Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-251

536 A Nemzetgyűlés 251. ülése 1921. évi augusztus hó 17-én, szerdán. méltóztatik a fejét rázni; gondoljunk csak a fogyasztási adóra, a gyufaadóra és láthatjuk a rendszer igazságtalanságát. Itt Pesten villanyt használunk, még a vasalónkban is az istennyila sistereg, de kint a falun, a mezőn, a hegyek hátán a kisgazdának, a törpebirtokosnak tiz szál gyufát is el kell hajigálnia, amig rágyújt a kapadohányára. Az összes fogyasztási adókat a falu fizeti meg. (ügy van ! jobbfelöl és a szélsobaloldalon.) Az egész adózási rendszer arra van alapítva, hogy a falu népét, a törpebirtokost és a szegény embert sújtja. Budaváry László: így beszél egy aszfaltkisgazda ! (Derültség.) Drozdy Győző: Vagyok olyan aszfaltkisgazda, mint amilyen aszfaltkeresztény a t. képviselőtársam. (Derültség.) Budaváry László: Nem sikerült! (Zaj.) Elnök : Tessék folytatni beszédét ! Budaváry László: Ke higgyétek, hogy kisgazdaérdeket képvisel ! Ne üljetek fel neki ! Drozdy Győző : Semmiféle terror, közbeszólás engem vissza nem tart attól, hogy a magam meggyőződését, amelyért a becsületes

/ falu népe engem ideküldött, el ne mondjam. Én megkérdeztem a falut, hogy helyesli-e azt a hangot, azt a magatartást, amelyet ebben a Nemzetgyűlésben tanusitok és a falu igennel felelt. Önöknek a kritikáját tehát én el nem ismerem jogosnak, mert csak a magyar nép kritikáját ismerhetem el jogosnak, amely megbízott, hogy az ő érdekeinek szószólója legyek. Egyéb hibái is vannak ennek a javaslatnak, amelyekre ezideig nem tértem rá. Amint mondtam, nincs meg a létminimum, a maximumot egyáltalában nem veszi figyelembe, pedig nagyon könnyen hozzányúlhatnánk a szörnyűséges nagybirtokokhoz olyanformán, ha kimondanánk, hogy bizonyos birtoktesten felül, például ezer holdon felül már természetben legyen kénytelen befizetni a nagybirtokos a földet. Vagy a magántulajdon intézményét félti az igen tisztelt kormány? A magántulajdonnal szemben nem volt az igen tisztelt kormány mindig ilyen tapintatos. Huszár Károly: Elolvasta a képviselő ur a javaslatot? Drozdy Győző: Elolvastam! Huszár Károly: Akkor rosszul olvasta el! Drozdy Győző : Nem rosszul, mert kategorice sehol sincs kimondva, hogy természetben tartozik leadni. Ha erre méltóztatik célozni, akkor a képviselő ur nem olvasta el. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a szónokot csendben meghallgatni. Drozdy Győző : Szóval a t. kormánynak nem volt mindig ilyen kényes érzéke a magántulajdon iránt, mint amilyent itt látunk a nagybirtokkal szemben. Például, amikor azt a hires mozirendeletet hozták. Vagy amikor a trafikmagántulajdont sem becsülték meg. (Mozgás és zaj jobbról és a középen. Félhmltásoh. Hát ez faj?) Csontos Imre : Ne bontsd meg a jó hangulatot. (Derültség.) Drozdy Győző : De más hibái is vannak ennek a javaslatnak. Teljesen osztozom például Szilágyi Lajos t. képviselőtársam tegnapi felszólalásában, amelyben a világháborúban egy évet töltöttekről beszélt és azt kívánta, hogy ha valaki rövid idővel hamarább rokkant meg, az is részesittessék ugyanabban a kedvezményben. Ebben teljesen csatlakozom hozzá. (Helyeslés.) Engem mint zalai képviselőt különösen érdekel a törvényjavaslatnak a szőlőbirtokok vagyonváltságára vonatkozó szakasza. A javaslat szerint nem esik vagyonváltság alá a szőlőbirtok, ha egyházi kegyes alapítványi birtok; — az nem sok van — továbbá nem esik vagyonváltság alá az egy katasztrális holdnál kisebb terület sem, ha a tulajdonosnak váltságköteles ingatlana nincs. Gyakorlatból beszélek. Csakugyan azt hiszik önök, hogy a javaslat szerint az egynegyedholdas szőlőbirtok nem esik vagyonváltság alá. Ez teljes megtévesztése az egész közvéleménynek, sőt az egész nemzetnek, mert tudja mindenki, hogy mindenki először házacskát szerez és csak azután szőlőbirtokot. Akinek van egynegyed hold szőlőbirtoka, annak már van házacskája is, amely vagyonváltság alá esik. így tehát az egynegyed holdas szőlőjének a vagyonváltságát egyáltalában nem fogja élvezni. Erre vonatkozólag egyébként majd a részletes tárgyalásnál leszek bátor indítvánnyal szolgálni. De a szőlőnek az 1500—2000 K-ás vagyonváltsággal ilyen módon való megterhelését egyáltalán nem tarthatom igazságosnak akkor, hogyha tekintetbe vesszük azt, hogy a t. pénzügyminister ur az adójavaslatai során máris túllépte azt a határt, amelyet egy kisgazda szőlőjének teherviselőképessége szab. A pénzügyminister ur borzasztó averzióval viseltetik a szőlőművelő kisgazdák iránt. Hiába jajgattunk, hiába magyaráztuk meg, hogy kerek egy milliárd jövedelemtől esik el az állam, amiért a kisgazda kisüstjét, amin szőlőjének seprőjét, törkölyét hajlandó lenne feldolgozni, fel nem szabadítja. Eziránt a pénzügyminister urnák nem volt érzéke. Behozta azt a boradót, amelyet 84 koronában állapitott meg hektoliterenkint akkor, amikor a borért 40 koronát adtak, de nem váltotta be azt az igéretét, hogy ezt az adót mindig arányba fogja hozni a bor árával ; 84 koronás alapon szedték be az adót akkor is, amikor a bor ára 8—10 korona volt. Nem csoda, ha keserűségében a nép inkább ki akarja vágni a szőlőtőkét és krumplit, kukoricát akar ültetni helyébe, mintsem ilyen óriási adókat fizessen, melyeket az a fél hold nem bír meg. Tartok tőle, hogy ha most megtudja kisgazda, hogy kicsi szőlőbirtokát, melyen hatalmas hegyek oldalában, kőben, rossz talajban, a nap szörnyű hevében maga verejté-