Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-250
A Nemzetgyűlés 250. ülése 1921. évi aug. kó 16-án, kedden. 497 Csontos Imre: Ha ezt elismeri, szépen nézünk ki! Orbók Attila : Az Andrássy-uti telek, az igen ! Sándor Pál : Azért vágjunk itt, hogy véleményünket megmondjuk. Önöknek más véleményük van. Önök is megmondhatják véleményüket. De engedjék meg, hogy egészen őszintén megmondjam a magamét, miután más nem vállalkozott erre a hálátlan feladatra. Hát meg fogom mondani én, mert az ország előtt kötelességemnek tartom, ha nekem egy véleményem van, és ha annak hangoztatását az ország érdekében állónak tartom, akkor ezt megmondjam, megmondjam minden félelem nélkül, mert erre parlamenti szokás szerint jogom is van. (Mozgás a jobboldalon.) Csontos Imre : Tőlünk ne féljen ! Nem járunk bottal! Szijj Bálint: Nem fokossal egyenlitik ki a véleményeket ! Sándor Pál : Másfél év óta az önök részéről nekem számos kellemes momentumom volt. Most engedjék meg, hogy minden személyeskedés nélkül általánosságban kifejthessem az én nézeteimet. (Zaj a jobbóldalon.) Mert én ki fogom fejteni, csak kár azért az időért, amivel meghosszabbitjuk az üléseket. Önök akarnak szabadságra menni, nekem van időm jelenleg. Tehát mondom, itt van a föld. A föld megfizette a háború alatt az összes adósságokat. (Mozgás a jobboldalon.) Ami jelzálogkölcsön volt a földeken, azt legnagyobbrészt visszafizették. (Zaj a jobboldalon.) Csontos Imre: Ez fáj a bankoknak! (Zaj.) Sándor Pál : Dehogy fáj ! Ha szegény a paraszt, akkor szegény az ország; ez az én véleményem is. Nemcsak, hogy nem fáj nekem, hanem végtelenül örülök, hogy ez az egy kincsünk megmaradt, hogy ez igy történt. Szijj Bálint: Következéskép szegény most a paraszt, mert az ország is szegény. Sándor Pál : Bocsánatot kérek, addig, amig a paraszt nem szegény, addig az ország sem szegény. (Zaj.) Csontos Imre: Majd meglátnék parasztviskóban Sándor Pál urat, ha száraz kenyeret kell rágnia ! Sándor Pál : Tisztelt képviselőtársam, ugy tudom, hogy malmos, és malmos még sohasem rágott száraz kenyeret ! (Elénk derültség a baloldalon.) Csontos Imre: Fogalma sincs róla, uram! (Halljuh ! Halljuk !) Sándor Pál : A gazda a háború alatt vásárolt mindent, ami általában értékkel birhat. Yett aranyat, ezüstöt, gyémántot, szőrmét. . . (Élénk éllenmondások a jobboldalon és felkiáltások : Mese !) Elnök: Nagyon kérem a képviselő urakat, sziveskedjenek a szónokot nyugodtan végighallgatni. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XII. KÖTET Sándor Pál : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Egyik fiatal barátom elment nyaralni Siófokra. Megkérdeztem, honnan telik neki erre. Elmondta, hogy egy jó üzletet csinált. Egy parasztnak volt nyolc nagy gabonás zsákban bankója, amelyet odagyűrt bele. (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon.) Orbók Attila : Halljuk a vicceket ! Barla Szabó József : A Lipótvárosban ládákban áll az arany! Sándor Pál : Ezt ón előbb is sokszor hallottam. Csak nem tudom, hol áll. (Nagy zaj.) Elnök: Tessék folytatni. Sándor Pál : Ha megengedik, folytatom. Ez az én barátom avval foglalkozott, hogy a nyolc zsákban összegyömöszölt bankót szortírozza, egyengesse; ezért kapott 15.000 koronát. (Nagy zaj a jobboldalon.) Orbók Attila: Aesopusi mese. Berki Gyula : Pesten kicserélték postapénzzel ! Sándor Pál : Ha kicserélték, akkor még jobb pénzt kapott! Akkor is megmaradt a pénze! (Nagy zaj.) Elég az hozzá, hogy a parasztságot, a gazdatársadalmat ennek az adó javaslatnak tárgyalása során ugy állították önök oda, mintha semmije sem volna, mintha sajnálatraméltó lenne. De ha ez igy van, akkor mondják meg nekem, mi lesz a földosztással! Hiszen a földosztáshoz pénz kell, még pedig nehéz pénz. Csontos Imre: Majd adnak önök hitelbe! Sándor Pál : Magyarországon három kategória igényel földet. Az egyik kategória az, amelynek nincs földje és földet akar. A másik, amelynek földje van és több földet akar. A harmadik, amelynek több földje van és még többet akar. Tankovics János: Joga van hozzá! (Nagy zaj.) Sándor Pál : Hogyne ! Kivánom is, hogy hozzájusson. Hiszen épen én gáncsolom és én rovom fel a kormánynak, hogy Románia és Szerbia meg tudta valósítani már régen a maga földreformját és Magyarország még nem tette meg. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Nagy zaj és élénk közbekiáltások a jobboldalon. Köszönjük ezt a védelmet!) Elnök : Kérem a képviselő urakat, sziveskedjenek a tanácskozás rendjét megőrizni. Sándor Pál képviselő urat. illeti a szó. Sándor Pál : Önök nagyon tévednek. Hivatkozom Mayer Jánosra, nagyatádi Szabó Istvánra és Herczeg Sándorra amikor ők egyedül ültek itt, e helyen az önök képviseletében, akkor nem volt a másik párton senki, csak ón, aki a kataszteri adó tekintetében megvédte volna a kisgazdákat, amiből háromhetes vita lett 1909-ben. Méltóztassék megkérdezni a minister urat, hogy ő volt-e akkor olyan erős, aki megvédte ezeket az érdekeket. En nem változtam. Én örülök annak, hogy a gazdáknak ma jól megy a sorsa. De nem engedem, hogy ugy állitsák a gazdákat oda, 63
