Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-233

86 A Nemzetgyűlés 233. ülése 1921. évi július hó 20-án, szerdán. Karafiáth Jenő : Lehetetlen, hogy ez a csodálatos tervszerűség bennünket teljesen hidegen hagyjon. Ez a töméntelen magyargyalázás, ez a sok trágárság mind az ellen iráryul, hogy nem tudják elfelejteni, hogy ez az állam keresztény és nemzeti alapra helyezkedett, hogy a mi szent ideálunk az integritás és hogy integritásáról lemondani a magyar nemzet sohasem fog. (Igaz ! ügy van !) Evvel szemben sokkal szivesebben látná a kis entente, talán Joneseu, talán Banes, talán Pasics együttesen és külön-külön, sokkal nyugodtabban aludhatna, ha mi felkelő napként üdvözölnénk az úgynevezett kis-entente által pártfogolt és inaugurált nyugati demokrata kurzust, amelynek vezérkara élén ott volnának Jászi Oszkár, Lovászv Márton és a többi hasonló fajtájú vezérek. (Zaj.) Budaváry László : Szóval a régi hazaárulók ! Huszár Elemér: Bent az országban is jelentkezik ez a hang ! Karafiáth Jenő *. De ugyanez a hang, amint közbeszóló Huszár Elemér t. képviselőtársam megjegyzi, jelentkezik itt az ország határain belül is . . . Budaváry László : Ezt kellere legelőször letiporni ! Karafiáth Jenő:... és fájdalommal állapítom meg, fájdalommal látom, hogy valami izzik a levegőben, mintha ismét szeretnének eljuttatni minket egy második októberi forradalom felé. T. Nemzetgyűlés ! Caveant consules ! L3gyen erélyes a kormány, hogy kellő időben meggátolja ezeket a dolgokat, mert az ország kibirt egy tatárjárást, kibirt egy törökdúlást, egy mohácsi veszedelmet, kibirta még a kommunizmussal súlyosbított forradalmat is egyszer, de ez az ország nincs abban a helyzetben, hogy még egy forradalmat végigszenvedjen. Ha ez bekövetkeznék, igazán megfordíthatjuk az ősi címert és ráírhatjuk : Finis Hur gariae ! Nagy János (egri) : Ezt akarják Jásziék, ez a céljuk ! Karafiáth Jenő : Ilyen hazafias aggodalmaimban, bár nem szívesen teszem, mégis kötelességenmek tartom, hogy rámutassak arra a tervszerű maffiára, ami e körül a csonka ország körül jelentkezik. Hogy a Bécsi Magyar Újságnak milyen a hangja, a tóiusa, arra vonatkozólag elég, ha csak egy pár címet mordok : Hullaszag. Rothadás. A vezércikkek írói, mintha csak 1918 októberére térnénk vissza : Lovászy Márton, Szász Zoltán, Szende Pál, Biró L:,jos

5 Gábor Andor, Buchirger Manó, . . . (Felkiáltások : Micsoda nevek !) Nyéky József : Vigye el a manó ! (Derültség.) Karafiáth Jenő : . . . nagy G. S. Jászi Oszkár stb. Hegy milyen a har gja, arról jobb nem is szólni. Eltettem egy régebbi újságot 1920 szeptember 23-áról keltezve. A cikk címe : »Hcrthy pokolgépsi Európa békéje ellen !« Mégis, hogy a hanggal kicsit megismerkedjenek t. képviselőtársaim, szükségesnek tartom, hogy néhány idézetet ebből felolvassak. Azt mondja többek közt (olvassa): »Nekik csak pénzzel megvásárolt hiveik lehetnek, lelketlen, becstelen, szemét magyarok ; de olyanok, akik elhiszik, hogy a magyarnak vágynia kell a háromszínű halottas lepsdő alá, amig Horthyék nyargalnak a nemzeti színre mázolt szent mihálylován : olyanok nem fognak akadni.« (Felkiáltások balfelől : Akasztójáravalók f) Gábor Andor írja ezt a cikket. Kénytelen vagyok még ezt a pár sort felolvasni, hogy megmutassam, milyen hangon irnak, mert a rab magyarok kénytelenek ezeket a szennylapokat olvasni, mivel a tisztességes magyar sajtótermékek nem kerülhetnek be a megszállott területekre. Azt mondja (olvassa) : »Ti földkerekség utolsó hitványai, ti népünk és országunk halálba hurcol ói, ti hazaárulók, ha van e szónak még megbélyegző értelme, miután a mi tisztességünkön megnemesitettétek, ti világ vakaréka, ti vért isztok és ember-rostélyost zabáltok s a henyélők, dőzsölök, kártyázók, ivók, lányozók, cédázók, degeszig és okádásig falók, mezitlen nőket korbáccsal táncoltatok s lovaglókorbácsokat anyaméhekben megforgatok uralmát akarjátok felépíteni, ti kolerák és pestisek ; itt vagyunk és ellenetek vagyunk. (Mozgás és zaj.) Halljátok, véresek ! Mi, a gyöngék, az egy szál tolluak, akikről azt hittétek, hogy amerikai állampolgárral és francia misszióval mégis rátaposhattok nyelvünkre, mi legyőztük a pénzeteken mobilizált követet, sajtófőnököt, álhírlapírót, petróleumügynököt, az egész szemétkosarat és nem engedjük meg nektek, hogy a helyükre üljetek. . .« Szabó József (budapesti) : Hol az ő helyük ? (Egy hang balfelől : Az akasztófán !) Karafiáth Jenő : »... és ti informáljátok ezentúl — raffinait furfanggal : szélső ellenzéki hangon — a magyar emigrációt, a tót Felföld, a Bácska és Erdély magyarjait. (Egy hang balfelől : Veszett állatok ezek, nem emigránsok !) Amerikát és a világ összes helyeit, ahol magyarok élnek, lélegzenek és undorodnak tőletek. Eleven dögök ti ! Ki fogjuk takaritani leprát lélegző hulláitokat !« (Nagy zaj.) T. Nemzetgyűlés ! A magyar emigráció feladatairól Jászi Oszkár cikkezik egy másik helyen. Azt hiszem, ennél a címnél sokkal helyesebb azoknak a kitétele, akik hazátlan bitangoknak, kivert kóbor, veszett ebeknek nevezik ezeket, hiszen a történelem az emigráns kifejezést Kossuth és társai és régebben Rákóczi és a rodostói bujdosó magyarok részére sajátította ki s ezt az elnevezést a magyar nemzet kegyeletének patinája vonta be. Azt mondja Jászi ebben a cikkében (olvassa) ; »Nemsokára két komor és súlyos esztendeje lesz annak, hogy a magyarok tízezrei voltak kénytelenek hazájukat elhagyni és a külföldön menedéket keresni Horthyék börtönei, kinzókamrái és akasztófái ellen. E két év alatt több változáson és átalakuláson ment át a száműzöttek lelki összetétele, szellemi horizontja és erkölcsi szenzibili-