Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-254

A Nemzetgyűlés 254. ülése 1921. folyólag a mai napon plakátokon kihirdetik az amnesztiarendelet kiterjesztését ezekre a területekre, amely abban az értelemben, amint a t. képviselő ur az imént kifejtette, fog alkalmazást nyerni. Drozdy GyŐZŐ : De végre is hajtsák ; ne ugy, mint itt ! Gr. Bánffy Miklós külügy minister: Itt is 6000 megkegyelmezés történt ennek az alapján. Ott pedig az utasítás a legszélesebb alkalmazást engedi meg, ugy hogy már a vizsgálat folyamán meg lehet az eljárast szüntetni. Azt hiszem, ez az intézkedés nagy megnyugvást fog ott kelteni. Azonkívül egy hirdetményt nyomattunk sok ezer példányban, amely kitanitja a népet a szenvedett károknak miként és milyen időben való bejelentése tekintetében, hogy igy ezeknek a károknak megtérítése iránt lépéseket lehessen tenni. (Helyeslés.) Mindenféle egyéni akció teljesen ki van zárva és ezt annál nyugodtabban mondhatom, minthogy már a katonai parancsnokságnak is, amely az ügyek élén áll, alkalma volt ezt a leghatározottabban megmutatni. E tekintetben tehát teljesen megnyugtathatom a t. képviselő urat s a Nemzetgyűlést. Drozdy Győző : Helyes ! Gr. Bánffy Miklós külügyminister : Mi a leghatározottabban a jogrend alapján állunk és semmiféle egyéni akciót vagy egyéni bosszúállást megengedni nem fogunk. (Élénk helyeslés.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Általános helyeslés.) Barla-Szabó József : A választ tudomásul veszem. Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztatik-e a külügyminister urnák, az összkormány nevében Barla-Szabó József képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni ; igen vagy nem ? (Igen!) Tudomásul vétetik. Következik ? Vasadi Balogh György jegyző : Tomori Jenő ! (Nincs itt !) Lingauer Albin ! Lingauer Albin: T. Nemzetgyűlés ! A bizonytalanságnak, az elkeseredésnek majdnem a tombolásig feszült, izzóvá vált vidékéről, NyugatMagyarországról jövök, hogy itt az utolsó órákban néhány felvilágosítást kérjek a mélyen t. kormánytól Nyugat-Magyarország jövőjére, illetőleg sorsának eldöntésére nézve. Minden erőmmel igyekezni fogok, hogy az a fájdalom és az az akaratlanul is valamennyiünkön úrrá lett szenvedélyesség, amely ebben az izzó hangulatban reánkragadt, ne jöjjön velem ide és ne buzdítson engem felszólalásomban szélsőséges, keserű hang használatára. Méltóztassék azonban figyelembe venni, hogyha keserű vádként hangzik is egyik-másik megállapításom, semmi körülmények között nem lesz abban túlzás, hanem valamennyi szomorú igazság lesz. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Nyugat-Magyarországon ezidőszerint ugy állunk, hogy sem az érdekelt lakossság, sem az érdekelt környék tulaj donképen semmi bizonyosságot nem tud. Mi nem tudNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XII. KÖTET. évi augusztus hó 23-án, kedden. 625 juk még ma sem, hogy el csatoltatik-e ez a terület vagy sem, s ha elcsatoltatik, mikor fejeződik be, mikor válik ténnyé az elcsatolás. Egymásnak ellenmondó hivatalos, félhivatalos és magánértesülések látnak napvilágot, amelyekről úgyszólván csak a lapokból szerez tudomást az érdekelt vidék lakossága. A németbirodalmi lapok például, amelyek nagy tömegben érkeznek Nyugat-Magyarországra, még ma is túlnyomó többségükben a legkategórikusabb formában azt állítják, hogy Sopron vidéke, Felsőpulya vidéke, Rohonc és Felsőőr vidéke Magyarországnál marad. Gr. Bánffy Miklós külügyminister: Melyik lap irja ezt ? Lingauer Albin: Egy egész csomó! Gr. Bánffy Miklós külügyminister: Egyet kérek közülök megnevezni. Lingauer Albin: Pl. a Vossische Zeitung. Gr. Bánffy Miklós külügyminister: Egy régebbi számában ? Lingauer Albin: Nem, most legújabban. Azt írja, hogy tárgyalások folynak ezirányban s ki^ látás van a magyar és az osztrák kormány között a megegyezés lehetőségére. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ennek a bizonytalanságnak következtében az elkeseredés és az izgékonyság még nagyobb fokra hágott, mert hiszen nem tudja a lakosság, remélhet-e még, ki van-e már mondva az utolsó szó, elkövetkezik-e azon a bizonyos állítólagos augusztus 27-iki vagy 29-iM dátumon ennek a területnek végleges elcsatolása, igen vagy sem ? Ennek következtében súlyos élelmezési nehézségek állottak elő. Sopron városa pl. pillanatnyilag az éhségtől fél. Kőszeg városa a legnagyobb kétségbeeséssel néz jövője elé, mert eddigelé állandóan abban a hitben ringatta magát, hogy a tárgyalások oly kedvezően állnak, hogy Nyugat-Magyarországot meg fogjuk tarthatni magunknak. Kőszeg városáról le vágódik egész élelmezési körzete, ugy, hogy az a város, amelyet magyar Grácnak neveznek, mert tele van nyugdíjazott tisztviselőkkel, nyugdíjas katonákkal, és amely jellegére nézve tipikus iskolaváros, teljesen élelmezési körzet nélkül marad, s ez a város, amely egzisztenciáját eddig annak köszönhette, hogy olcsó volt, most olyan hihetetlen drága várossá fog fejlődni, hogy a legrövidebb időn belül a maga teljes tönkremenésének küszöbe elé kerül. T. Nemzetgyűlés ! A környéken az elcsatolásra itélt vidék lakossága között a vagyondobálásnak példátlan tünetei vannak. Emberek, akik nem tudják, hogy mi lesz velük, akik most az utolsó pillanatban látják, hogy bizakodásuk minden valószínűség szerint megcsalta őket, vagyonukat potom áron bocsátják áruba s természetesen az igy elprédált vagyont azok veszik meg, akik maradni akarnak, akik szívesen maradnak, (Igaz! Ugy van! Zaj.) vagyonukat pedig azok vesztik el, akik az elcsatolástól legjobban rettegtek vagyis azok, akik megalkuvás nélkül való hűséges fiai Magyarországnak. (Igaz! Ugy van!) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ezen hangulatok 79