Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-254

626 A Nemzetgyűlés 254. ülése 1921 közepette kérem most a kormányt, szíveskedjék nyilatkozni arra nézve, van-e még, lehet-e még kilátásunk arra, hogy Nyugat-Magyarország dolgában Ausztria nem mondotta ki az utolsó szót, igen-e vagy nem ? Felvilágosítást kérek erre vonatkozólag azért, hogy a lakosságnak végre valahára megmondhassuk a nyers valóságot : mentek-e vagy maradtok. Nem rekriminálok, t. Nemzetgyűlés ! Másfél esztendő óta mi, Nyugat-Magyarország képviselői, minden érdeklődésünkre azt a választ kaptuk illetékes helyen, hogy bizalom., bizalom, (Igaz ! ügy van !) a megegyezésre reménység van, NyugatMagyarországot nem fogjuk elveszteni. (Igaz ! ügy van! balfelől.) Továbbadtuk azt az értesülést a magunk szavahihetőségét dobva kockára és áldozva fel ezáltal a most elkövetkezett eredmény folytán. Mi, t. Nemzetgyűlés, nyugatmagyarországi képviselők, itt a Nemzetgyűlés szine előtt megmondhatjuk, hegy ha tudtuk volna, hogy mindez a biztatás szilárd alap nélkül való mézesmadzaghuzegatás csupán, akkor mi rragunk szerveztük volna meg Nyugat-Magyarország lakosságát és megmutattuk volna, hogy ez a lakosság olyan szilárdul ragaszkodik Magyarországhoz, hogy fegyveres kézzel is ellenállott volna az átcsatolásnak. (Igaz ! Ugy van !) Ma, t. Nemzetgyűlés, sajnos, már késő. Az a lakosság, amely erre hajlandó lett volna, olyan hirtelen kapta nyaka köré az átcsatolás veszedelmét, hogy az ellenállás megszervezésére ma már gondolni sem lehet. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés I Nálunk divattá vált az a jelszó, hogy Magyarország területi ép:égét akkor is vissza fogjuk kapni, ha a kandalló mellett pipázva, ölbe tett kezekkel várunk, mert hiszen az események fejlődése önmagától vissza fogja ezt számunkra szerezni. Most, mikor Nyugat-Magyarországot elpipáztuk, (Igaz ! Ugy van ! Zaj.) mikor viszik már ezt az országrészt, fájdalmasan állapítom meg, hogy ma, az ülésszak utolsó napján, hallottunk i éhány hazafias keserűségtől vibráló felszólalást Nyugat-Magyarország kérdésében. Az a nép három hét óta, amióta tudatára ébredt annak, hogy az elcsatolás keserű valóság, attólfogva jajgatva, zokogva várt mir den néven nevezendő megnyilatkozást, minden biztató szót a Nemzetgyűlés felől, s mi onnan Nyugat-Magyarországról keserűen néztük azt, hegy itt, a mélyen tisztelt Nemzetgyűlés nyugodtan tárgyalta a vagyon váltságjavaslatot (ügy van!) s heteken át senkinek egy szava nem volt akkor Nyugat-Magyarország érdekében, amikor egy nép, egy egész nagy darabja Magyarországnak z( k?gva, sírva nézett ide, Budapest felé, vájjon kap-e segítséget vagy sem. (Ugy van! Ugy van!) Nem akarom hosszasan fárasztani a Nemzetgyűlés figyelmét. Szilágyi Lajos : Majd el lesz némítva a Nemzetgyűlés 1 (Mozgás.) Lingauer Albin : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Én tisztelettel kérdem a kormányt, hajévi augusztus hó 23-án, kedden. lardó-e nyilatkozni arról, hogyan áll NyugatMagyarország dolga ; amennyiben az elcsatolás kikerülhetetlen, hajlandó-e a kormány a retorziók terére lépni, hajlandó-e diplomáciai szakítást idézni elő Ausztriával % Továbbá kérdem a kormányt, nem méltózainék-3 most, az utolsó percben, megfontolás tárgyává tenni azt, hogy a Házat e nehéz n apókban ne küldje szabadságra. (Ugy van ! a hal- és jobboldalon.) Mert, ergedelmet kérek, Nyugat-Magyarország elosatolásár ak, Baranya visszacsatolásának kérdése van olyan fontos de leg, mint pl. a va gyón váltság vagy a port ómen tesség megszüntetésének kérdése, és e nehéz pillanatokban, azt hiszem, a kormány cselekedeteinek nyomatékot adandó, a Nemzetgyűlés együttmaradására nagyon nagy szükség van. (Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Szilágyi Lajos : Nagyon nagy felelősséget vállal magára a kormány a Nemzetgyűlés ein entitásával ! (Zaj.) Lingauer Albin : Amikor az egész nyarat fontos kérdések miatt munkában volt kénytelen tölteni a Nemzetgyűlés, ugyanakkor fájdalmasan tűnnék fel Nyugat-Magyarországon, hogyha a fontos kérdések bezárultát jelentené a mai nap (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s azt jelentené, hegy az, ami ezután következik, már nem annyira fontos, hogy a Nemzetgyűlés együtt-tartását indokolttá tenné. Drozdy Győző : Ut az abszolutizmus felé ! (Mozgás.) Lingauer Albin : Tisztelettel bejelentem, hegy az összkormányhoz a következő interpellációt intézem (olvassa) : »1. Hajlandó-e a kormány Nyugat-Magyarország dolgában a tárgyalások állásáról felvilágcsitáíit adni ? 2. Hajlardó-e azon esetben,- ha Ausztria Nyugat-Magyarország átadásához ragaszkodnék, vele szemben retorziókhoz nyúlni és vele a diplomáciai összeköttetést megszakítani ? 3. Hajlandó-e a Nemzetgyűlést e kérdés elintézéséig e-gyütt-tartani ?« (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerein ök urnák. A külügyminister ur kíván szólni. Gr. Bánffy Miklós külügyminister : T. Nemzetgyűlés ! A nyugatmagyarországi kéidésteo a mir apában tartott nk egy külügyi bizottsági ülést, ahol erről felvilágosítottam a Nemzetgyűlés tagjait és részleteket is mondottam el. Lényegileg ezek abban foglalhatók össze, hogy Ausztria ujabban alakult kormányával tárgyalások kezdem ényeztettek, amelyek az osztrák külügyi bizottság augusztus 13-án hozott azon határozatában kulmináltak, melyn éKogva az osztrák külügyi bizottság nem találta meg az alapot, amelyen Magyarországgal e kérdésben közvetlen tárgyalásba bocsátkozhassék. Ezt különben az akkori kommüniké is közölte, s azt hiszem, hogy a képviselő ur is tudomásai bír róla.