Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-251

A Nemzetgyűlés 251. ülése 1921. kezik, ilyen szörnyű vagyonváltsággal sújtják, akkor — ne adja Isten, hogy igy legyen, és a józanság kerekedjék felül — ezt a hitet benne még jobban meg fogják erősíteni. Ugyanezt a rendszert látom a vagyonváltság azon részében, amely az áruraktárak és üzemek yáltságára vonatkozik. Azt hiszem, abban mindnyájan egyetértünk, hogy amikor a javaslat a progresszió elvét hirdeti és annak legalább a látszatát akarja érvényesíteni, akkor a raktáraknál és az üzemeknél erről a progresszióról megfeledkezik. Lehetetlenség, hogy a kisiparos, vagy kiskereskedő a maga csöpp áruraktára vagy üzeme után ugyanolyan százalékban fizessen vagyonváltságot, mint az, akinek bárminő nagy áruraktára van. Ez is nagy igazságtalanság. Summa summarum : régi igazság, hogy minél több politikai hatalma van valamely osztálynak, annál kevesebb a terhe. Most itt fordított állapotot látunk. Itt a politikai hatalom gyakorlója, a többségnek egyik hatalmas alkotó eleme — legalább formailag — a kisgazdapárt. És mégis ugy látjuk, hogy az összes törvények a kisgazdák, a törpebirtokosok rovására mennek. Mégis ugy látjuk, hogy a kisgazdapárt csak statisztál a kormánynak, amely lassan-lassan kihúzza lába alól a talajt. (Élénk mozgás a középen és félkiáltások: Uszít!) Rassay Károly: Miért? Kritikát nem lehet mondani ? Tessék megcáfolni ! Drozdy Győző : Az adójavaslat csak akkor jó, ha az abszolút igazságot tartja szem előtt. Hát ez igazságos ? Hogyan bizonyítja be a pénzügymmister ur, hogy ez a g igazságosr Hiszen semmiféle komoly számítási alapot arra nézve nem bocsátott a mi rendelkezésünkre, hogy az egyes kulcsok szerint behozott adó csakugyan igazságosan lesz az egyes osztályok közt szétosztva. A kis ember igazságos kivetést vár attól a Hegedüstől, aki a katedrán olyan szépen tudott beszélni a progresszivitásról. Mi a célja annak, hogy a pénzügyminister ur mindig ugyanazt az osztályt adóztatja meg, amely a fogyasztási adó következtében már úgyis féligmeddig tönkrement ? Mi a célja, hogy a gazdagoknak kedvez és hamis katasztert fogad el alapul? Miért záródik be a progresszió az 50.000 holdnál? Erre kíván feleletet a falu. A kormány szociális érzéke — könnyű megállapítani — féloldali hüdésben szenved. Amikor a kisgazdákról van szó, akkor nagyon fürge a kormány keze-lába, de amikor a nagybirtokról van szó, akkor már arra az oldalra gutaütésben szenved. Lehetetlennek tartom, hogy a prés mindig ugyanazt az osztályt : a kisgazdatársadalmat szorítsa. Lehetetlennek tartom, hogy az ilyen igazságtalan törvények miatt fel ne zúduljon a kisgazda osztály. Ezekután, azt hiszem, felesleges kijelentenem, hogy ezt a javaslatot, amelyet a pénzügyNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XII. KÖTET. %

v% augusztus hó 17-én, szerdán. 537 minister elénk terjesztett, még általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) (As elnöki széket Kenéz Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Vasadi Balogh György jegyző : Javos Antal ! Javos Antal: T. Nemzetgyűlés! Nem azért szólalok fel, hogy a szónokok számát szaporítsam, de kötelességemnek tartom mégis, hogy ezen rendkívül fontos törvényjavaslathoz hozzászóljak, bár nagyon sok kritikán ment keresztül és nagyon sok képviselőtársam talán túlzottan is kritizálta. Én is nagyon szeretném, ha a törvényjavaslatot meg lehetne csinálni ugy, hogy a kisgazdatársadalom ne legyen túlságosan megadóztatva, a tisztviselőket pedig jobban lehessen fizetni. Nagyon szeretném, ha a t. pénzügyminister ur ezt ki tudná vinni, de nem tudom elképzelni, hogy kivihesse. Nagyon sok képviselőtársam szólalt fel ebben a tekintetben, hogy a tisztviselők fizetését javítani kell, hogy segíteni kell az ő nyomoruságukon. Ezt elhiszem, tudom ós elismerem, hogy nyomorúságban vannak, de azt nem tudom elképzelni, hogy a pénzügyminister azt a pénzt, amellyel az ő sorsukon akar javítani, üres pénztárcából is kivehesse. Osak onnan lehet kivenni, ahol van. En is falusi kisvagyonu, kisgazda ember vagyok és ezért nem képzelhetik rólam, hogy én talán a terhet a kisgazdákra akarnám nyomni, én is arra kérem a pénzügyminister urat, hogy amennyire lehetséges, mentesítse a kevesebb vagyonú kisgazdát minden tekintetben. Sándor Pál t. képviselőtársam felszólalásában éles kritika alá vette a kisgazdákat, hogy nekik zsákszámra van pénzük és aranyat, ezüstöt, gyémántot vásároltak. (Egy hang a jobboldalon : Csúfolódik velünk !) Én ezeket az állításokat visszautasítom és a legigazságtalanabb rágalmaknak veszem. Igaz, nem tagadjuk, hogy a háború alatt volt a falu népének pár száz, vagy pár ezer korona megtakarított pénze. De miért volt? Mert nem tudott venni ruhát, gazdasági felszerelést, nem tudta az épületét javítani, tehát pár ezer koronája megmaradt. De mikor mindezekhez hozzá tudott jutni, akkor ez a pár ezer korona bizony nagyon kevés volt csak az épület tatarozására is, nem hogy ruhát, vagy gazdasági felszerelést tudott volna szerezni. Teljesen alaptalan tehát Sándor Pál t. képviselőtársam állítása, hogy a falun van pénz. A falun nagyon kevés pénz van. Nagyon sok községben jártam, de nem akarok több községet említeni, csak a saját községemet. Ott megtörtént kisgazdatársaim közül valamelyikkel, aki olyan kisgazda, mint én, akinek nincs több fogatja, 68