Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-249

A Nemzetgyűlés 249. ülése 1921. évi augusztus hó 13-án, szombaton. 477 nisteri biztos kijelölését kéri a maga soraiból. Ez a körülmény azt a látszatot kelti bennünk, — lehet, hogy tévedünk, — hogy itt pártpolitika áll a háttérben és pártpolitikai féltékenység készteti az egyik pártot arra, hogy a másik párt ministeri biztosait ellen-ministeri biztosokkal ellensúlyozza. Nem tudom, mit tenne az igen tisztelt kormány, ha azt kérném, hogy a felszabadult részeken a nemzet, a nép szabad akaratnyilvánításának biztosítása céljából méltóztassék az ellenzék soraiból is ministeri biztosokat kinevezni. (Derültség.} Ugy-e bár, ha túlságba akarnánk vinni és kiélezni a kérdést, mi ilyen kérelemmel is előállhatnánk, annyira nem tartjuk indokoltnak azt, hogy a kormánypártok közt a ministeri biztosok kinevezése ily izgalmat kelt. Az az aggodalmunk, hogy a ministeri biztos urak egyben az illető pártoknak előreküldött agitátorai is lesznek. Ez ellen itt, mielőtt még a felszabadulás megtörténnék, ünnepélyesen tiltakozunk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Azt kérjük az igen t. kormánytól, méltóztassék a felszabaduló területeket nyugalomban hagyni. Ráérnek a pártok egymással talán a tél folyamán, talán decemberben is megmérkőzni, addig pedig hadd szedje össze magát mindenki, hadd tisztuljon a helyzet, hadd béküljenek meg egymással azok az emberek, akik most készülnek egymást feljelentgetni, és csak azután . . . Drozdy Győző : Ez az egész ország véleménye ! Szilágyi Lajos : . . . nyilvánítsák akaratukat abban az irányban, hogy a mandátumokat kinek akarják juttatni. Interpellációm a ministerelnök úrhoz a következő (olvassa) : »A tiszántúli területek felszabadulásakor szerzett szomorú tapasztalatok folytán mély tisztelettel kérdem : 1. Hajlandó-e az igen t. kormány sürgősen intézkedni, hogy a közel jövőben felszabaduló területeken egy hatékony, felvilágosító és antibolsevista propaganda eszközöltessék? 2. Hogy a lakosság legalább négy hónapon keresztül minden pártpolitikai versengés, izgalom és izgatástól megóvassék?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. A ministerelnök ur kíván szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés! A szerb államhatalom által megszállott baranyai területek kiürítése küszöbön lévén, ezzel a kérdéssel, melyet a t. képviselő ur felvetett, komolyan kell foglalkoznunk. Sajnos, az átvételt tényleg oly hirek előzik meg, amilyeneket a t. képviselő ur is kapott és amelyek a kormányhoz is jutottak. A kormány a maga részéről ezen hirek vétele után azonnal megtette a lépéseket a nagyhatalmaknál abban az irányban, hogy gondoskodjanak az átvevő bizottság révén, hogy hasonló jelenségek elő ne fordulhassanak. Hiszen tudatában vagyunk annak, hogy a szerb megszálló hatalom ott mindent elkövetett eddig is és talán el fog követni még az utolsó percben is arra, hogy a magyarság körében a hangulat meg ne nyugodjék, hogy a lelkek izgalomban tartassanak, hogy lehetőleg rendbontás is előforduljon s hogy ezt a rendbontást azután a magyarság számlájára Írhassák. A magyar kormány azonban teljesen el van szánva arra, hogy tudatában ezen tényeknek, mindent el fog követni, hogy a megszállás, illetőleg ezen terület visszaszerzése teljes csendben, rendben és jó hírnevünk megőrzésével hajtassék végre. (Helyeslés.) Ebben a tekintetben ugy a kormánybiztos urnák, Kiszely ministeri tanácsos urnák, valamint a katonai parancsnoknak is kiadtuk a legszigorúbb rendelkezéseket, hogy mintaszerű átvételt eszközöljenek, mert hiszen csorbát szenvedett jó hírnevünket kell helyreállítanunk minden rendelkezésünkre álló eszközzel, (Elénk helyeslés.) és mindent el kell követnünk abban az irányban, hogy ez az átvétel ugy történjék, hogy más területek, melyek idegen hatalom megszállása alatt vannak, csak visszakívánkozhassanak mihozzánk. (Elénk helyeslés.) Hozzátartozik ehhez az is, amit Szilágyi t. képviselő ur felvetett, hogy mindent el kell követnünk, hogy megfelelő hazafias és nemzeti propagandával a lelkek megnyugvását ott előidézzük. Kormánybiztosokat, illetve ministeri biztosokat neveztünk ki, akiknek feladata lesz ez a propaganda. A kiindulópont azonban ezen ministeri biztosok kinevezésénél más volt. T. i. az átvételt eszközlő entente-bizottság feje fordult a magyar kormányhoz azzal a kéréssel, hogy néhány ministeri biztost már most küldjön ki ezekre a területekre, akik még az átvétel előtt az entente-hatalmak képviselőivel együtt mennének át abból a célból, hogy az ottani területen történendőknek úgyszólván tanúi legyenek. Szükségesnek tartották ezen férfiak kiküldését azért is, mert hiszen előrelátható, hogy Pécs és Baranya területén, de esetleg Baja területén is a szerb hatóságok helyüket odahagyják, mielőtt még az átvétel megtörténnék, úgyhogy tulaj donképen félő, hogy ebben az esetben egy bizonyos interregnum létesülne, mely időn belül senki sem gondoskodnék arról, hogy mi történjék az állami javakkal és a hivatalos helyiségekkel. Szükségesnek tartotta tehát — ismétlem — az ententehatalmak fómegbizottja azt, hogy legalább négy-öt magyar férfiú vele együtt már most menjen le és amennyiben a szerb hatóságok helyüket idő előtt otthagyni akarnák, tőlük az átvételt eszközöljék olyan férfiak segédletével, akiket ők fognak kijelölni. Ebből a célból a magyar kormány meg is jelölte ezeket a férfiakat, egy listát adott át a ministeri biztosoknak, akik az átvételkor ezeket a férfiakat, amennyiben a szerb hatóság annak idején más tisztviselőket ültetett volna be az illető állásokba, azokba az állásokba behelyezzék. Ez az egyik. A másik ok azonban az, hogy