Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-232
A Nemzetgyűlés 232. ülése 1921. évi július hó 19-én, kedden. 5 ( J sét tényleges alapon, számadatok alapján bírálhattuk volna meg. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kormánynak december 31-ig adjak felhatalmazást, mert én ezt az időt igen soknak tartom. A felhatalmazási törvényjavaslatban üdvözlöm azt, hogy a kormány végre elhatározta magát arra, hogy a magyarországi köztisztviselők helyzetén olyanformán segit, hogy foganatosítja az elmaradt előléptetéseket és kinevezéseket. Hisz végre valahára el is kellet« jönnie annak az időnek, hogy ne csak egyes helyeken történjenek előléptetések, hogy ne csak ezredeseket nevezzenek ki, — nem sajnálom ugyan tőlük — hanem kis alkalmazottakat is. A vita során foglalkozni fogok ezzel a kérdéssel annál is inkább, mert a tisztviselői kérdés megoldása Magyarországnak olyan eminens érdeke, hogy ha azt nem oldjuk meg, az ország érdekei által megkövetelt formában, akkor ebben az országban mindig 26 milliárdos budget lesz, ami végeredményben az oiszág pusztulását fogja jelenteni. Sorozatos csalódás ért bennünket a pénz ügy minister urban, örömmel tapsoltunk azon bejelentésének, hogy ezen a Nemzetgyűlésen nem tárgyalnak már többé felhatalmazási törvényjavaslatot, hanem hogy jön rendes költségvetéssel, melynek során a Ház minden egyes tagjának módjában lesz ellenőrizni a kormány pénzügyi gazdálkodását. Amint látjuk, újra csak ott vagyunk, ahol voltunk ezelőtt egy évvel, megint csak nem vagy mik abban a helyzetben, hogy a kormány működését vita tárgyává tehessük. Én ismételten kifejeztem azt a nézetemet, hogy a kormány közgazdasági politikájával nem vagyok megelégedve. Ismételten szóvátettem itt, a Nemzetgyűlésen, hogy a kormánynak nincs közgazdasági politikája. Hiába szedjük a milliárdokat az országban bármilyen címen, akár fogyasztási adó, akár vagyon.váltság, akár másmilyen címen, ha a termelő munkát nem tudjuk megindítani. Legelső kötelességünk volna tehát, hogy a termelő munkát megindítsuk, mert különben különösen, a mezőgazdasági munkásoknak százezrei maradnak a télen kenyér nélkül. Felhívom a t. kormány figyelmét erre a kérdésre, mert nem osztozom Gaal Gaszton képviselő urnák nézetében, melyet tegnap itt kifejtett, hogy egy mezőgazdasági munkás keresete 36 ezer koronát tesz ki. Ha minden munkanap dolgozhatnék a mezőgazdasági munkás, akkor rendbsn volna, akkor elérné keresete ezt a maximumot, de nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazdasági munkásoknak hány százaléka dolgozik, hány százaléka kapott aratást, Mi lesz már most azokkal a mezőgazdasági munkásokkal, akik nem kaptak aratást, akiknek nem tudunk munkaalkalmat adni, hogy kenyerüket megkereshessék családjuknak ? Nem látom ezt tisztázva a kormány gazdasági politikájában. Nem látok a kormány politikájában ténykedést, igyekvést arra,, hogy megindítsa Magyarországon ezt a munkát, hogy minél kisebb százalékra redukáltassék azok száma, akik munka nélkül lézengenek, akik munkaalkalom hiányában, nem tudják családjuknak megkeresni a kenyeret. Utaink tönkre vannak téve. A múltkor egy kérvényt adtam át a kereskedelemügyi minister urnák, mely szerint a Tiszántúl olyan helyzet van. hogy az esős idő bekövetkeztével az emberek nem tudnak a néhány kilométernyi távolságban lévő városba bemenni. Szerencsétlen helyzete van ebben a tekintetben Tiszagyulaháza községnek. Ez a kis falu olyan szerencsétlen helyzetben van, mint valamikor a régi világban Sarkad volt, hogy a vármegye végén lévén, nem törődött vele senki. Tiszagyulaháza ujabban alakult község, 5 kilométer távolságban, melyből két és fél kilométer Szabolcs megyéhez tartozik, két és fél kilométer pedig Borsod megyéhez. Szabolcs vármegye igyekszik megépíteni az utat, de mégis olyan a helyzet, hogy amikor az őszi esős idő bekövetkezik, négy ló sem tudja az üres szekeret kihúzni a határba. Lehetetlen helyzet ez. Ki kellene építeni tehát ezt az utat, hogy a lakosok tudjanak orvosért, patikaszerért bemenni a városba. Tiszapolgár község 5 kilométer távolságra van, onnan szerzik be az orvosságét, onnan jár ki az orvos, oda kell piacra menni és nincs rá mód, hogy ezt az utat kiépíthessék. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : A törvényhatóság feladata. Kerekes Mihály : Tudom, hogy a törvényhatóság feladata, hiszen tárgyalások is folytak már ez irányban és én csak a község szerencsétlen helyzetét ecsetelem, nem hibáztatom érte a minister urat, nem mondom, hogy ő az oka annak, hogy az ut nincs kiépítve. Csak megemlítettem, hogy a község olyan szerencsétlen helyzetben van, hogy fele útja Szabolcshoz tartozik, fele útja Borsodhoz, s mig ezek a megyék egymással tárgyalnak, évek telnek el, de az ut még sincs kiépítve. Itt van vizeink szabályozása. Rettenetes károkat okoz az országnak a viz. Szabálytalanul kanyarog a Sajó és százmilliós károkat okoz, falukat tesz tönkre, gátakat és töltéseket szaggat el. Amidőn nem tudunk más munkát adni a mezőgazdasági munkásoknak, sőt még a városi munkanélküli ipair munkásoknak sem, arra kérem a pénzügyminister urat, vágjon le egy tekintélyes összeget a vagy on váltságból ezen munkák céljaira. Nem hiszem, hogy az entente-képviselők, akik idejönnek, hogy pénzügyi kezelésünket ellenőrizzék, kifogásolhatnák, hogy bizonyos összeg szükséges munkaalkalom teremtésére. Munkaalkalmat kell adni az embereknek, kenyeret kell adni a szájukba. A négy és fél évig tartó világháború és az azt .követő forradalmak után erkölcsi kötelessége a kormánynak, hogy munkaalkalmakról gondoskodjék, hogy az emberek minél inkább hozzászokjanak a munkához és kötelessége az államnak az is, hogy megadja a lehetőséget arra, hogy a munkások munkájukból meg s élhessenek, A kormány közgazdasági politikájával azért sem vagyok megelégedve, mert — bár nem az ő hibájából — a gyárak kéményei csak szórványosan 8*
