Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-251
A Nemzetgyűlés 251. ülése 1921. évi augusztus hó l?-én, szerdán. 539 bőszült nép házhelyhez és pár hold földhöz nem jut. Szilágyi Lajos t. képviselőtársam felszólalásából ugy értem, mintha ő azt akarta volna kifejezni, hogy nagyatádi Szabó István földmívelésügyi minister ur majdnem eltért a kisgazdapárt programmjától. Szilágyi Lajos t. képviselőtársamnak ezen kijelentését meg fogom cáfolni. Hiszen nagyatádi Szabó István földmi velésügyi minister ur már Junius havában kiadta a rendeletet a birtokreform végrehajtására is. Nézzük azonban csak meg a falun, hogy hány községben hirdette ki a közigazgatás, az elöljáróság, hogy össze kell irni azt, hogy ki mennyi földet igényel! Én még nem hallottam ezt egy községből sem. Az ilyen törvények nagyon szépen el vannak simítva, vagy pedig az illető tisztviselők nagyon szépen hallgatnak vele. Nem ott van tehát a hiba, hogy a törvény és a rendelet nincs kiadva, hanem ott, hogy azok nincsenek végrehajtva. A törvényhozó testület, a tisztviselői kar nem akarja azt végrehajtani. Andaházy-Kasnya Béla : A népnek nem törvényre, hanem földre van szüksége ! Javos Antal : Nem a földmivelésügyi minister ur tehát az oka annak, ha az alája rendelt tisztviselők nem hajtják végre a parancsot, vagy a törvényt. Nem sokat akarok már a magam részérői a törvényjavaslathoz hozzáfűzni, hiszen előttem szólott kisgazdatársaim mindezeket — mint Forgács Miklós t. képviselőtársam is — nagyon szépen kifejtették. Én csak arra kérem a pénzügyminister urat, hogy ahogyan csak lehet, a szegény népet mentesitse a vagyonváltság alól. Ha itt 1 holdtól 5 holdig 6°/o-ra, 5 holdtól 10 holdig pedig 9%-ra emelik fel a váltságot, ez borzasztó súlyos lenne. Ezeknél is l°/o-os emelkedéseket kellene csinálni ugy, mint a 20 holdtól feljebb. Arra kérem a t. pénzügyminister urat, hogy szíveskedjék majd elfogadni azt a módosítást, amelyet a részletes vita során lesz szerencsénk erre vonatkozólag beadni. Különben a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elnök : A honvédelmi minister ur kivan szólani. Belitska Sándor honvédelmi minister: Tisztelt Nemzetgyűlés! Yan szerencsém a tisztképzésről szóló törvényjavaslatot alkotmányos tárgyalás céljából benyújtani. Tisztelettel kérem, méltóztassék a javaslatot az osztályok mellőzésével a véderő- és a pénzügyi együttes bizottságokhoz tárgyalásra kiutalni. Egyúttal van szerencsém egy második törvényjavaslatot is benyújtani: törvényjavaslatot a m. kir. hondvédségről. Kérem, méltóztassék ezt a javaslatot a véderőbizottsághoz tárgyalásra kiutalni. Elnök: A javaslatok ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az első javaslat a véderőés pénzügyi bizottságokhoz, a második javaslat pedig a véderőbizottsághoz fog utasíttatni. Szólásra következik? Vasadi Balogh György jegyző : Tarányi Ferenc ! Tarányi Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Teljes tudatában annak, hogy az ingatlanvagyonváltságról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának végső akkordjaihoz érkeztünk, igazán a szó legszorosabb értelmében csak egészen röviden, néhány mondatba összepréselve akarom elmondani azokat, amikről igen tisztelt képviselőtársaim ez ideig vagy csak részben, vagy egyáltalában nem szólottak. De bármennyire sürgős is ennek a törvényjavaslatnak most már a letárgyalása, ugy a pénzügyminister urnák, mint nekünk gazdáknak szükségünk van arra, hogy végre tisztán lássunk, nekem pedig kötelességem, hogy ezeket a gondolataimat itt elmondjam, mert hiszen mi, az ingatlan vagyon váltsággal nem adminisztratív törvényjavaslatot alkotunk, sem a nemzetnek pillanatnyilag időszerű szükségleteit akarjuk kielégíteni, hanem e javaslattal olyan kockadarabot illesztünk a magyar állam fundamentumába, amelyre generációk alkotó munkájának kell felépülnie. Ugy érzem, hogy ha mi, gazdák ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, jóllehet ismerjük annak nem egy helytelen intézkedését, nem egy esetleges igazságtalan rendelkezését a többi termelési ágakkal szemben, esetleg súlyosabb megterheltetésünket, de elfogadjuk tisztán és kizárólag azért, hogy a megcsonkított magyar haza roncsaiba életerőt öntsünk, belátható időkre elnémítjuk azokat a vádakat, amelyeket olyan előszeretettel és olyan gyakran szórtak felénk különösen az utolsó évtizedekben, mint hogyha a magyar gazdaközönség osztályérdekeket szolgálna. És az, aki még ezek után is gúnyosan akár hírlapokban, akár szóval a gazdaközönséggel kapcsolatban a »sed avenam non«-t emlegeti, épen az szit osztálygyülöletet. Nem akarok az előttem szólott t. képviselőtársaim beszédeivel polémiába bocsátkozni, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy mi itt nem kerületeket képviselünk, nemcsak az ország összlakosságát képviseljük, hanem a késő utókornak is felelősek vagyunk mindnyájan minden egyes szavunkért és minden egyes cselekedetünkért. Hogy milyen adóalap a kataszter, azt a hosszas bizottsági tárgyalás alatt megvitattuk. Nem akarom annak sem előnyeit felhozni, sem a hátrányait újra ismertetni, mert hiszen ahhoz teljes tárgyilagos beállítás és statisztikai adatok kellenének, de tény az, hogy a magyar gazdaközönség jelenlegi áldozatkészségét, azokat a terheket, amelyeket ezzel a törvényjavaslattal magára vállalt, csak az 1848,-i törvényjavaslatokhoz lehet hasonlítani. Évtizedek eseményei bizonyitották be épen azt, hogy nemzetünk akkori 68*
