Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-231
A Nemzetgyűlés 231. illése 1921. évi július hó 18-án, hétfőn. 41 Időközben az akkori pénzügyminister ur a kivételes-hatalom alapján rendelettel ismét megváltoztatta a törvényt-, amelyet a Nemzetgyűlés hcz.ott és egyszerűen megkötötte a forgalmat ugy a cukor répában mint a cukorban. En később itt a Nemzetgyűlésen szóvá tettem, hogy akkor a cukorgyáraknak 320 millió koronával nagyobb összeget akart a pénzügy minister ur kiutalni, mint amenynyit az árvizsgáló-bizottság által megállapított kalkulációk mutattak. Benkő Gábor: Ezt még Korányi csinálta. Ereky Károly : Igen, még Korányi. Nekem az akta is kezemben volt, illetőleg annak másolata, amelyben a kereskedelemügyi ministerium illetékes osztálya jelentette, hogy tényleg 320 millió koronával többet akart Korányi a cukorgyáraknak adni, mint amennyi a kalkuláció szerint nekik járt volna. Benkő Árpád : Ebbe bukott bele ! B. Szterényí József: Abba nem bukott bele ! Benkő Gábor : Más is volt ? Ereky Károly : Én a Nemzetgyűlés többségével szemben fer tartom azt az állításomat, hogy ezt az ügyet még nem látom elintézettnek, mert a politikai morál az, hogyha egy ellenzéki képviselő olyan erős kifejezéseket használ a pénzügyministerrel szemben, mint aminőket én használtam Korányi pénzügyminister ur ellenében s ha egy pénzügyminister is olyan súlyos kijelentésekre ragadtatja magát, mint ő tette, amikor azt kiáltotta felém, hogy hazugság és gazság, amit mondott, mire én azt feleltem, hogy panama, akkor az ilyen, ügyeket nem lehet a Nemzetgyűlésen kivül elintézni, . . . B. Szterényí József: Kölcsönösen indokolatlan volt ! Ereky Károly: Irdokolatlan volt az ő kijelentése, Szterényi képviselő ur ! Ezt el kell intézni parlamenti vizsgáló-bizottság kiküldésével, vagy bármilyen más formában, de ezt tisztázni veil és én e tekintetben majd Bemolák minister úrhoz fogok fordulni, aki kijelentette itt, hogy minden takargatni valót el akar tüntetni, őt fogom megkérni, csináljon propagandát az én tervemnek, mert ezt a dolgot ennyiben én nem hagyhatom, s ha egyelőre hallgattam is ezzel, annak csak az a magyarázata, mert Hegedüs pénzügyminister ur már úgyis azt mondta rám, hogy a papagály is mindennap azt kiáltja, hogy jó reggelt. Ezért nem mondtam én ezt el mindennap. Bizonyos azonban, hogy egy revolverlövéssel, egy pufíantással ilyen dolgokat elintézni nem lehet, hasonló kérdéseket a Nemzetgyűlés szine előtt kell elintézni, mert ezzel az elmtézéssel a többség nekem még adós, én ezt az ügyet még többször fel fogom itt tárni. Meskó Zoltán : Majd kamatokban fizetünk ! Ereky Károly : Korányi volt pénzügyminister ur a történtek után nem hajtotta végre azt a rendeletet, amely már teljesen készen volt. És akkor jött Hegedüs pénzügyminister ur, aki viszont végrehajtotta sőt—amint megn éztem a rendeletet — NEMZETGYŰLÉSI NA PLÖ, 1920—1921. — XII. KÖTI ő még sokkal többst adott a cukorgyárosoknak, mint amennyit Korányi csak tervezett. Hegedüs Loránt pénzügyminister: Nagy tévedés ! Ereky Károly : Én azonban nem akartam ezzel a közvéleményt izgatni, mert ez januárban vagy februárban történt, amikor már elhatároztam volt, hogy a pénzügyminister ur politikáját nem fogom napról-napra kritizálni, mivel ez esetleg ártalmára lehetne az ő politikájának s mert elhatároztam, hogy hazafiságból, azért, hogy a pénzügyminister ur Ígéreteit be tudja váltani, nem állok elő ilyen dolgokkal. Ezért hallgattam. Mivel azonban most már látom, hogy a pénzügyminister ur politikája nem olyan ideális, mint amilyennek lefestette és Ígérte . . . Kerekes Mihály: Ideálisnak ideális ! Ereky Károly : . . . természetes, hogy successive ismét elő kell állnom ezekkel az adatokkal és fel kell tárnom mindazokat a hibákat és bajokat, amelyek nézetem szerint Magyarország közgazdasági és pénzügyi katasztrófáját okozzák. B. Szterényi József: Halljuk ! Halljuk ! Ereky Károly : Ez alkalommal csupán arról beszélek, hogy a pénzügyminister ur a cukorgyárosoknek igenis kiutalta azt az összeget, sőt annál az összegnél többet, amelyet Korányi pénzügyminister ur nem mert kiutalni. A cukor ára 42 koronás alapárban lett meghatározva. Ezen alapár figyelembevételével kockacukorért kilónként 6 koronával, liszt-cukorért azt hiszem kilónként 8 koronával többet lehetett adni, szóval, minden kilórál még 5—6 korona differenciát tudtak a gyárak elérni, aminek részletes bírálatába most nem bocsátkozom s csak a cukorrépa forgalmi adójával kapcsolatos tételeket kívánom megemlíteni. A napokban azt mondotta az igen t. pénzügyminister ur, mikor ezen kérdést megemlítettem, hogy az állami részesedést már redukálta. Hegedüs Loránt pénzügyminister : Azt mondtam, hogy redukálni fogom. Ereky Károly : Ha csak fogja, akkor még nem tudhatom, hogy az miben fog állni. Én csak annyit tudtam, hogy a kincstár 37 korona, kerekszámban mondjuk 40 korona részesedést kap minden kilogramm cukor után, ami annyit jelent, hogy egy métermázsa répa után 400 koronát kap. Ha ez igyáll, akkor kérdezem, mire való az a forgalmi adó, amely két percentet véve 72 korona után, 1 korona 40 fillért tesz ki ? A pénzügyminister ur azt mondta, hogy 23 koronára le fogja szállítani a részesedést és itt egy nehéz adminisztrációval 1 korona 40 filléreket szed be. Mi ebben a logika vagy mi indokolja ennek szükségességét ? Ha a pénzügyminister ur kényelmesen, egy tollvonással el tud engedni 23 koronát kilónként, azaz 230 koronát egy métermázsa répa után, akkor mi értelme van másfél koronáért fentartani egy órási apparátust, amely kilónként legalább másfél koronába kerül ? Mert mit jelent ez a cukorgyáT. 6
