Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-250
496 A Nemzetgyűlés 250. ülése 1921. évi aug. hó 16-án, kedden. Lssztk bátor egy pár példát felhozni. Mindnyájan tudjuk, hogy nem változott semmi sem. Hiszen nem kell mást nézni, mint hogy hogyan nézett ki a múlt évi budget és hogy mennyi milliárddal kellett több, hegy tudatára jöjjünk annak, hogy szegény ország, kis ország vagyunk, hogy nekünk meg kell gazda gedrur k azért, hogy függetlenségünket ismét megszerezzük. Egy szegény ország sohasem szerezte meg függetlenségét és ez nem ut hozzá, hogy a minister ur ilyen budgettel, amelynek részleteit nem ismerem, jöjjön ide. Orbók Attila: Ahelyett hegy eladnék a konzuli állásokat, mi fizetünk értük. (Derültség jobbfelől.) Más államban eladják őket. Sándor Pál : A legnagyobb példa, melyet ki kell rántanom a budgetből, amelyből különben nagyon keveset lehet látni, az állami üzemek befektetése. A minister ur igen becsületes volt, mikor a Nemzetgyűlés szeme előtt ebben a rövid kivonatban is elkülönítette az állami üzemeket az állami budgettől. A minister ur nemcsak becsületes volt, hanem elvárta a Nemzetgyűlés intelligenciájától, hogy ők tudják ezt, hegy miért állitotta össze ezt igy most és hogy vannak dolgok, amelyeket az ország nem bir, és amelyeket megvalósitani nem lehet. Ilyen az állami üzemek kérdése. Van-e a t. parlamentnek tudomása arról, hogy a múlt évben és idén ebben a budgetben 4 milliárdot állitottun k be az állami üzemek részére ? Tudják-e, hegy egy i-íyen deficites budgetbe az állami üzemekbe 4 milliárdot fektettünk be és adtunk ki. Elvesztettük tehát az állami üzemek összes jövedelmét és a tőkének kamatait és azonkivül még 4 milliárdot fizetünk az állami üzemekre. Én nem akarom önöket számokkal untatni, mert félek, hegy ez nagyon hosszura nyúlna, de mindenki, aki a számokat összeállítja, meg fogja találni, hogy ez igy van. Hozzájárul ehhez az, amit előbb voltam bátor per tar gentem érinteni, hogy egy pénzügyi tervet szeretnék látni. Hogyan gondolja a pénzügymin ister ur, mert mi nem nézhetünk olyan könnyen be az állam funkcióiba, hogyan gondolja a következő évekre — ezt Korányi minister úrtól is kérdeztem a múlt évben — a mi pénzügyi válságunk megoldását ? Egy conto sinto-t, egy felállítást kérek, amint ezt a bankokban nevezzük, hogy hegyan képzeli a minister ur, hogy meg tudja oldani a pénzügyi válságokat ? A minister ur elmegy mitőlünk. Nem tudjuk, hegy helyére jön-e olyan zseniális ember, mint ő, ö bizonyára megfontolta ezt a kérdést, de képtelenek voltunk eddig a következő évekre felálütást létesíteni, hogy hogyan fog alakulni ennek a kis Magyarországnak pénzügye. Hiszen ha Amerikába megy, okvetlenül — amint az ottani pénzköröket ismerem — az lesz az első, hogy kérdezni fogják, hogy hegyan véli ezt megoldani a jövőre nézve ? A pénzügymin ister ur megoldotta azt a rettenetes nehéz kérdést, hogy a külföldi adósságokat rendezte, még pedig igen szépen. Az a kérdés, hogy ennél a budgetnél meg tudunk-e felelni ennek a rendezésnek. Ez a nagy kérdés. Megcsinálva a papiroson nagyon szépen van és mondhatom, a minister ur tudásának ki kell állítani a legjobb bizonyítványt, hogy ezt megcsinálta, de hogy keresztül tudja-e ezt vinni, azt nem. látom. (Igaz! ügy van! balfelől.) Ereky Károly : Pedig erről kellene a bizonyítvány, nem a tervről. Sándor Pál : Legyen szabad, t. Nemzetgyűlés, itt a budget keretében még kitérnem egy dologra, ahol tudom, számos támadás fog engem érni, de ki kell erre térnem, miután ezeket az igazságokat még eddig ebben a parlamentben nem mondta el senki. Itt az a kérdés, hogy honnan vesszük a budget részére a szükséges tőkéket ? CsontOS Imre: Azoktól az atyafiaktól, alak kivitték a pénzt ! (Derültség.) Azokat kellett volna megfogni ! Azokra nem kiabált Sándor Pál ! Sándor Pál : Nem. tudom, hogy t. képviselőtársam miért olyan agresszív ellenem. Csontos Imre: Azért, mert az urak kiszöktek a pénzükkel ! (Zaj. Elnök csenget.) És most azért fizethet a paraszt. Sándor Pál : T. képviselőtársam ! ön nem vitt ki pénzt, én sem. vittem ki pénzt. Voltak, akik kivittek. Tudom, hogy kiket ért alatta. A zsidókat érti alatta. Csontos Imre: Természetes S (Derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni ! Sándor Pál : Kijelentem., hogy zsidó, keresztény, arisztokrata, dzsentri, mind vitt ki pénzt ebből az országból, de ha valaki kivitt sok pénzt, azok nem a zsidók, hanem, mások voltak. Legyünk óvatosak az ilyen kijelentésekkel. Tehát sem én, sem ön ! Nem kell engem, támadni. Orbók Attila: Azok vitték ki, akiket kikergettek ólmos botokkal ! Sándor Pál : Én teljesen osztozom, az ön véleményében, hogy azok, akik kivittek, hazafiatlan bitangok. Csontos Imre: Bizony! Sándor Pál : Tehát ha meg van elégedve, engedje meg, hogy tovább beszéljek. (Derültség.) Itt van két tényező, az immobil és a, mobil tőke. Min fekszik az ország súlya? Én azt merem állítani, hogy ugy, mint a múltban a legnagyobb terheket a mobil tőke viselte, a mobil tőkén feküdt a legnagyobb teher, ez kimutatható az adózásból, a föld- és más adózásból, ugy ki van zárva, hogy a közel jövőben a mobil tőkére olyan nagy súly fektettessék az adózás szempontjából. Amilyen jónak látom én az immobiliák tekintetében a szituációt, olyan sötétnek látom^ én a szituációt a mobil tőke tekintetében. Es itt mondom azt önöknek, amit még nem mondott senki, és ami miatt engem meg fognak támadni. De meg kell önöknek mondanom : a föld, t. uraim, volt az^ amely a háború alatt a legtöbbet nyert! (Elénk ellenmondások a jobboldalon és a közéven)
