Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-232

A Nemzetgyűlés 232. ulêse 1921 jóvátételi bizottság ezeknek a pontoknak az alapján ide jön s a pénzügyminister ur elébe állhat és azt mondhatja, hogy az ország teherbiró képessége pedig ennyi, amivel szemben a bizottság azt feleli : ti pedig leadtok áruban ennyit, készpénzben ennyit — nem tudom aranyban vagy miben fogják követelni —• és akkor a Nemzetgyűlés abban a helyzetben lett volna, hogy megállapítsa, hogy milyen mennyiségű legyen az a vagyonváltság, amelyet a polgároknak le kell adniok. Azt mondottam, hogy a jóvátételi bizottság megállapítja, hogy mennyit kell fizetnünk áruban. Az ő pontjaik alapján tehát bekövétkezhetik az az eset, hogy azt mondja a jóvátételi bizottság : Te kis Magyarország kiszolgáltatsz 100.000 darab szarvasmarhát — ugyebár, fedezet kell reá —

: s elvesszük, rekviráljuk Magyarországon az illetőktől. Már most gondoskodunk-e annyi anyagi tőkéről, hegy megtérítsük az elvett jószág árát azoknak, akiktől elvesszük ? Mert ha ezt reánk irják, akkor valakitől el kell vennünk a marhát s akkor kérdés, hogy az ország teherbiró képessége olyàn-e, hogy az adóalanyoktól be tudunk majd szedni olyan összeget, amely a természetben elvett javak értékét rekompenzálja vagy nem. Ezek mind olyan kérdések, amelyek fel fognak vetődni, s ha felvetődnek, azokkal szembe kell nézni. Megállapítja továbbá a jóvátételi bizottság a háború előtti adósságok reánk eső részét. Szóval remény van arra, hogy amikor megállapítja ezt a részt, akkor el fogja osztani bizonyos menynyiségben, hogy milyen százalékban vagyunk ittkisMagyarországon, milyen százalékot vettek el tőlünk és mityen százalékot képvisel a másik állam. A becsületes megállapítás az volna, hogy a monarchiának minden egyes része területének megfelelő arányban részesedjék ezekben az adósságokban, s ha Magyarországgal szemben vannak ilyen követelések a külföldön, akkor azok olyan százalékban állapíttassanak meg, aminő a mostani kis csonka Ma gyarorszá gnak megf el el. Friedrich István : Nem kérdeznek minket ! Hát hiába ! MeskÓ Zoltán : Ezt a beszédet sem fogják sajnos, elolvasni ! Kerekes Mihály: Ezekből a kérdésekből csak két pontot ragadtam ki. Miután azzal sem vagyunk tisztában, hogy mennyit állapítanak meg, azért tartom a vagy on váltsa got időszerűtlennek. Időszerűtlen a vagyonváltság behozatala, mert csak akkor tudnánk megfelelő vagyonváltságot megállapítani, amikor már látjuk, hogy elbirjuk-e azt a terhet, amelyet az entente bölcsessége ránk fog rakni vagy nem, és amikor látjuk, mekkorának kell lennie annak az összegnek, amelyet vagyonváltságban Magyarországon fizetni kell, vagy természetben le kell adni. Addig legfeljebb az történhetik, hogy most csinál a kormány közmegnyugvásra egy vagyonváltságot s akkor el fog az az idő jönni, amikor ujabb vagyonváltsággal kell a nép elé állania, a népet újból vagyonváltság alá '.. évi július hó 19-én, kedden. 63 kell vetnie és el kell vennie tőle megint vagyonának bizonyos részét. Amint mondottam, én tisztán és kizárólag a háború előtti adósságok kérdésével foglalkozom. Ez becsületbeli kötelességünk, ezeket fizetnünk kell, akárhogy izzadjuk is ki. Az u. n. hadisarccal nem is foglalkozom. Szilárd meggyőződésem, hogy Európa összes államai pénzügyi csőd előtt állván, el kell következine egy másik időnek és más gondolkodásnak az entente vezetőinél. Tudjuk, hogy ugy Franciaországban, mint Olaszországban hatszorosára emelték fel a bankjegyek forgalmát. Meg vagyok róla győződve, hogy akkor, amikor a nagy összeomlás el fog következni, nem Kis-Magyarország fog az összeomlás alá kerülni, hanem Európa összes államai fognak alája jutni. Mert akkor, amikor Franciaország a háború alatt 90 frankról 103 frankra emelte fel fejenkint az adóját s ezzel szemben Anglia 95 frankról 265 frankra emelte azt, nyilvánvaló volt, hogy akármilyen volt a pénzügyi rendszere Franciaországnak, Franciaország mégis csak abban a helyzetben van, hogy ha nem fogja megkapni a háborús jóvátételi összegeket — mint ahogy nem kapja meg még Németország részéről sem — akkor a francia pénzügyminister kénytelen lesz nehéz adójavaslatokkal jönni és a franica nép, amely végigküzdötte a világháborút és látja, hogy mi lett a következménye, majd ellene lázad saját pénzügyministerének, mert a francia nem szeret adót fizetni. T. Nemzetgyűlés ! Nincs más hátra, nem következhetik be más végeredményben, mint, hogy le fogják törölni — amint mondtam, — azt a táblát, amelyre a háborús adósságok vannak felírva. Ha a jóvátételi bizottságidé jön, a pénzügyminister ur erre a kérdésre különös nyomatékkal hivja fel a bizottság figyelmét, őszintén kell feltárni a helyzetet, nem azt kell mondani, hogy most pedig fizetni fegunk, mert birunk fizetni, hanem meg kell nekik mondani, hogy ez a nyomorult ország, amelynek ugy a kereskedelme, mint a mezőgazdasága és mindene csőd előtt áll, nem fogja birni fizetni a háborús terheket. Arra kérem a pénzügyminister urat, hogy nagy súlyt helyezzen arra, hogy az a jóvátételi bizottság, amely ide jön, ne csak tudomást szerezzen erről, hanem olyan legyen a betekintése pénzügyi kezelésünkbe, hogy lássa, hogy ez az ország pedig nem bírja el az u. n. jóvátételi költségeket. T. Nemzetgyűlés ! En azt hiszem, hegy nem következhetik más, mint az, hogy a szövetségesek rendezzék egymás között az adósságaikat, — nemzetközi kölcsön és valutareform az egész vonalon — s rendezni kell Közép-Európa viszonyát egyszer már Oroszországgal is. Mert mi a helyzet most ? Az, hogy Németországnak nem engedik meg az orosz belügyekbe való beavatkozást, mert félnek attól, hogy ha a német beavatkozik az orosz belügyekbe, akkor a Kelet a németé lesz. Már pedig egészen világos —és a háborúnak ez lesz a következménye — hogy ha a Balkánért tört ki a háború gazdasági szempontból, akkor a Keletre,