Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-249

476 A Nemzetgyűlés 249. ülése 1921. évi augusztus hó 13-án, szombaton. bírósághoz sem tartozott, mert a járásbíróság a túlsó oldalon maradt. A statárium az egyik helyen ki volt hirdetve, a másik helyen nem. A pénzügyi igazgatás tekintetében a legnagyobb zűrzavar volt. Az egész megyében egy állampénztár volt, amely nem tudta az egész megyét ellátni. Vasúti közlekedés nem volt. A posta sok helyen egyáltalán nem működött ; a kocsiposta teljesen, a vonat-posta pedig a vasúti közlekedés ritka volta miatt részben meg volt bénítva. Táviró- és távbeszélőkészülékek a legtöbb községben hiányoztak, ugy hogy a községükkel érintkezni nem tudtam. Előfogatokat használtunk és előfogaton járt mindenki. Rengeteg idegen embert találtam a vármegyében, akit azelőtt sohasem láttam. A túlsó oldalról egész tömege jött a bevándorlóknak. E miatt a lakásviszonyok nyomban ijesztő rosszak lettek és a bekvártélyozással feldúlták mindenkinek családi otthonát. Általában azt tapasztaltam, hogy az első nap örömeit csakhamar szomorúság és csüggedés váltotta fel. A Budapesten levő pártok nyomban elkezdtek szervezkedni és elkezdtek egymással — nem tudok más kifejezést találni — civakodni, hogy melyik nyeri meg a Tiszántúl a többséget. Nyomban megindult a féltékenykedés minden pozícióért. Az egyik kormánypárt például egy hónapig akadályozta az én kinevezésemet, csak azért, nehogy Bihar megyébe kisgazdapárti kormánybiztos jusson, inert bizonyos, hogy mihelyt ott lesz, nyomban elkezdi a választási agitációt. Emiatt a vármegye egy hónapig kormánybiztos nélkül volt és olyan csendes katonai diktatúra alatt állott. A felvilágosító propaganda, amelyet a Dunántúl olyan mintaszerűen hajtottak végre részint szóbelileg, részint irásbelileg, a Tiszántúl nem történt meg, hanem nyomban jöttek az agitátorok, a képviselőjelöltek, és az ígéretekkel egymást túllicitálták. Az igényeket ijesztő módon felfokozták, egyben pedig, ami a legsajnálatosabb volt, nyomban ezeknek a területeknek a visszacsatolása után a tekintélyeket maguk a kormány tagjai kezdték rombolni, olyanformán, hogy egyik héten az egyik minister jött le a vármegyébe és a legnagyobb bélyeget sütötte a másikpárti minister homlokára, a másik héten pedig visszaadta ezt a kölcsönt a másik minister. Ezeknek a következménye volt az, hogy az emberek fejében teljes káosz keletkezett s az emberek lelkében teljes bizalmatlanság támadt és bizonyos kiábrándulás és undor is fogta el az embereket közvetlenül a visszacsatolás után. Tagadhatatlan tény, hogy a Tiszántúl lakosságát nyomban a visszacsatolás után elrontottuk a képviselő választási agitációval, úgyhogy az, merem állítani, ma is melegágya minden izgatásnak. Most is, hogy abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy küszöbön áll három különálló területnek a visszacsatolása, most is, sajnos, hasonló jeleket látok a képviselőválasztási mozgalmakat illetőleg. Berki Gyula: Eddig 78 jelölt van! Szilágyi Lajos : Avval a különbséggel, hogy míg a román uralom alól felszabadult községekből és városokból nem kaptunk olyan ijesztő híreket, addig most Pécsről és Bajáról egymás után olyan híreket kapunk, amelyek hitelességét feltétlenül felül kell vizsgálnia a kormánynak és amelyekkel szemben még a felszabadítás előtt okvetlenül meg kell tennie az ellenlépéseket, így pl. azt a hirt kaptam ma hiteles forrásból Baja környékéről, hogy Baján plakátokat ragasztottak ki, amelyekben a legszigorúbban megtiltják, hogy a felszabadulásról vagy a felszabadulás napjáról beszéljen is valaki, és akik ennek a felhívásnak nem tettek eleget és beszéltek a magyar nemzeti hadseregnek és a magyar államhatalomnak közelgő bevonulásáról, azok közül 40-et letartóztattak. A tisztelt kormányra hárul a feladat, hogy ennek a hírnek a hitelességéről meggyőződni és az ellenlépéseket megtenni méltóztassék. Hasonló hirek érkeznek Pécsről, de itt már az a gyanúm van, hogy a Pécsről érkezett híreket szántszándékkal túlozzák. — nem tudom, milyen okból — Szinte hihetetlen híreket kapni Pécsről, minthogy azonban ugyanazon forrásból ellenmondó hirek is érkeznek, itt már az a gyanúm, hogy a hirek túlzottak. Mindenesetre kérném az igen tisztelt kormányt, hogy állapítsa meg, igaz-e az, hogy dr. Rajics Szvetiszláv szerb kormánybiztos a Pécsen összegyülekezett körülbelül 2500 kommunistával zavargásokat rendeztet. Megállapítani kérném, vájjon igaz-e az, hogy a pécsi bőrgyárat felgyújtották; hogy a »Dunántúl« nyomdáját lerombolták és hogy az üzletnek egy részét kirabolták. Egy másik hir arról szól, hogy a hazafias érzelmű zsidóságot pogrommal ijeszgetik, tehát azt hirdetik, hogy zsidó és zsidó közt nem tesznek különbséget, hanem minden zsidó egy elbírálás alá véve, a pogromm ijesztő réme elé kerül. Más verzió szerint, mondom ezek a hirek túlzottak és a nekem átadott nyomok Kaposvárra vezetnek, hogy ott áll valakinek vagy valakiknek érdekében az, hogy Pécsről bennünket ilyen súlyos rémhírekkel megtévesszenek. En mindenesetre képviselői kötelességemnek tartottam, hogy ha már interpellálok ebben a kérdésben, akkor a Bajáról és Pécsről hozzám érkezett ilyen híreket is szóvátegyem. De visszatérve interpellációm szorosan vett tárgyára, igenis most is látom, hogy a pártok már előre készülődnek a mérkőzésre. Itt, az ellenzéki oldalon, már látjuk, hogy a két kormánypárt közt megindult a féltékenykedés. Kineveztek három ministeri biztost. Nem tudom, véletlenségből törtónt, vagy szándékosságból, hogy mind a három ministeri biztos a többségi kisgazdapárt soraiból való. Nyomban utána olvastuk, hogy a másik kormánypárt arányosan szintén három, sőt esetleg több mi-