Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-254
A Nemzetgyűlés 254. ülése 1921. évi augusztus M 23-án } kedden. 655 az a botrányos tény, hogy itt a budapesti cseh követségen kémiroda állott fenn, ahol óriási megvesztegetéssel férkőztek hozzá állami iratokhoz , egyeseknek magánéletében kutattak és ilyen módon tettek jelentéseket : ez túlhaladja mindazt a diplomáciai ténykedést, amelyet az usance megenged a követségeknek. Rá kell még mutatni a párisi cseh követnek, Osuskynak egy ostoba és meggondolatlan nyilatkozatára,, amelyben azt mondja, hogy (olvassa) : »Magyarországon az állani vette át a csehellenes propaganda vezetését és a kormány küldte Dvorcsák Győző nemzetgyűlési képviselőt Amerikába, hogy a Felvidéknek a cseh köztársaságtól való elszakadása érdekében agitációt folytasson.« Ezt mondja ő egy pozsonyi lapban, amelyből a Magyar Távirati Iroda ezt szórói-szóra kiirta és én meggyőződtem arról, hogy ez igy van. — »Szemmel kell tartanunk a magyarokat — mondja — és nem szabad beérnünk a magyarok ígéreteivel, hogy abbahagyják a propagandát. A magyarok folytonPranciaországba, Angliába és Amerikába szaladgálnak és állandóan a felvidék szenvedéseiről pa, naszkodnak. Ugyanazok a magyarok teszik ezt, akik ezer esztendőn át elnyomták a tótokát és nem régen borzalmás módon meggyilkoltak a magyar Nemzetgyűlésen egy Hrabovszky nevű tót nemzetiségű Képviselőt.« (Elénk derültség.) Hát, engedelmet kérek, t. Ház, ez élénk világot vet a tisztelt követ urnák nivójára és arra a kormányra, amelynek Parisban ilyen diplomáciai képviselete van. Sándor Pál : Azokra, akiknek be lehet beszélni ilyen dolgokat ! Szmrecsányi György: Én azt hittem, hegy ő az ónodi országgyűlésre céloz , de ezt teljesen kizárja ez a kitétele, amelyben azt mordja : »Nem rég a magyar Nemzetgyűlésen.« (Felkiáltások: Összetévesztette !) T. Nemzetgyűlés ! Már most ezekkel a szörnyű dolgokkal szemben nekünk magyaroknak mi a feladatunk ? Nekünk arról, sajnos, le kell tennünk, hogy ezidőszerínt az entente egész hatalmával szembeszálljunk, minekünk, sajnos, a trianoni békének e határozm anyaival, bármennyire is fájnak nekünk, bármennyire tönkretesznek, egy időre legalább le kell számolnunk s ezekbe bele kell nyugodnunk. Kutkafalvy MiklÓS : Majd az elnyomott népek ! Szmrecsányi György: Nekünk azonban itthon olyan állapotokat kell teremtenünk . . . Sándor Pál : Ugy van ! Szmrecsányi György : ... hegy azok az elnyomott népek, a mi volt testvéreink, nemzetiségre és vallásra való különbség nélkül vágyakozzanak arra, hogy az ezeréves magyar államközösségbe visszakerüljenek. (Zajos helyeslés és taps a középen.) Mi, magyar nemzet, magyar nép, be kell hogy lássuk azt, hogy minden nemzetiségnek joga van nyelvéhez és a maga kultúrájához. (Ugy van ! a középen.) Nekünk arra kell törekednünk, hogy ez a mihozzánk legközelebb fekvő nemzetség, a tót nemzetség, amely a hazához, királyhoz és alkotmányhoz évszázadok hosszú során keresztül mindig hú volt, bennünk a szabaditót lássa és vágyakozzék utánunk, (Ugy van! a középen.) a tót nép jogait el kell ismerni és meg kell adni, és épen azért fordulok én a kormányhoz, mert tagadom, hogy ez a belügye volna Csehországnak ; ez nem a belügye, mert erről a trianoni békeszerződés is intézkedik és imperative rendeli el a kisebbség jogágak védelmét. (Ugy van! Ugy van!) Én, t. Ház, abban a felfogásban vagyok, hogy minekünk, — mert szent hitem és meggyőződésem, hogy ez a mai állapot sokáig nem tarthat, — már most jó eleve gondoskodnunk kell arról, hogy biztositsuk a tót népet és egyéb nemzetiségeket, hogy igen is, az autonómiát megfelelő formában megfogják kapni. Miután pedig erre az autonómiára igen nagy súlyt helyezek, az erre vonatkozó pár mondatot legyen szabad felolvasnom : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »A tót kérdés ma már nem oldható meg tisztán egy általános nemzetiségi rendelet keretein belül, viszont a tótoknak adandó külön autonómia maga után fogja vonni a többi nemzetiségeknek azt a természetes törekvését, hogy ők is hasonló jogok birtokában jussanak. Épen azért a kérdés eldöntésénél két szempontnak kell érvényesülni : meg kell adni a nemzetiségeknek mindazon jogokat, melyekre szükségük van, hogy faji képességeiket teljesen kifejleszthessék ; másrészről azonban meg kell óvni a magyar állam egységét és magyar jellegét. A helyes utat ezen kérdés tárgyalásánál az fogja megadni, ha a nemzetiségek elégedetlenségének okaira rámutatunk s az autonómia mértékét ahhoz szabjuk, hogy a múltban mi fájt a nemzetiségeknek s igyekszünk a súrlódási lehetőségeket ezek értelmében kiküszöbölni. Mivel a tót autonómia természetszerűleg prejudikál a többi nemzetiségnek, azt tartandó elsősorban szem előtt, hogy a többi nemzetiségnek adandó jogok kellő összhangba legyenek hozhatók egyrészt a tót autonómiával, másrészt a magyar állam ezeréves struktúrájával.« T. Nemzetgyűlés ! Ami pedig magára a tót autonómiára vonatkozik, én most csak ismertetni fogom egészen röviden a t. Nemzetgyűléssel azon indítványomat, amelyet a megfelelő alkalomkor be fogok jegyezni az inditványkönyvbe és kérem, hogy ezt az igen t. Nemzetgyűlés és az egész magyar nép, a mostani csonka Magyarország népe, fogadja azzal a megértéssel, mint amellyel azt fogadnunk kell akkor, ha az ország jövendőjét biztosítani akarjuk. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Az autonómia tárgyai mindazon ügyek, melyek a vallás, közoktatás, közművelődés, belügyi igazgatás és az igazságszolgáltatás — a legfelsőbb bíróságok kivételével — keretébe tartoznak. A tót nép autonóm ügyeit autonóm szervek utján intézi, melyet egyrészről a tót nemzet autonóm gyűlése, másrészről mint középfokú hatóság a tót kormányzóság. Az országos ügyek intézésére a tót nép szám80*
