Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-250
À Nemzetgyűlés 250. ülése 1921. évi aug. hó 16-án, kedden. 493 a közgazdasági faktorok bizalma és a külföld bizalma nem lesz meg mindaddig, mig ez a kérdés véglegesen nincs megoldja. (Ugy van! jóbbfélöl.) Erről sem tehet a t. pénzügyminister ur, mert hiszen ő politikával nem. foglalkozik. R assay Károly : A Nemzetgyűlés tehet róla ! Sándor Pál : Nagyon sokban hozzájárul ehhez még az is, hogy a körülöttünk lévő államok valamennyien ellenséges indulattal viseltetnek irántunk. (Ugy van! jóbbfélöl.) Egy és félévi politika nem volt elég arra, hogy a mi környezetünkből egyetlenegy barátot szerezzen. (Ugy van!) Hát mi hasonlíthatjuk-e magunkat ahhoz a fizetett angol parlamenthez, amely megtette kötelességét ? Mi, akik nem vagyunk megfizetve, akik mindannyian jó hazafiak vagyunk, ugy az ellenzéken, mint a kormánypárt oldalán, nem voltunk képesek egységesen olyan szervezetet létesíteni, amely valamiképen a külpolitikát szolgálta volna, hogy legalább egy államot nyertünk volna meg barátunknak. (Ugy van!) önök nem tudták megcsinálni azt, hogy a ministeri padokon az önök körében lévők üljenek, olyan emberek, akiket önök felelőssé tehetnek, hanem más pártokból, egészen idegen terrénumokról hozták őket ide. Szilágyi Lajos : Kölcsönkért szakemberek ! Sándor Pál : Bocsánatot kérek, ez nem politika. (Zaj. Elnök csenget.) Lehetséges-e, hogy a pénzügyminister urnák valuta-politikáját szolgáljuk, ha képtelenek voltunk a környezetünkből egyetlenegy barátot szerezni ? (Zaj. Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ez vigasztalan dolog ! Egy és fél év óta itt ülünk, dolgozunk és nem. volt semmi más, mint adó, adó és ismét adó és ismét megterhelés és ismét kiviteli díj és ismét a kereskedelemnek és iparnak megnehezítése. Magunkra vessünk követ, ha ezek a viszonyok fennállhatnak. Van azután egy tétel, amely a minister urat érdekli. A közönség abszolúte nem bizik abban, hogy a t. minister ur vagy még inkább az őt követő minister nem fogja a vagyonadót felhasználni. A minister ur jelölte meg erre az utat. Az indemnitásban — ha jól tudom, a 15. §-ban — egy-két milliárdos tétel van, amely máris a vagyonadóból nyer fedezetet, illetőleg fedezetéül a vagyonadóra történik utalás. Ennek a két milliárdnak a budgetben lett volna a helye, s azt a gyöngeséget nem, lett volna szabad a közönség előtt mutatnunk, hogy máris beállítunk a vagyonadó terhére egy ilyen jelentékeny tételt. Mert, bocsánatot kérek, hova lesz a bizalom Hegedüs Loránt iránt, akinek minden szavát aranynak vettük és vesszük —• ha ő maga, saját indemnitásába kénytelen beállítani egy ilyen tételt ? Hozzájárul a bizalom megingatásához az is, hogy hallunk más tételekről is, amelyek szükségesekké fognak válni, s amelyekre a fedezetet hír szerint szintén a vagyonadóból vesszük. Ne feledjük azt sem, hogy az az indemnitás, amelyet a minister ur kért, tartani fog még akkor is, amikor a minister ur már elbúcsúzott tőlünk, még mindig indemnitás lesz akkor is s kizártnak tartom, hogy a budgetet — mert végre mégis meg kell alapoznunk Magyarország jövőjét — az őszi hónapokban letárgyalhassuk, vagy pedig ugy kell eljárnunk a költségvetésnél is, amint az az indemnitásnál történt, ahol egy egész halom, különféle törvény vétetett fel az indem.nitásba, olyan is, amely egyáltalában nem tartozott oda, azon egyszerű oknál fogva, mert az indemnitás véleményem szerint nem bizalmi kérdés, az indemnitást az egész Háznak meg kell szavaznia. Kérdezem, hova jutunk, minister ur, ha ez a bizalom, megszűnt és ha az a fegyver is, amely tulaj donképen külföldi és belföldi adósságaink törlesztésére kellene hogy szolgáljon, más célokra használtatik fel. Mi tehát addig, amig a iminister ur helyén ül, bizalommal vagyunk iránta, hogy csak azt az összeget fogja a vagyonváltságból venni, amely nélkül máskép nem segithet magán, biztos vagyok azonban benne, hogy a minister ur utódj első szükségletnél másra fogja fordítani a vagyonváltság hozadékát, mint amire azt a tisztelt minister ur szánta. Már pedig mi hasznom van nekem, a Nemzetgyűlésnek, vagy az országnak abból, hogy a minister ur jól megalapozta ezeket a törvényjavaslatokat, hogy odaadta ezeknek sikeréért a lelkét, a vérét,-—mondom—mi hasznunk van ebből, ha jön egy másik pénzügyminister, aki azt fogja mondani, hogy erre a pénzre neki az ország érdekében szüksége van, ezt másképen kell felhasználni. Es meg vagyok róla győződve, hogy engedelmes kormánypártot, amely erre a felhatalmazást megadja, mindig találni fog az a minister, ezért garantálok. Vagy mi hasznunk van abból, ha akadna többség, amely mégis megtagadná a hozzájárulást, a minister ellenben megindítaná újból a bankóprést, amelyet oly sikeresen állított meg Hegedüs pénzügyminister ur s ami valóságos hőstett volt az ő részéről, sokkal nagyobb cselekedet, mint aminőnek azt itt a Nemzetgyűlésen értékelték ? ! Ezek, t. minister ur, nagyon nehéz kérdések, amelyeket kötelességemnek tartottam igy általánosságban a minister ur előtt elmondani. Meg kell mondanom azt is, ohgy én kezdek ingadozni felfogásomban aziránt, hogy a minister urnák ez az akciója sikerül-e. Kezdek ingadozni. Félek. Még nem mondom., hogy nem sikerült ez az akció, de félek, hogy aggályok hatása alatt, amelyeket igen érett meggondolás után juttattam itt kifejezésre, t. i. félek attól, hogy ha a minister ur ezt a helyet elhagyja, rossz világot fogunk élni s meg vagyok róla győződve, hogy az ország akkor majd nem a minister ur követőit, hanem magát a minister urat okolja. A minister ur ugy akar tenni, mint ahogyan cselekedett Solon, aki törvényhozást adott a görögöknek, s mikor elment helyéről, megígértette velük, hogy ezt pedig megtartják. A különbség csak az, hogy a görögök meg is tartották, amire Solon kérte őket, ez a Nemzetgyűlés azonban nem fogja megtartani azt, ami a minister urnák intenciója volt. Ordók Attila: Nem engedjük a minister urat elmenni !
