahogy mi bántunk nemzetiségeinkkel ?« (Mozgás.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Én nem sajnáltam a fáradságot és utánajártam annak, hogy tulajdonképen hogyan áll a megszállott területek hírlapirodalmának és csonka Magyarország hirlapforgalmának ügye, (Ralijuk/) A posta- és távirdaigazgatóságtól azt a felvilágosítást nyertem, hogy általában véve a hírlapok a szomszéd államokból ide akadálytalanul érkeznek és kézbesittetnek is. (ügy van! jobbfelöl) Erre való utalással nagyon kérem a kereskedelemügyi minister urat, legyen szíves kövessen el mindent az itt elmondandó helyzet szanálása érdekében, mert viszonosság nincs. A tényleges helyzet a következő : Csehországgal többször próbáltunk a postaforgalom felvétele iránt tárgyalni a postaigazgatással. 1920 júliusában ígéretet is kaptunk, mégis csak ez évi január elseje lett, míg a levélpostaforgalom megindult. Akkor levél, levelezőlap, nyomtatvány, árumintán kivül, minthogy ez külön tiltva nem volt, a hírlapok szállítását megengedtük. Azonban a pozsonyi tót ministerium január elsején kelt rendeletével eltiltotta a Felvidék és rutén földön az 1918 óta megjelent nyomtatványok és magyar hírlapok szállítását, ugy hogy a magyar postának is ennek megfelelően kellett intézkedni. Legújabban divatlapokat és hírlapokat, amelyek az eredeti Csehországba szólnak, szintén visszaküld a pozsonyi civil cenzúra. Az egyéb küldemények forgalmának felvétele tárgyában intézkedéseket tettünk és tárgyaltunk képviselőikkel Budapesten, főleg arról, hogy ne csak Szobon át menjen ez a forgalom. Romániával 1921 április elején indult meg a forgalom ; egyelőre csak levélposta megy, csupán az aradi gyorsvonat utján szállított zárlatokban. Hírlapok szállítása kifejezetten tiltva nincs. Azonban csak most július 14-én indultak meg ujabb tárgyalások Aradon a vasúti és postaforgalom felvétele iránt más utvonalakon is. Itt van a szerb-horvát-szlovén királyság. Itt közvetlen forgalom mai napig sincsen. Ausztrián át azonban már 1919 ősz óta bonyolódik le, de csakis levélpostára szorítkozik. Hírlapok kifejezetten eltiltva nincsenek, a küldött hírlapokat azonban innen is sokszor visszaküldik. A közvetlen forgalomnak több helyen való felvétele tárgyában előbb Szabadkán 1920 december közepén volt tárgyalás, legutóbb pedig június közepén, azonban a szerb kormány ezt nem hagyta jóvá, úgy hogy nem nyilt meg ma sem a közvetlen forgalom, amelynek július 10-én kellett volna megnyílnia. Azonban vannak lapok, melyeknek ügyes bécsi összeköttetéseik vannak, s igy azzal játszották ki a rendeleteket, hogy Bécsben levelekbe tettek újságokat, és f igy kerültek el azok megszállott területekre. Általában véve ugy a bojárok földjén, Bukarestben, mint Prágában, a régi Csehország területén magyar lapokat lehet kapni, lehet hozzájuk jutni, de ez a megszállott vidékeknek tilos, hogy annál kegyetlenebb, lehetetlenebb, elviselhetetlenebb, fájóbb legyen az az állapot, amely reájuk nehezedik. (Zaj.) Interpellációm végére értem. Igyekeztem bebizonyítani, hogy milyen lehetetlen állapotban szenvednek a megszállott vidékek, mert a tisztességes hírszolgálatot teljesítő magyar sajtó — ami pedig a nemzetiségi kisebbségi jogoknak legelemibb követelménye — nem tud hozzájuk eljutni, s hogy mi lett az eredménye annak, hogy az »utódállamok« kormányai annyira kacérkodnak a »bolsevista«, valamint a »demokrata«