Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-254

630 A Nemzetgyűlés 254. ülése 1921. Szmrecsányi György : Hogy én hol voltam, mit csináltam, ez a képviselő úrra nem tartozik. Amikor én bátor vagyok kijelenteni azt, hogy az országot legközelebb érintő dolgokról akarok beszélni, akkor visszautasítom azt a kísérletet, bogy megint személyes térre menjenek a képviselő urak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Minden tárgyalás komolysága megszűnik ilyen körülmények között. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök ; T. képviselő ur, méltóztassék megengedni, hogy a tárgyalás rendjére az elnöki székből én ügyelhessek. (Élénk helyeslés.) Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy amikor azt tapasztalom, hogy a képviselő urat szólásszabadságában valaki gátolni kivánja, házszabályokadta összes jogaimmal meg fogom védelmezni. Méltóztassék folytatni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Szmrecsányi György : Elsősorban szólni akarok azokról a testvéreinkről, akik tőlünk elszakittattak, illetőleg a tőlünk erőszakosan elszakított területeken élő nemzeti kisebbségekről. Meg kell állapitanom azt, és azt hiszem, hogy ez senkinél nem fog ellenmondással találkozni, hogy a trianoni béke a nemzetiségi kérdést egyáltalában nem oldotta meg, mert elszakított innen az anyaországtól először is több millió magyart, másodszor elszakított több milliónyi más nemzetiséget, amelyeket ezeresztendős kötelék füz hozzánk, az anyaországhoz, harmadszor pedig elszakított magyar, német, tót, horvát kisebbségeket, amelyeknek jogait, bármennyire olvassuk is ezt a békeszerződésben magában, egyáltalában nem biztosította. Hall er István t. barátom igen érdekes és szép beszédben tért ki erre ma s ezért én mellőzöm ennek további és részletesebb indokolását. Magyarországot az entente nemzetiségi okokra való hivatkozással szakította szét azzal, hogy itt egy nemzetiségi konglomerátum van és a nemzetiségek el vannak nyomva. És ehelyett teremtett más konglomerátumokat. Itt elsősorban Csehországra utalok és legyen szabad mai beszédem keretében kizárólag a legalább ideiglenesen cseh impérium alatt álló területekről beszélnem. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház ! A zárt területeken lakó magyarság elszakítása, a magyar városok elszakítása, a német szigetek és csoportosulások elszakítása, régi magyar és német kulturközpontok, valamint a tót kulturális törekvések központjainak elszakítása olyan igazságtalanság, amelyet soha senki, semmiféleképen indokolni nem fog tudni. Mikor azt mondom, hogy nemzetiségi tekintetből szakítottak szét bennünket és alakítottak át konglomerát államokká, méltóztassék megengedni, hogy a mostani Csehország nemzetiségi összetételét mutassam be. (Halljuk! Halljuk!) Csehországban és a csehek által megszállott magyaT területeken következőképen alakúin ak a nemzetiségek viszonyai. A csehek és az etnográfiailag tőlük különböző morvák együttvéve 45.9%-ot tesznek ki, a németek 27.5, tótok 14.4, rr agyarok 5,9, rutének 3.2, lengyelek 2 és egyebek évi augusztus hó 23-án

} Icedden. 1.1%-ot tesznek ki. Hasonlítsuk ezt össze a régi Magyarország nemzetiségi viszonyaival és látni fogjuk azt, hegy mi g ott Csehországban az uralkodó faj 45.9%, nálunk a régi Magyarországon több mint 51% volt a magyar anyanyelvűek száma. Ez az alakulás ugy etnográfiailag, mint gec gráfiailag f enn nem tartható, mivel abszurdum. De fenn nem tartható más okokból sem, amelyekre bátor leszek most rámutatni. T. Ház ! Magában véve az a körülmény, hegy sok nemzetiség van egy országban, még nem jelent életképtelenséget. De ha a különböző érdekű fajok erőszakosan csoportosíttatnak, ugy ahogy az entente hatalmi szóval létesített háborús államokat, ezek nem tarthatók fenn, miután a centripetális erő az egyes fajokban, érdekkörökben, nemzetiségekben sokkal nagyobb, semhogy bármiféle erőszakos eszközökkel össze lehetne azokat tartani. A felvidéket a cseheknek befolyására a trianoni békeszerződés, illetőleg a győztes entente államok elsősorban azért szakították el, mert hivatkoztak az ott nagyszámban élő tótságra. A csehek azzal argumentáltak, hogy a tótok előbb sem éltek nemzeti életet, hogy szerintük — már mint a csehek szerint — a tót Dk velük fajilag és nyelvileg egy népet alkotnak, harmadszor pedig : hegy a közelmúlt időkben a tótság egy bizonyos részében a cseh izgatások iránt bizonyos fogékonyság mutatkozott. Kétségtelen, — és ezt el kell ismernünk valamennyiünknek — hogy a multakban igen nagy hibát követtünk el. A tót nép ezer esztendőn át a legszorosabb viszonyban, testvéri egyetértésben élt velünk, osztozott örömünkben, bánatunkban, szerencsénkben és szerencsétlenség günkben, hú volt mindig az alkotmányunkhoz és a magyar hazához. Enrek a tót népnek a dolgait az előbbi kormányok nem mérték ugyanazzal a mértékkel, mint a többi nemzetiségeket. Elég, ha rámutatok arra, hogy mig a németeknek, a szerbeknek, az oláhoknak kulturíntézetei igen nagy, tekintélyes, nagyvagyonu alapjaik és középiskoláik voltak, addig a tótok mindennek teljes híjával voltak, kivéve egyes népiskolákat. A tótoknak egyesegyedüli kulturintézetük a tót Matica volt Turócszentmártonban, amelyet 1863-ban alapítottak. Ezt is beszüntette, bezáratta Tisza Kálmán volt ministerein ök 1875-ben és konfiskálta a vagyonát azért, mert a Matica tudományos tót intézet a zágrábi tudományegyetem megnyitásán képviseltette magát és a képviselője ott üdvözlő beszédet mondott. Nem terjeszkedem ki tovább ezekre a dolgokra, mert hiszen ezek részben közismertek, de legyen szabad hivatkoznom arra, hegy a volt országgyűlési néppárt, jómagam és az én volt néppárti képviselőtársaim a leggyakrabban hoztuk itt emlékezetbe, hegy kívánatos, hogy ezt a leghűbb nemzetiséget, a tótot, jobban honorálja a magyar elem és a magyar kormány. Mi volt ennek a következménye ? Az, hogy bizony olyanok részéről, akik nem értették meg ezeket a nemzeti-