Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-233

A Nemzetgyűlés 233. ülése 1921. évi július hó 20-án, szerdán. 87 tása. Az első korszak — azt mondja — a néma kétségbeesés és a tehetetlen düh korszaka volt. Bemekkel és kísértetekkel volt teli a levegő. Minduntalan halálra kínzott emberek jaj gátasát véltük hallani, megcsonkított hullák látományai kergettek s a magyarországi gyilkosok hajtóvadászatainak robaja idáig zúgott a Balaton felől. Csak lassan kezdett — írja tovább — az emigráció második korszakában eme vak és reflexszerű érzelmi reakció némileg tudatos formát ölteni, az écrasez l'infame ! felkiáltásában. Odahaza ölnek, rabolnak, herélnek, asszonyokat kínoznak — tovább hallgatni nem lehet, le kell leplezni Európa előtt az entente-missziók által üzletes nyugalomma] támogatott fehér rémuralom összes bűneit és garázdálkodásait. Hogy aztán mi lesz, hogy a helyébe mi jön, az mind közömbös.« A harmadik korszak azután az emigrációt úgynevezett tevőleges működésre szólitja fel és azt mondja (olvassa) : »Ezzel a felszínes és látszólagos konszolidációval szemben immár nem elégséges az emigrációnak merőben vádoló, leleplező és megtorló munkája, az emigráció pályája egy harmadik korszakához érkezett el, melyben nem elegendő többé a Horthyrendszer diszkreditálása és lerombolása, hanem itt van már a legfőbb ideje annak, hogy az emigráció erőit egy felépítő és alkotó programm megvalósítása érdekében mozgósítsuk, mely egyrészt meggyorsíthatná a fehér ellenforradalom hullájának eltakarítását, másrészt hozzájárulna egy olyan politikai és közéleti atmoszféra megteremtéséhez, mely alkalmas volna arra, hogy egy valóban termékeny reformátori munka kezdődjék meg az oly kegyetlenül sújtott Magyarországon. Egy ilyen programm felállításához szeretnék e cikkben hozzájárulni — irja Jászi Oszkár — (Egy hang a középen : Jó firma !) de mikor ezt megkísérlem, hangsúlyoznom kell, hogy - mint pártoktól és osztályoktól távol i\\ó politikust nem vezetnek a legközelebbi exigenciák szempontjai, nem akarok napi politikát csinálni. ..« Birtha József: Megcsömörlött az ország a politikájától ! Karafiáth Jenő : »... és semmi közöm nincs a közvetlen jövő csetepatéihoz és kompromisszumaihoz. Engemet egyedül az a probléma érdekel, hogy hogyan lehet a demokrácia, a kultúra és a nemzetközi munkamegosztás útjára visszaterelni borzalmasan tönkretett országunkat s mi lehet a külföldre kiűzött magyarok szerepe ebben az eszmeérlelő és az érzelmeket okosan átalakító munkában ? Pár szóval kifejezve, azt hiszem, hogy Magyarország megmentése attól függ, vájjon sikerül-e az októberi forradalom igazi örökségét valóban, azaz lélekben és igazságban végrehajtani.« (Zaj. Elnök csenget.) Majd később egy recepttel is szolgál (olvassa) : »Azonban az általam javasolt bel- és külpolitika nem ér semmit, ha egyidejűleg nem sikerül egy uj közéleti etikát (ami különben az egyéni etikának csak a másik oldala !) vinni be az uj magyar társadalom lelkébe.« Majd ezt mondja (olvassa) : »Lelki megújulás nélkül nincs magyar jövendő.« S azzal fejezi be (olvassa) : »Az októberi forradalom igazi szelleme csak uj emberekkel és uj etikával győzhet. Éneikül ismét csak a kirakattáblák és a koncok változnak.« Azt hiszem, elég ennyi izelitő (Egy hang : Nagyon izes !) ezekből a cikkekből. De visszaélnek egyes politikusok leveleivel és nyilatkozataival is és egymásután jelennek meg apokrif nyilatkozatok. Ilyen például egy nyilatkozat, melyre vonatkozólag épen a legutóbbi napokban a magyar lapokban is egy dementi jelent meg, nevezetesen Bottlik József, a Nemzetgyűlés alelnöke nyilatkoztatta ki, hogy itt voltaképen az ő nevével való visszaélésről van szó. A Bécsi Magyar Újság »A Nép református pénzen támadja a reformátusokat« cím alatt nyilatkozatot közöl, mely — mint már .emiitettem — a Nemzetgyűlés köztiszteletben álló alelnökének nyilatkozata szerint teljesen hazugság. A Bécsi Magyar Újság a következő nyilatkozatot adja Bottlik József szájába (olvassa) : »Bottlik József, a Nemzetgyűlés alelnöke tájékoztatta budapesti munkatársunkat, aki egyben arra is nagyon érdekesen világított rá, hogy milyen pénzből csinálták meg »A Nép« című lapot. Amit ez az újság a reformátusok ellen csinál, az már túlmegy még a mi nagy türelmünkön is, és szükségessé teszi, hogy evvel a szennyirattal komolyan foglalkozzanak a protestáns körök. Megdöbbentő, hogy a cenzúra, amely ma is teljes apparátussal dolgozik, vigan engedi a reformátusok ellen való féktelen izgatást. Ebből jogosan következtetnek a reformátusok arra, hogy ezek a támadások a kormány tudtával történnek és hogy a kormány még ezt a legalá valóbb eszközt is megengedhetőnek tartja, csak hogy a kurzus legszilárdabb ellenfeleit lejárassa és lehetetlenné tegye a liberális szervezkedést. Mert ezért fáj olyan nagyon Balt hazái' püspök a kormánynak. Látják, hogy Balthazar népszerűsége nőttön-nő és hogy az ország egész népe benne látja a liberális átalakulás vezérét.« (Zaj.) Ezt mondja az újság szerint Bottlik József. (Felkiáltások : Nem mondja ! Visszaélnek a nevével !) (Olvassa) : »Ezekkel a durva támadásokkal és a Balthazar ellen folyó egész aknamunkával a protestáns vezetőkörök már a legközelebb kénytelenek lesznek foglalkozni, annál inkább, mert ennek A Nép című újságnak az alapításához jogtalanul épen református pénzeket használtak fel. Alapos ugyanis a gyanú, hegy a reformátusok valamelyik elvakult és megtévesztett vezetőférfia, még nem, tudjuk, hogy kicsoda, engedte behálózni magát és beugrott A Nép alapításába, amibe jogtalanul több millió korona jótékony adományt is bevitt. Ebben a dologbanugynagyatádi Szabó, mint magam is vizsgálatot sürgetünk és a hozzánk érkezett jelentések szerint a lapalapitáshoz a hollandi reformátusoknak nagyösszegü, sok milliós