Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-251

538 A Nemzetgyűlés 251. ülése 1921. csak egy, hogy egyik lova elhullott tavasszal. Most még mindig egy lóval jár, nem tud mellé másikat venni. Pedig, ha zsákszámra állana a kisgazdáknál a pénz, bizonyosan nem szántana egy lóval, hanem venne neki pajtást, hogy két lovon kocsizhasson. Az ilyen kritikát tehát az ember kénytelen a legmesszebbmenőén visszautasítani, hogy milyen jól megy annak a kisgazdának, hogy milyen jövedelme van, arról is fogok pár szót szólani. Alapul veszek egy ötholdas kisgazdát. Amikor az ilyen kisgazda learatja és lecsépel téti a gabonáját, minthogy ma nagyon drága a tüzelőanyag, akár fával, akár szénnel, akár nyers gépolajjal tüzel, 8%-ot le kell neki adni a cséplésért. Azután le kell adnia 18°/o-ot az őrlésért és be kell neki újra vetni 15%-ot. Továbbá fizetnie kell neki pásztorokat, akik a jószágát őrzik, valamint papot és mestert. Ahogy én számítottam, annak az 5 holdnak a terméséből 60°/o-ot ki kell fizetnie a kisgazdának ugy, hogy akkor még egy krajcár adót sem fizetett. De hát erre megint azt mondhatjuk, hogy a kisgazda csak felében munkálja a földjét s igy a fele termés nem az övé. Amikor tehát csak a fele termés az övé, akkor, ha azt a kisgazdát még egy erősebb vagyonváitsággal is megterheljük, az 5 holdon aluli kisgazdák képtelenek lesznek a vagyonváltságot kibírni. Hiszen olyan kevés a jövedelmük, hogy abból jószágot nem tarthatnak, mert csak annyit termel, hogy saját maga feléli földjének a termését. Hogy tehát teljesen eladósitsuk és tönkretegyük az 5 holdon aluli kisgazdákat, ez nem válnék az ország javára, hanem csak hátrányára. Kérném a pénzügyminister urat, hogy méltányolja ezeknek a kisembereknek a helyzetét. Tudom, hogy kell fizetni ; el kell ismernünk minden tekintetben, hogy az országunk tönkre van téve, el van adósodva. Épugy járt a mi szegény országunk, mint amikor valamely családban a családfő, az apa kisbirtokát eladósitotta, megitta, vagy más prédára szedte fel az adósságot, hogy most már a kontócédulákat hozzák, hogy azokat fizessük ki. Ha nem fizetjük ki, akkor az országunk tönkre van téve. Ezt elismerem ; tudom, hogy fizetni kell. Mégis kérem a t. pénzügyminister urat, hogy ne tegye fizetésképtelenné ezeket a kisebb gazdákat, hogy hagyja meg őket kis földjükben, amelyben az ősapjuk őket bennhagyta. Itt van azután a rokkantak ügye. Hallottam többfélét itt a rokkantakról elmondani. Még sem érezheti egy ép ember ugy ,a rokkant sérelmét, mint maga a rokkant. Én 45%-os rokkant vagyok és tudom, hogy az én testi épségemet senki megfizetni nem tudná. Ha visszakapnám a festi épségemet, igazán nem tudom megmondani, mit engednék el érte. Hogy milyen sérelmes az, hogy a rokkantak is vagyonváltságot fizessenek, ezt csak az érti, aki nnnak a rokkantnak a szenvedését átérezte. évi augusztus hó 17-én, szerdán. Az a rokkant maga nem kezelheti a földet, tehát ki kell adnia felébe. Ha tehát 10 hold földje van valakinek, abból tulajdonképen csak 5 hold az övé, vagy ha 5 hold földje van, abból csak 2 és Vs hold az övé. Ebből pedig nem képes a családját eltartani, mert a termésnek csak a fele az övé, de az adó egészen az övé. Hogy most a föld fele termése után vagyonváltságot is fizessen, ez képtelenség. Ugyanígy vannak szegény hadiözvegyeink, akik ugyanabban a nyomorúságban szenvednek, mint a hadirokkantak. A férjük elhalt, apró gyerekekkel vannak s ha a földet maguk munkálnák, nem tudnák azt megmunkálni ugy, hogy az a föld teremjen is. Ennélfogva nekik is ki kell adniok a földet felébe, vagy egyharmadába, ugy, hogy csak a fele termés az övék, a másik fele a munkásé. Ezek is képtelenek arra, hogy vagyonváltságot fizessenek. Arra kérném tehát a t. pénzügyminister urat, hogy, amennyire lehet, amennyire belátása szerint csak lehetséges, ezeket is mentesítse a vagyonváltság alól, hogy ne csináljunk a szegényből koldust. Ugy is elég a koldus Magyarországon, ne adjunk annak, aki szegény, koldusbotot a kezébe. Czettler Jenő t. képviselőtársam azt mondta, hogy a nagybirtok Magyarországon nem épit gyárakat, ami a nagybirtoknak nagy hibája. Ebben teljesen egyetértek t. képviselőtársammal, hogy gyárakat nem építettek. De van egy másik hibája is a nagybirtokos társadalomnak, t. i. hogy nemcsak hogy gyárakat nem épített, hanem a kis emberek elől összevette a földet. (Ugy van! jobb felöl.) Minthogy nekik jobban módjukban állt, többet tudtak a földért fizetni, tehát összevásárolták a földet és ezzel gúzsba kötötték Magyarország fejlődését. Nem engedték földhöz jutni azt az embert, aki csak a földmiveléshez értett, s az ilyen emberek elől elvették a földet, ők maguk pedig gyárakat nem építettek. Haller István : Az utolsó évtizedben fogyott a nagybirtok és szaporodott a kisbirtok. Ezt igy általában mondani nem lehet. (Elnök csenget.) Javos Antal : Pallavicini három pusztát vásárolt körülöttünk, a kis embereket nem engedte, hogy azt megvásárolják. Az én vidékemen igy ismerem a nagybirtok eljárását, holott, ha máskép intézkedtek volna, akkor nem jutott volna a népünk ilyen nyomorúságos helyzetbe. (Zaj. Elnök csenget.) Bizonyára igy van ez más helyen is, nemcsak az én vidékemen. Nem azért hoztam ezt fel, mintha kritizálni akarnám a nagybirtokot, mert hiszen tudom, hogy kell nagybirtoknak lennie, hanem azért, hogy már egyszer elég lenne a tusakodásból és elég lenne az ígéretből, hanem a nyugalmat, az egyetértést és a testvéri szeretetet kellene megalkotni Magyarországon. Addig pedig a nyur galmat itt megteremteni nem lehet, amig a fel-