Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-250
500 A Nemzetgyűlés 250. ülése 1921. évi aug. hó 16-án, kedden. jának tiz százalékát mindig felszámithatja magának a kalkulációban. Ha tehát ő drágábban adja el a szenet, akkor jobban jön ki, mintha olcsóbban adja. (Félkiáltások jobbfelöl : Ez természetest) Mert ha költsége több, akkor drágább a szén. Ereky Károly: Százezer koronát nyer a millión ! Sándor Pál: Sokkal többet! Csontos Imre : Ilyen a szabadkereskedelem, látja ! Drozdy Győző : Pont fordítva van ! (Derültség.) Sándor Pál ; Látja, t. képviselőtársam, ugy, amint a nyolc zsák bankóról beszéltem, ngy beszélek most erről a szénügyről is. (Egy hang jobbfelöl : Ez épen olyan igaz !) Barla-Szabó József: A láda aranyról nem beszél ! (Zaj.) Sándor Pál : A minister ur adott például a szénbányáknak minden métermázsánál azért, hogy épületeket emelhessenek a munkások számára, 6 koronát. Nem a minister ur hivatása az, hogy ezt megadja. De a szénbányák nem elégedtek meg ezzel, hanem kérelmezték, hogy 14 koronát adjanak nekik minden métermázsánál házépítésekre. Bocsánatot kérek, ez szolgáljon az ország segélyezésére ? Hiszen nekünk arra kell törekednünk, hogy olcsó szenünk legyen az egész vonalon és nem a legdrágább szén az egész világon, (ügy van! balfelöl.) Griger Miklós: A vállalat fizesse, van elég pénze ! (Zaj. Elnök csenget.) Sándor Pál : Lehet ilyen viszonyok között arra számítani, hogy az ipar fellendüljön, hogy azokkal a nagy, horribilis költségekkel exportra tehetünk szert? Pedig a minister ur nem kap másból adót, mint azokból a nyereségekből, amelyeket neki az export produkál. Ha ezt megakasztja azzal, hogy engedi a szénárakat ilyen botrányosan tovább-tovább emelkedni itt az országban, — sa szénbányák mindig azon lesznek, hogy minél jobban emeljék ezt — akkor nem csoda, hogy az ipar ilyen drága szénnel számítva, nem találja meg a számításait, hogy óvakodik attól, hogy nagyobb tranzakciókba belemenjen. Borgulya Pál : Ezek a szénbányák a mozgótőke tulajdonai, amelyen a t. képviselő ur az előbb siránkozott! Sándor Pál : Itt vannak azután azok a kiváltságok. Mi még mindig kiváltságokkal dolgozunk, adunk egyeseknek exportlehetőségeket, az egésznek azonban nem. Mi mindent megkötünk. Már most honnan vegye a minister ur a valuta javítást, ha ezeket az exportokat megkötjük? Azt értem, hogy az importokat megköti; értem azt is, ha az exportokat megköti olyan áruknál, amelyekre az országnak szüksége van. De nem értem, hogy miért köti azt le egyeseknek oly módon, hogy csak azoknak szabad exportálni. Itten egy fődolog van : szabadkereskedelem az egész vonalon, ugy mint minden más jóravaló államban. A szabadkereskedelem szolgálni fogja ugy a fiskus, mint az ország érdekeit. Legyen szabad az állam gazdálkodására nézve — és ez a t. kereskedelemügyi minister urat érdekli leginkább — még néhány példát felhoznom. Itt sok mindenféle van, ami, miután a Nemzetgyűlés nem kereskedelmi körökből rekrutálódik, — azt hiszem, Pálfy Dániel t. képviselőtársammal itt az egyedüli kereskedők vagyunk — at. Nemzetgyűlés előtt teljesen sötétben van. Csontos Imre: Nem ismerjük, csak érezzük a hatását a t. kereskedelemnek. Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! Annak idején az interpellációm előterjesztésekor tartott beszédemben felemiitettem, hogy a Rimamurányi vasmű a vasat milyen horribilis drágán adja. A vas a második cikk, amely egy ország prosperitására szükséges, mert a szenén és a vason alapszik egy ország prosperitása, a mezőgazdaságtól eltekintve. Akkor elmondtam, hogy feltűnt nekem az, hogy mig a Rimamurányi a vasat 2400 koronáért árulja, addig Csehországban ugyanabban az időben 800 vagy 900 koro* náért — már nem emlékszem tisztán — adták a vasat. Ebbe bele volt foglalva a vám, az óriási fuvardíj és a költség. Drozdy Győző: Cseh koronáért? Sándor Pál : Nem cseh, hanem 800 magyar koronáért adták nekünk a csehek a vasat és 2400 koronáért adta a Rimamurányi. Akkor kezdtem foglalkozni azzal az ideával, hogy ez hogyan lehetséges, hiszen az kizárt dolog, hogy Csehországból ide lehessen hozni a vasat 800 koronáért, mikor 2400 koronába kerül nekünk itten a Rimamurányi vasa. Mondhatom, utána jártam ennek a dolognak igen alaposan — pedig nehezen lehet ilyen kérdéseknek még nekem is utánajárnom — és a következő eredményre jutottam : Csehországban az egyik legelsőrangu szakértő, akit — meg vagyok róla győződve — Önök is becsülnek, mert igazán elsőrendű ember, a következő eredményre jutott : Magában Csehországban — mely ország pedig akkor konkurrált velünk 800 koronával — az egész nehéz ipar a legrettentőbb válságban van. Csehországnak négy milliárdja van nehéz iparban. A hires Skodagyár 42 kéményéből csak egy kémény van működésben azért, hogy a gyár a villanyvilágítást fenn tudja tartani. Vitkovitz és a többi vasgyárak a legerősebben veszélyeztetve vannak. A vasgyárak a kormányhoz fordultak segítségért, de a cseh kormány nem hajlandó nekik segítségükre menni és azt mondja, hogy vesszen el az a négy milliárd, de képtelenek a csehek a német gyártmánnyal megkonkurrálni. Ugyanis teljes eltolódás történt. A fuvardíjak, amelyek például előzőleg — vegyünk akármilyen fuvardíjat — 50 fillérbe kerültek, most 50 koronába
