Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-232

60 A Nemzetgyűlés 232. ülése 1921. évi július hó 19-én, kedden. füstölnek s nehezen tudjuk a termelő munkát e téren is meginditani. Minden eszközt a figyelmébe ajánlunk a t. kormánynak arra és minden áldozatra hajlandók vagyunk a célból, hogy munkaalkalmat teremtsen ugy a mezőgazdasági, mint az ipari munkások számára, hogy minél kisebb legyen az a százalék, amely munka nélkül lézeng az országban, mert az állam biztonságát leginkább a megelégedettségre lehet bazirozni. Ha az emberek munkát kapnak, ha munkaalkalmuk van, ha kenyeret tudnak adni a családjuknak, akkor nincs elégedetlenség, akkor a forradalmárok nem találnak utat a szivükhöz és nincs meg a módja annak, hogy elégedetlenséget lehessen szitani, de ha kenyeret nem tudnak keresni, és különösen ha látják az emberek, hogy a családjuk kenyerét nem tudják biztositani, akkor a legnyugodtabb, legbékésebb természetű ember is kénytelen-kelletlen, könnyen beugrik a demagógoknak, könnyen fellázíthatják és könnyen megtörténik az, hogy az ilyen forrongó lelkek kellemetlenséget okoznak magának az állami életnek is. Hivatalos statisztikából láttuk itt, hogy Magyarországon nem olyan veszélyes a munkanélküliség. Én ebben a hivatalos statisztikában nem hiszek, még pedig nem azért, mintha nekem más statisztikám lenne. Én az általános viszonyokat nézem és birálom. Az általános viszonyok pedig egészen mások, mint voltak a háború előtt, tehát a statisztika valahogy nem talál. Láttunk már statisztikát a világháború előtt is, például a nagybirtok termelésénél, ahol mindig kimutatták, hogy a nagybirtok termel a legtöbbet és mégis akkor, amikor le kellene adni a vagyonváltságot, a nagybirtok nagyon ágaskodik az ellen, hogy olyan százalékban adózzék, mint ahogy azt a pénzügyi kormányzat, illetőleg az állam érdeke megköveteli. T. Nemzetgyűlés ! Én sokkal sötétebbnek látom a hivatalos statisztikát is, amelyet kiadnak Magyarországon, vagy amelyet itt felolvasnak. Én nem bizom abban, hogy csak 6 és %%, vagy 8% volna a munkanélküli. Ami pedig a mezőgazdasági munkásokat illeti, — én ismerem itt a viszonyokat — sokkal sötétebb a helyzet, mint ahogy el is képzelhetnők és sokkal sötétebb lesz ez, ha majd az aratási munkát elvégeztük, amikor azok a szegény emberek az aratással a száraz kenyeret sem fogják megkeresni maguknak. T. Nemzetgyűlés ! Amikor itt erősebb viták indulnak meg, senki sem mondhatja reám, amióta a Nemzetgyűlésnek tagja vagyok, hogy szélsőséges irányzatot képviselek. Csak a jogos kritikával élek. Akkor, amikor a kormányok bajban voltak és rosszabb volt a helyzet, vagy a parlamenti mérleg ide benn, műdig kitaláltak valamit, hogy idehozzák az orosz bolsevista veszedelmet, azután más belső veszedelmet, stb. Elismerem, t. Nemzetgyűlés, hogy van ilyen veszedelem — feltétlenül van is, mert hiszen nem lehet pl. a töviseket sem egyszerre kivágni, ugy hogy még egyszer ki ne hajtsanak. Az országban vannak is ilyen gondolkozású emberek, de mégsem látom szükségét annak, hogy a kormány akkor, amikor a konszolidáció felé erélyesebb lépésre kellene magát elszánnia, örökösen rémképekkel áltasson bennünket és olyan helyzetet fessen elénk, amely lehetetlenné teszi, hogy tovább is azon az utón haladjanak, amelyen eddig haladtak. Én azt látom ezekből, hogy a kormány — amelynek a helyzete elismerem, — nehezebb, mint rendes körülmények között, mint békeidőkben, volt, mert sokkal súlyosabb helyzetben van, de — mégis túlságosan fél a kritikától, fél attól, hogy künn megnyilatkozzanak csoportok, politikai pártok politikai elvek szerint és igy a szabad mozgást az országban túlságosan korlátozza. Aurig az egyik képviselő tarthat beszámolót egy másik helyen is, a másik képviselőnek ezt nem engedik meg azért, mert más gondolkozású, más politikai elvet vall. Azt hiszem, hogy ez túlságos óvatosság olyan emberekkel szemben, akik a törvényhozásnak tagjai, akiknek múltjában abszolúte semmi folt nincs, s akik a múltjuknál fogva nem szolgálnak rá arra, hogy velük szemben bizalmatlanok legyünk. A kormányrészéről túlságos óvatosságnak tartom azt, hogy olyan emberekkel szemben, akik itt élnek, s akik felelősséget vállalnak azért, hogy ha nyilvánosan beszélnek, sem az állam, sem a társadalom ellen nem izgatnak, csak a jogos kritikájukat gyakorolják, megtörténhessék az, hogy képviselői beszámolóra nem adnak nekik engedélyt. Ez lehetetlen helyzet. Mig az egyik képviselő mehet egy másik kerületbe is és másutt is megtarthatja beszámolóbeszédét, addig a másiknak ezt nem engedélyezik. (Felkiáltások jobb felől : Nem kell engedély, csak bejélenti az ember !) Meskó Zoltán : Nem köteles tudomásul venni a rendelet szerirt ! Kerekes Mihály : Hiszen pl. Bárczy István képviselői beszámolóját is bejelentették s ezt azért nem engedélyezte a belügyminister s a rendőrkapitány sem, mert a Tattersalban akarta megtartani a beszámolóját, s ez más kerületben fekszik. Épsn most Friedrich képviselőtársam a Vigadóban tartott beszámolót. Ez sem az ő kerülete. Én nem azt kifogásolom, hogy Friedrich képviselőtársamnak ezt megengedték ; teljes joggal tarthatta ott a beszámolóját, de kifogásolom azt, hogy nem engedték meg Bárczy Istvánnak, hogy a Tatterzálban tartsa meg beszámolóját, holott tudjuk, hogy ilyen nagyobb fővárosi kerületben nem igen van olyan zárt hely, ahol meg lehetne tartani a gyűlést. Különben is a Tatterzál zárt hely lévén, a rendőrhatóság, de a kormány képviselői is ép ugy ellenőrizhetik a gyűlés lefolyását, mintha pl. a Garai-téren tartják meg azt. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy rajtunk csak a világosság segíthet ; (Mozgás balfelőt.) ha szabad akaratát nyiltan fejezheti ki mindenki. Ha rnegint leszorítunk társadalmi osztályokat a pincékbe s a kocsmákba, hogy titkos gyűléseket tartsanak, az csak árt, mig ellenben, ha megengedem nekik, hogy nyiltan beszélhessenek ugy. hogy a beszédért felelősséggel tartoznak, akkor