Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-232

64 A Nemzetgyűlés 232. ülése 1921. évi július hó 19-én, kedden. Oroszországra ép ugy kacsingatnak az entente államok, mint ahogy joggal kacsint Németország. Hiszen Németország közel van hozzá s egészen bizonyos, hogy német impérium alá fog Oroszország kereskedelme, ipara stb. kerülni. Most az entente államok azért nem avatkoznak bele s azért nem bánják, hogy ott mi történik és hogy terjed-e az a veszedelem tovább, mert jó fiuk akarnak lenni, és azt akarják ezzel elérni, — mindegyik azt hiszi magáról, — hogy amikor elérkezik Oroszország csődje, ő legyen hivatott elhelyezkedni Oroszországban, a Keleten, és azt a rengeteg kincset, amelyet Oroszország még mindig rejteget magában — búzában, mindenféle ásványokban stb-ben — magához tudja kaparintani. T. Nemzetgyűlés ! Amint mondottam, a tisztviselői kérdés olyan kérdés Magyarországon, amelyet feltétlenül meg kell oldani. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az ország ezt elbírja, mert az egyszer evidens, tiszta dolog, hogy a mai Magyarország teherviselő képessége ezt a nagy tisztviselői létszámot nem birja meg, de mégis bele kell nyúlni ebbe a kérdésbe, mert végeredményben csak veszélyezteti az országot az, ha sorsukkal meg nem elégedett tisztviselők élnek itt, mig más körülmények között, ha az élvezett fizetés annak a tisztviselőnek megélhetését biztosítaná, ha kedvvel dolgoznának, talán egy elvégezhetné négynek a dolgát. Ismételten is felhívom a pénzügyminister ur figyelmét arra — habár, mint a lapokból olvastam, állítólag már gondoskodás történt volna ilyen irányban s a ministertanácson is foglalkoztak ezzel a kérdéssel, — bogy vájjon nem volna-e jobb saját lábára engedni a tisztviselőkart is, vagyis a természetbeni ellátás helyett a pénzbeni ellátásra térni át. Én nem mondok vétót az ellenkező szándékkal szemben, de tudom, hogy a tisztviselők egy igen tekintélyes százaléka ezt szeretné. S ha vizsgálom, hogy milyen ok vezeti erre a tisztviselői társadalmat, akkor arra a megállapításra kell jutnom, hogy ha az az állami kedvezményes ellátás, mondjuk, az a 8 kilogramm liszt, melyről a ministertanácsban tárgyaltak, jó minőségű volna, akkor a tisztviselőknek meg kellene azzal elégedniök, mert a természetbeni ellátás, mégis csak biztosabb. Az azonban lehetetlen helyzet, hogy ebben az országban a tisztviselők továbbra is korpát egyenek. Módot kell adni rá, hogy különösen a vidéki tisztviselők búzában szerezhessék be az ő kvantumukat ; akár előleggel, akár más kedvezmény formájában lehetővé kell ezt tennünk. A fővárosi tisztviselők nagy átlaga nincs abban a helyzetben, hogy a természetbeni ellátástól elálljon, mert hiszen nehezebb neki a felhozatal, a vidékiek azonban mégis csak tudnak egyegy malackát hizlalni, és sokkal kellemesebb helyzetben volnának, ha a természetbeni ellátás helyett pénzt kapva, ismerőseiktől vagy rokonaiktól maguk szerzhetnék be a búzát és maguk is őröltethetnék azt meg. T> Nemzetgyűlés ! Kíváncsi volnék arra is, hogy vájjon mi van a sokat felhánytorgatott kisüstök kérdésével ? Dűlőre vitte-e már ezt a kérdést a pénzügyminister ur vagy sem. Hegedüs Loránt pénzügyminister : Már meg van ! Kerekes Mihály : örömmel veszem tudomásul, ha ez már megtörtént, mert a kisüstök kérdése valóságos tengeri kígyó volt. így legalább a kisgazdapártnak is lesz egy vívmánya, amivel kimehet a falura. Mert őszintén mondom, a helyzet, az volt, hogy az a gazda mindent szívesen áldozott, amit elbírt, de rettenetesen fájt neki, hogy az ő termése, amit az Isten adott, tönkremegy, s ezáltal nemcsak az ország, hanem ő maga is kárt szenved. Azután sokat beszélnek arról is, hogy a Futura milyen furcsa üzleteket csinál. Lehet, hogy nem ugy áll a dolog, amint hírlik, de még felelős állásban levő egyének is ilyenféleképen nyilatkoznak, s azért kérdezem a pénzügyminister urat, mi van a Futura babüzletével ? Igaz-e, hogy az állam megfizette a Futurának a különbözetet, ami a babüzletben előállott, illetőleg amit a Futura akár a kormánynak, akár másnak helytelen intézkedése folytán elveszített ? Igaz-e, hogy ha valami üzletnél nyereség van, akkor a Futura nyer, ha pedig veszteség áll elő, akkor az állam fizet ? (Zaj.) Ezek mind olyan kérdések, amelyekre igazán kíváncsian várjuk a pénzügyminister úrtól a feleletet, mert nem lehet közömbös előttünk, hogy az állam pénze, az a 25 milliárd korona, amit oly nehezen fog Magyarország dolgozó társadalma kiizzadni, milyen célra fordittatik. Erre is választ kérek a pénzügyminister úrtól. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Csodálatos dolog, hogy egy ilyen rettenetes nagy költségvetés mellett sem volt az államnak annyi pénze, hogy a szegény emberek házhelyeinek megállapítására kiküldött és kiküldendő bizottsági tagokat, bírákat, ministeri tanácsosokat államköltségen meneszthették volna a községekbe annak megállapítása végett, hogy annak a szegény hadirokkantnak vagy hadiözvegynek jár-e házhely vagy sem, és ha igen, milyen árat kell ezért fizetnie. A pénzügyi kormányzat e tekintetben igen szűkmarkú volt a földmivelésügyi kormányzattal szemben. A vagy onváltságnál és a földreformtörvénynél már látom, hogy valamiképen segítségükre siet az állam a földszükségletben levőknek, ami azonban a házhelyet illeti, állítom, hogy azok közül, akik házhelyet nem kaptak, 60% azért esett el ettől a kedvezménytől, mert nem tudta megfizetni a követelt magas árakat, 40% pedig azért, mert megijedt a 400 koronás előleg fizetésétől. A dolog ugy áll, hogy később, részletekben megfizették volna ezek a szegény emberek azt a pénzt az államnak, de eleve elriasztotta őket az, hogy tőlük, szegény szerencsétlen emberektől maga az állam követelte a házhelyekre ezt a törvény szerinti járandóságot. Ami az állami gazdálkodást illeti, az, amint láttuk, abban a félköltségvetésben is nagyon rossz. Az állam maga ráfizet mezőgazdasági gazdálko-