Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-251

A Nemzetgyűlés 251. ülése 1921, azt mondják, hegy a foldva gyón váltsággal, ingatlanváltsággal kapcsolatban meglett volna a módja annak, hogy természetben szolgáltassák be a váltságra kötelesek a rájuk kirótt terhet, de ezzel szemben megvan az az aggály, hegy ha az ir gatlanvagyonváltságra kötelezetteket természetbeni adózásra kényszerítem, akkor ez mezőgazdasági szempontból, a többtermelés szempontjából aggályos, mert ha egy nagy birtok-komplexumot feltörök, felparcellázok, akkor azok egyéni művelés, kezelés alá kerülvén, a többtermelés elvét nem szolgálják. Drozdy GyŐZŐ: Hallatlan! Ëp ellenkezőleg! Zákány Gyula : A másik felfogás azt mondja — és ez Teleszky volt pénzügyminister urnák a felfogása —, hogy az ir gatlanvagyon váltságnak természetben való lerovása azért szükséges, hogy az in gatlanvagyon váltsággal lekötött földmennyiség majd külföldi, aranyvalutára szóló kölcsön biztositékául, fedezetéül szolgáljon. Nagyon plauzibilis a terv. Helyesnek tartom, hegy a természetben beszolgáltatott ingatlanváltság egy külföldi, aranyra szóló kölcsön fedezeteképen szerepeljen, de akkor szeretném látni az igen tisztelt pénzügyi kormányzatnak a további tervét, hogy ez a kölcsön mire fordittatik. Állittassék ez be a többtermelésnek, a mezőgazdaságnak, iparnak szolgáltalába, mert csak igy tudom megfogni a többtermelést, ha közgazdasági politikát csinálok, ha közszükségleti iparcikkeket gyártok, mert ezáltal javitom az értékmérőmet, a valutát. A másik felfogás azt mondja, hogy ne természetben rovassék le az in gatlanvagyon váltság, hanem mindegyik vidék természeti gazdasági viszonyaihoz képest azon vidék gazdasági viszonyainak megfelelő mezőgazdasági , gyáripari vállalkozás létesítéséhez szükséges tőkebefektetést részvények alakjában jegyezzék. Azt hiszem, az igen tisztelt pénzügyminister ur előtt ismeretesek ezek a tervek, hiszen már másfél év óta kezemben van az előadó urnák egy kis tanulmánya, amely a gazdasági tanácsok alakítását célozta. Az erre vonatkozó tervezet, melyet a Nemzetgyűlés első heteiben az egyes pártokban oly nagy hozsannával fogadtak, megtapsoltak, és bizottságot is küldtek ki, megbízván szegény Robert Emil képviselőtársunkat, hogy dolgozza ki a javaslatot, — és ő ki is dolgozta, az a bizottsági tárgyaláson átment — nagyon okos és igazán nem a feje tetejére esett javaslat, mely a többtermelés célját tudná szolgálni és még ma is ott hever. Ennek az első gondolata mi lett volna ? A kényszervállalkozás, amire én most itt célzok, hogy a vidék természeti és gazdasági viszonyainak megfelelő mezőgazdasági gyárak létesítéséhez szükséges tőkebefektetést az a va gyón váltságra kötelezett részvényben vagy készpénzben fizesse be. Es ezzel mit érek el ? Követem a német példát, vagyis mezőgazdasági ipari vállalatokat teremtek, amelyek a mezőgazdasági terményeimet feldolgozzák, iparcikkeket termelnek, szóval olyan évi augusztus hó 17-én, szerdán. 519 üzemeket létesítek, amelyek egy egészséges közgazdasági újjászületésnek az alapjai. Az egész felszólalásom ezt célozza, mert én a sek beszédet már unom. Hiszen se törvény, se rendelet, se beszéd, se több ilyen javaslat ezen a szerencsétlen náción nem segit. Szent meggyőződésem, hegy itt csak a becsületes cselekedet segit. Közgazdasági alkotásokra van szükség. Felszólalásomat kizárólag ennek hangsúlyozására szántam. Eszem ágában sem volt felszólalni, hanem egymásután kapom a memorandumokat, a mezőgazdasági érdekeltségektől :. Faluszövetség, OMGE, Mezőgazdák Szövetkezete, Földbérlők Egyesülete és az Isten tudja mennyi mindenféle társaság ; az egyik elpanaszolja, hogy a vagyon váltság nem az egyenlő teherviselés alapján épült fel, a részvénytársaságoknál a részvények árfolyamának kétharmada után számítanak 15%-ot és ez nem igazság, mert vannak titkos tartalékaik, amefyek a mérlegben nincsenek felfektetve, a részvények árfolyama meg nem fogható ; mások meg azt mondják, hogy a mezőgazdaság bir el többet, mert a paraszt-társadalom a konjunktúrák alatt nagyon meggazdagodott, szóval általános a káosz. Eszembe jut az, amit a jó öreg Seneca mondott a klasszikus világban,hogy amikor bajunk van—ez senecai mondás — a fájdalmat, szomorúságot jobban tudjuk elviselni, ha látjuk, hogy másnak is ugyanaz a baja. Ezek a memorandumok mind itt vannak a kezemben. Ha lemegyek a ruhatárba, ott már ujakkal várnak. , Ez lehetetlen helyzet. Mindegyik a másikra akarja tolni a terhet és azt mondja, az privilegizált elbánásban részesül. Bizony itt nehéz igazságot tenni, akármennyire igyekszünk az egyenlő teherviselés elvi álláspontjára helyezkedni. Tudom, hogy ezen a szerencsétlen, nehéz operáción át kell esni, tudom, hogy ezt a pénzügyi javaslatot nem szabad pártpolitikai szempontból megvilágítani. Itt mindnyájan egyformán magyar embernek tarjtuk magunkat és a nemzettel szemben lerovandó áldozatunknak a mi teherviselőképességünk a mértéke. Nem illetek váddal senkit, En ezeket az észrevételeket itt az igen tisztelt pénzügyminister úrral szemben a legkomolyabban és leglelkiismeretesebben, a legtiszteletteljesebb hangon megtettem és kettőt kérek. Az egyik az, hogy az én igen tisztelt Ereky barátom felszólalására vonatkozólag — amennyiben az ő kritikai észrevételeit teljesen a magamévá teszem, nem azért, mert Ereky mondta, hanem lelkiismeretem, a magam Ítélete alapján — az igen tisztelt pénzügyminister ur konkrét feleletet méltóztatnék adni. A másik pedig, és ez tulaj donképen beszédemnek tanulsága és célja, hogy az igen tisztelt előadó ur által felvetett és beterjesztett gazdasági tanács javaslata, amely a bizottságokon már átment és a többtermelést célozza, még a nyári szünet előtt letár gyaltassék. Ezen javaslat a Nemzetgyűlésből kirekedt igazi szakképzettségeknek, finánctehetségeiknek módot és lehetőséget nyújt arra, hogy szellemi és gyakorlati tudásukat érvényesíthessék a nemzet szolgálatában, ha már egyszer a nagyszerű