Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-250

A Nemzetgyűlés 250. ülése 1921. évi aug. hó 16-án, kedden. 499 hatását a pénzügy minister ur meg fogja látni az adójában ; — mert most meg fogják fordítani a dolgot és a biláncuk révén fogják az adót fizetni, — meg fogja látni, hogy az utolsó év a valuta ingadozásai folytán az egész vonalon egy veszteséges év volt. Hogyha hozzáveszem az üzleti rezsit, amely szintén kolosszális, a hivatalnokok fizetését, — akkor nem kell önöknek külön megmondanom azt, hogy én nem fogok csodálkozni azon, hogy a közeljövőben minden kereskedő igen nagy rizikóval fog dolgozni és ezt, megvallom, meg is fogja fizettetni magának ! De ha a valuta-ingadozások tovább tartanak, a kereskedelem bele fog pusztulni, nem fogja tudni megmenteni senkisem.^Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) Én garantálom, hogy itt Budapesten egy év múlva lesz elég bolt és lakás. (Zaj.) Ereky Károly : Kérem, mi nem akarunk kereskedelemellenesek lenni. . . (Folytonos zaj.) de a gazdákat is megvédjük! Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni; méltóztassanak a szónokot , figyelemmel meghallgatni ! Sándor Pál: Én nem védem a kereskedelmet; objektive vizsgálom a helyzetet, azt mondtam, hogy a főteher a gazdákra fog a jövőben nehezedni és be akarom bizonyitani, hogy az az ág rossz. Nem akarok sem védeni, sem támadni, távol lesz tőlem minden vád, kivéve a Futurát. (Mozgás balfélöl.) Most lakásokért horribilis összegeket fizetnek — kapni lakást, amennyit akarnak jó pénzért — ha 150.000 koronát fizet valaki, kap annyi lakást, amennyit akar. Csontos Imre: Ilyen az üzlet! Madarász Zsigmond: A parasztok nem tudnak üzleteket csinálni. Sándor Pál : De egy év múlva nem lesz szükséges sem boltért sem lakásért annyit fizetni, mert ez a kérdés magától meg fog oldódni. Ki van zárva, hogy Budapest népessége ezt a mostani drágaságot, a mostani fellendülést az árukban kibírja, — addig birta, amig értéktárgyait mobilizálni tudta, — és tömeges kivándorlás nem lesz Budapestről. "Erről itt ne tárgyaljunk. Kószó István : Galícia felé menjenek ! Sándor Pál : Ugy, hogy meg vagyok arról győződve, hogy be fog következni amit én mondtam, — emlékezhetnek rá — hogy, ha nem lesz valami olyan változás Magyarország viszonyaiban, — amit én, sajnos nem várok, — amely az egész közgazdasági életnek más irányt fog adni: akkor kilátásba helyezem önöknek, hogy sajnos, nem fogjuk többé elérni azt a pontot, amelyen volt Magyarország kereskedelme, azt a gazdag, független kereskedelmet, — és más országok, és más városok, különösen Pozsony, lesznek azok, ahol a gócpont mutatkozni fog Budapest kárára. Lassan járjunk tehát, t. uraim, e tekintetben. Higyjék el nekem, engem semmiféle rosszindulat nem vezet sem az egyik, sem a másik oldal iránt. De figyelmeztetnem kell a pénzügyminister urat, hogy erről az oldalról hiába vár nagyobb vagyonváltságot, erről az oldalról hiába vár a Korányi volt pénzügyminister ur által lefektetett adótörvények alapján nagyobb adókat; ez a 20 milliós budget-tétel ott hiányozni fog. De nem csoda, t. Nemzetgyűlés, hogy a pénzügyminister ur politikája nem vált be. Hát van nekünk kereskedelmi programmunk? Ereky Károly : Van ördögöt ! Sándor Pál : Tett-e valamit a kormány eddig a kereskedelem és ipar istápolására? Rassay Károly : Van külpolitikai programm ? Sándor Pál: Hegyes halmy kereskedelemügyi minister urat nálunk sohasem hivják másképen, mint kereskedelemellenes ministernek. (Zaj balfélöl) Budaváry László: Az nem áll! Sándor Pá! : Nem az önök antiszemita köreiben, hanem a mi körünkben, a kereskedők köreiben ! Budaváry László : Önök mindent másképen neveznek, mint amit megérdemel! Sándor Pál : Hiszen az az utolsó programm, amelyet ő elmondott, minden, csak nem a kereskedelem istápolása. Mutassanak csak egyetlenegy lépést, amellyel ezt szolgálta volna; ellenkezőleg, eltekintve attól, hogy nem adott programmot, mindent megtett arra, hogy a kereskedelmet ne segítse, mindenben a centralizáció mellett volt a legvégsőkig, minden tekintetben. Ereky Károly: A kivételes hatalom a baj, azt kell megszüntetni. Sándor Pál : En csak figyelmeztetni akarok a következő dolgokra. A legnagyobb kérdése egy országnak a szénkérdés. A szónügy nálunk még mindig centralizálva van. Nincs ország, ahol olyan drága volna a szén, mint nálunk, (ügy van! balfélöl.) Abszolúte nincs szükség arra, hogy legyen egy központ, amely veszi a szenet. Valamikor itt egy interpellációt terjesztettem elő . . . Rassay Károly: Mai napig sem feleltek reáa. Sándor Pál :... amelyben kimutattam, hogy egy vagon szénnél tízezer koronával fizet többet a kisgazda, mint amennyibe különben a szén kerülne. Feleletet sem kaptam erre az interpellációra mai napig sem, pedig már kilenc hónapja, hogy ezt előterjesztettem, s a szénközpont még mindig funkcionál. A szénről a budget tárgyalása alkalmával az ősszel beszélni fogok terjedelmesen. Hogy azonban fogalmuk legyen önöknek arról, hogy hogyan csinálják meg a kalkulációt, — mert ne higyjék, hogy én mindig a merkantil oldalon vagyok — képzeljék el, hogy egy szénbánya egy millió koronát ad jótékony célra ; ezt az egy millió koronát — ehhez joga van — beveheti a kalkulációjába, ennek az egy millió63*