Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-252

5 66 A Nemzetgyűlés 252. ülése 1921. évi aug. hó 18-án, csütörtökön. fel a következő szöveg" (olvassa) : »A mezőgazdasági ingatlannál (szántóföldnél, kertnél, rétnél, kaszálónál, legelőnél, nádasnálí a vagyonváltság kötelezett (a birtokos) a 3. §-ban megbatározott összes földterületei (jószágtestei) után fizeti váltságösszegben az állam javára a következőket a terület nagysága, illetőleg annak valóságos értéke szerint« ennyit és ennyit. Itt van azután a táblázat három rubrikában. Az elsőben fel van tüntetve a birtok nagysága katasztrális holdakban. A második rubrikában fel van tüntetve a földben fizetendő váltság százaléka és a harmadikban fel van tüntetve az olyan földbirtok, amely az 51. § szerint fizeti váltságát. E szerint 1—5 holdig 4%, 5—10 holdig 5%, 10—20 holdig 6%, 20—30 holdig 7%, 30—50-ig 8%, 50—100-ig 9%, 100—200-ig 10%, 200—300-ig 12%, 300—500-ig 13%, 500—1000-ig 14%, 1000— 2000-ig 15%, 2000—5000-ig 16%, 5000—10.000-ih 17%, 10.000—50.000-ig 19%, 50.000—100.000-ig 20%, 100.000—200.000-ig 25% és 200.000 holdon felül 30% váltság fizetendő. Ha az 51. § szerint fizeti a váltságot valaki, akkor a váltságkötelezettek közül azok, akik az 5. § szerinti fizetési módok közül szabadon választhatnak, vagy akiktől az állam nem földben követeli a váltságösszeget, a terület nagysága szerint itt megállapított százalékú föld valóságos értéke szerint kötelesek a váltságösszeget az államnak megfizetni, az 51. § szerinti módozatok valamelyik értékében. Aki földben fizet, az a százalék meghatározásánál vagy elfogadj állam által kiválasztott részt, vagy a sorshúzás dönt. Az 51. § szerinti fizetésnél az összterület átlagos értéke az irányadó. Ha valaki az állami értékelést a százalék értékére nézve el nem fogadja, joga van birói becsüt igénybe venni saját költségén. A százaléknak természetbeni kivétele esetén ugy kell a teljesítésnek történnie, hogy a birtokos gazdálkodása meg ne gátoltassék, vagy túlságosan ne akadályoztassák az elvett százalék területi fekvése által. Az 57. § 3. bekezdése értelmében házhelyekre átengedett földrészlet becsárát ar Országos Földbirtokrendező Biróság állapit ja meg.« Elnök: Szólásra következik? Felirva senki sincs. Kérdem a t. Házat, kivan-e valaki szólni ? (Nem !) Ha senki sem kivan szóim, akkor a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni. Hegedüs Loránt pénzügyminister : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Az ingatlan vagyonváltság javaslatának 4. §-a volt az, amely körül hónapokon át tartó tornát folytattunk, és ez oly paktumnak eredménye, amelyen változtatni nagyjában nincs módomban. Drozdy Győző : Jól elpaktálták ! Hegedüs Loránt pénzügyminister: Két alapvető módosítás van Sallay és Tagnádi Kovács mélyen t. képviselő urak részéről. Ezek alapjában felforgatnák az egészet. Amellett, ne vegyék rossz néven, nincs igazuk. Én éveken át törtem a fejemet azon, hogy vájjon lehetséges-e olyan vagyonadó vagy vagyonváltság-rendszert felállitani, amelyben a pénz mint mértékmérő szerepel, amint Sallay t. képviselőtársam mondj a i azaz pénzben lehetne megbecsülni az adónak alapját. Ki kell mondanom, hogy nem lehet. Én előre megmondtam, hogy amit Németországban próbáltak, azt nem lehet megcsinálni azért, mert a pénz most nem értékmérő, nem alkalmas erre a mi pénznemünk, mert mindennap más. Nagyobb elégtételem nincs, mint amit dr. Wirth német kancellár mondott legutóbbi beszédében, ők behozták annak idején a Reichsnotopfer-t, amelyet azonban nem lehet keresztülvinni először azért, mert rövidebb idő kellett volna — az enyém a legrövidebb határidő az összes határidők között — másodszor, meit a Veredelungnak kell alávetni a pénznemet, mert most a márka folytonosan változik. Ez a márka nem az a márka, amelyben kivetették, és igy ez a pénz ma mérték nem lehet ; azért is mondja, hogy át kell térni a »Sachgüter« megragadásához. Mi ez egyéb, mint az, hogy kidobom filozófiailag szólva a Ding an sich-t, az emberek közti értéket, és magát a tárgyat ragadom meg. Ez az egész rendszernek az eredetisége, ha meg tetszik engedni, és az én igazságom az, hogy abból indultam ki, hogy ma nincs pénz mint értékmérő és nem is pénzt kívántam, hanem a részvényesektől részvényeket veszek, a földbirtokosoktól földet, vagy a buzaértéket statuálom. Ennélfogva mindazok a többi rendszerek, amelyek pénzzel akarnak mérni, abban csalódnak, hogy még mindig a békebeli pénzre gondolnak, amelynek volt értéke, volt, amig béke volt, de ma nincs ; a pénz értéke ma folyton változik és egy mágikus vetités kápiázatban tart mindenkit, aki pénzzel akar ma mérni. Adórendszert ezen az alapon fenntartani nem lehet. Nem lehet elfogadni mást, mint ezt a rendszert. Sajnos, az ékszereknél mégis a pénzhez kell nyúlnunk, de ez csak ritka eset. Nagyon érdekes volt és mosolygással hallgattam, amikor a pénzügyi bizottságban három óra hosszat próbáltuk — Henzer István t. barátom a tanúm — megállapítani egy cséplőgép értékét. Lehetetlen volt. Mindenki elmondta, hogy mikor vette, mennyiért vette, mit ér ma, de nem jutottunk semmire. Ez a kis cséplőgép-példa mutatja, hogy nekem igazam van és az a rendszer a helyes, amelyet én követek és ezért nagyon kérem, méltóztassék a szakaszt elfogadni. Három módosítás van, amelyet elfogadok. Az első Madarász Zsigmond t. barátom módosítása, amely nagyon helyesen utal arra, hogy vannak földek, melyek nincsenek még megadóztatva. Nagyon helyes, csak jöjjenek ezek is és segítsenek a terhet viselni. A másik két módositás Temesváry t. barátomé. Az egyik a technikai keresztülvitelre vonatkozik, a másik pedig arra, amit a Ház mélyen t. elnöke forszírozott, hogy t. i. az idén van igen sok gazda, aki 1000 koronával, vagy azon alul eladta a búzát, nem követelhetjük ettől, hogy most 1500 koronás gabonaáron szállítsa be. Ez is olyan tétel, amelyre nézve valószínűleg majd évről-évre kell a Nemzetgyűlésnek a költségvetésben intéz-