Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-251

520 A Nemzetgyűlés 251. ülése 1921 keresztény kurzusnak kortespolitikája folytán kimaradtak. Én nem keresztény nemzeti szempontból sajnálom őket, hanem ebből a szempontból, mert amint a helyzet mutatja, el kell mennünk a szomszédba és kérni őket : Légy szives megmondani a véleményedet. Hogy ezeket az embereket, akik utóvégre magyar emberek, ha más mentalitásban, világnézeti szempontból más atmoszférában élnek is, mellőzzem, ennyire nem lehetek öngyilkos. Nem lehet ezeket mellőzni azért, mert talán az illető nem katholikus, nem Mária-kongreganista, vagy mert más világnézetben él. Elnök : T. képviselő ur ! Most a vagyonváltság törvényjavaslatot tárgyaljuk, méltóztassék a tárgynál maradni. A Mária-kongregációnak ehhez a kérdéshez semmi köze. Kérem, méltóztassék a tárgyhoz tartani magát. Zákány Gyula: Ez csak egy hasonlat: az utcának a politikája, amely elindul olyan szempontok alapján, amelyek igazán nem tartoznak a tárgyhoz. Azért voltam kénytelen ezt megemlíteni. T. Nemzetgyűlés ! A Mária-kongregációnak én is tagja vagyok és állásomnál és hajlamaimnál fogva a legnagyobb tisztelője vagyok. En. most csak az utcza hangulatát akartam jelezni és nem a felfogásomat, nevezetesen, hogy bizonyos szakembereket, bizonyos értékeket ebben a korteshangulatban nem aszerint Ítéltünk meg, hog7 mennyit tudnak használni, hogy milyen szellemi tőkével tudnak a nemzet kérdéseihez hozzányúlni, hanem más szempontok, ide nem való szempontok szerint. Nagyon kérem tehát a t. pénzügyminister urat, hogy még a nyári szünet alatt tárgyaltassa le, illetőleg dolgoztassa ki a gazdasági tanácsról szóló javaslatot, amely már átment a bizottságokon, hogy a szünet után a Nemzetgyűlés első üléseiben tárgyalás alá kerülhessen. Ezeket az észrevételeket voltam bátor megtenni és legnagyobb sajnálatomra ezeknek alapján a pénzügyminister ur törvényjavaslatát nem fogadhatom el. (Helyeslés half elől.) Elnök : Szólásra következik? Héj Imre jegyző: Forgács Miklós! Forgács MiklóS : T. Nemzetgyűlés ! Nem képzelek olyan magyar embert, akit minden cselekedetében ne az integritás gondolata vezetne, dacára annak, hogy a Magyarság című lap ez évi március 5-iki számában azt irta, hogy a magyar parasztnak mindegy, hogy ezt a területet akár Magyarországnak, akár magyar államnak, akár Romániának, akár Cseh-Szlovákiának hivják is. Drozdy GyőZŐ:" A cenzúra kiengedte ezt a szamárságot ? (Egy hang jobbfelöl : Milotay !) Forgács Miklós : Ezzel a cikkel tovább nem foglalkozom. Ismétlem, hogy ennek ellenére én ezt a törvényjavaslatot az integritás szempontjából bírálom el. A magyar hősiességet, azt az önfeláldozó vitézséget, amelyet a magyar a világháborúban tanúsított, ha a világ minden aranyát vitézségi éremmé évi augusztus hó 17-én, szeréén. veretnék, az is kevés lenne ahhoz, hogy honorálni lehetne. Bármikép is gondolkozzanak az emberek, az én felfogásom az, hogy j öhet itt vagyonváltság, mehet a korona Zürichben akármeddig, ez a nemzet addig boldog nem lesz, amig területét vissza nem szerzi, (ügy van! jobb felől.) En a háborúnak háromféle rokkantját ismerem : Az egyik a testi rokkant, a másik a lelki rokkant és a harmadik a vagyoni rokkant. Lássuk, hogy a testi rokkantakat hogy tudtuk ellátni. Látjuk, hogy ezek az utcasarkokon reszketve könyöradományokból, rongyosan élnek. De nem akarok erre bővebben kitérni, mert végre is a vagyonváltságról van szó és nem is áll olyan sok idő rendelkezésemre. A lelki rokkantak egy része Zalaegerszegen van. (Mozgás jobb felől.) A vagyonváltság érinti a vagyonilag rokkantakat, tehát csak ebből a szempontból kívánok a törvényjavaslathoz hozzászólni. A törvényjavaslatnak 4. §-a felállított egy tételt, amely igy szemlélve, a progresszivitást gyönyörűen kimutatja, azonban ez az életben nem igy fog megvalósulni. Mert az első tétel ugyan huszonhat kilogrammon kezdődik és az utolsó kétszáznegyvenen végződik, de sem a huszonhatot, sem a kétszáznegyven kilogrammot Magyarországon megfizetni nem fogja senki. Ha állana ez a kataszteri kimutatás és ez a kataszteri tiszta jövedelem, akkor lehet, hogy ez a progresszivitás helytálló volna, de ez nem áll. Mert olyan kisbirtok nincs, amely 1—8—9-ig ebbe a kategóriába sorozódnék, de olyan sincs, amely az ezen íelül, a tizen felüli katgóriába sorozódnék. A progreszszivitás tehát ezen táblázat szerint az életben teljesen el fog veszni, (ügy van! balfelől.) Én jótállok érte, hogy Magyarországon a legkisebb birtokos sem fog kevesebbet fizetni 50 kilogrammnál és a iegnagybob sem fog fizetni többet 100 kilogrammnál, tevát elvesz a progresszivitás. Én most — hiszen tettek már erre indítványt — a pénzügyminister úrhoz csak egy kérdést intézek és egy kérésem is lenne hozzá. Amikor a nemzetet, meg az országot fegyveres veszedelem fenyegette, vagy mikor a békében is a hadügyminister, vagy a honvédelmi minister annak idején ujonclétszámemelést kért, az országgyűlés azt megszavazta neki, azonban már abba nem avatkozott bele, hogy ki legyen a katona, azt már a sorozóbizottságra bizta. Én is azt kérem a pénzügyminister úrtól, mondja meg, hány milliárdra van szüksége és mi azt megadjuk ; de azt, hogy ki, mennyit fizessen, bízza mireánk. Mert lehet, hogy a pénzügynrinister ur tudja, hogy ezt az országot hogyan lehet pénzügyileg kivinni ebből a rettenetes helyzetből, de, bocsánatot kérek, azt, hogy melyik birtok mennyit bír meg, én jobban tudom, (ügy van! balfelől.) Hogy ennél a szakasznál maradjak, majd a részletes tárgyalásnál erre vonatkozólag módosítást fogok benyújtani, bár ugy tudom, hogy már ilyen határozati javaslat be is nyújtatott. Nem akarok