Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-249
A Nemzetgyűlés 249. ülése 1921. évi augusztus hó 13-án, szombaton. 475 holttá nyilvánítási eljárásról szóló 28.000/1919. számú rendeletet kiterjeszteni ujabb rendelettel az 1917. évi január 1. után eltűntekre is?« (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik az igazságügyminister urnák. Soron van? Forgács Miklós jegyző: Hegedüs György! Hegedüs György : Elállók az interpellációtól, Elnök : Az interpelláció töröltetik. Soron van ? Forgács Miklós jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Természetszerűen mindanyian jóleső örömmel várjuk azt a napot, amelyen a szerb-horvát-szlovén állam igája alól felszabadulnak azok a részek, amelyeket köztudomásúlag újra birtokunkba vehetünk. Ez azonban súlyos feladatokat hárit a kormányra. E feladatok közül kettőre vagyok bátor az igen t. kormány figyelmét felhívni. Az egyik az, hogy kell és kérem, hogy egy teljesen rendezett államhatalom képében, teljesen fegyelmezett közegekkel és az igazság és megértés jegyében vonuljunk be ezekre a területekre, a másik pedig az, hogy a képviselőválasztás izgalmait idő előtt rá ne szabadítsuk a most felszabaduló területekre. Orbók Attila: Korteseket nem szabad le: engedni ! Szilágyi Lajos: Az első feladatra szükségünk van a magyar állam jó hírneve szempontjából, a másik feladatra pegig szükségünk van azért, hogy a lakosság a maga akaratát szabadon nyilváníthassa. Mindkét feladat sikeres elvégzésére pedig szükségünk van a konszolidáció szempontjából. Azért ragadom meg ezt a kérdést, mert a Tiszántúl felszabadulása alkalmából, mint Biharvármegye kormánybiztosa, ott nagyon szomorú tapasztalatokat szereztem. Láttam, hogy az ottani lakosság, midőn hozzánk visszajuthatott, teljes tájékozatlanságban volt az elmúlt esztendők történetét illetőleg, teljes tudatlanságban az akkori politikai helyzetről ; még az államformával sem voltak tisztában. Alkotmányjogi kérdésekben abszolúte tájékozatlanok voltak, a kormányzóról, a Nemzetgyűlésről, a nemzeti hadseregről tájékozatlanok voltak, a keresztény és nemzeti irányzatról nem tudták, hogy mit jelent. Orbók Attila: Húsz kisgazdapárt volt! Szilágyi Lajos; Nem ismerték a pártok programmját, nem ismerték a pártok viszonyait, az elszakitás tartama alatt magyar újságot nem olvashattak, hivatalos lapot természetszerűleg nem láttak, ellenben annál több rémhírt hallottak az itteni viszonyokról. Mikor a nemzeti hadsereg bevonult és plakátokat ragasztatott ki Bihar vármegye területén, azt észleltem, hogy a plakátokat a lakosság nem értette meg, különösen azokat nem, amelyek csak képeket ábrázoltak s magyarázó szöveg nem volt hozzájuk. De minden egyes szónoklatot is ilyen értelmetlenül fogadtak, mert előzményeit nem ismerték. Viszont, amint felszabadult a terület, a kormányhatalom erejét, mondhatnók erőszakát nyomban érezték, mert a pénzüket a felszabadulás után nyomban lebélyegezték s a felét államkölcsön fejében elvették. A búza árát az ottani katonai parancsnok 250 korona mázsánkénti árban maximálta, az állatok árát élősúlyban 20 koronában állapította meg. Emiatt semmiféle vásár az első hetekben nem volt, az üzletek bezárultak, ellenben annál több katona jelent meg Budapestről, a legkülönfélébb igazolványokkai ellátva s a legkülönfélébb tiszti étkezdék ós egyéb ily alakulások számára összevásárolva az ottani terményeket. A tisztviselőknek csak egy részét találtam a helyén, más része felmentett, tehát állásából elmozdított állapotban tartózkodott azon a területen, míg a tisztviselők többi része azonban az innenső részen szolgálatot teljesített, némely biharmegyei tisztviselő pl. Kaposvárott volt alkalmazva, mások még az innenső területen sem teljesítettek semmiféle szolgálatot, szóval szabadságon voltak. Falvakat találtam jegyző nélkül, járásokat szolgabíró nélkül, egyházakat pap nélkül, iskolákat tanító nélkül. Négyféle felmentett tisztviselő volt a kezem alatt. Volt, akit Károlyiék mentettek fel, volt, akit a kommunisták űztek el a hivatalból, volt, akit a románok kergettek el, végül voltak olyan tisztviselők, akiket a nemzeti hadsereg első bevonuló osztagai a feljelentések alapján mozdítottak el. Sok tisztviselő egyáltalában nem volt található, ismeretlen helyen volt, a legnagyobb zűrzavar volt abban a tekintetben, hogy a román kormánynak letett hűségeskü milyen elbírálás alá vonassák, és azok a tisztviselők a vármegyében, akik megtagadták az eskütételt a román kormánynak, olyan jogokat követeltek maguknak, amelyek nem voltak teljesíthetők ós teljesen elitélték és megbélyegezték azokat a tisztviselőket, akik ugy véltek hazafias kötelességüknek eleget tenni, hogy az esküt leteszik, hivatalukban megmaradnak és ott szolgálják a magyar állam érdekeit. Tömeges följelentéseket kaptam minden oldalról. Általában kölcsönösen feljelentgették egymást az emberek. Nagyon sok embernek vaj volt a fején olyan tekintetben, hogy kisebbnagyobb mértékben, hol egy zászló kidugásával, hol egy román mulatságon való részvétellel, hol egyébb részint kisebb, részint nagyobb hibából a fekete-listára került és működése feljelentés tárgyává tétetett. Az igazoló eljárást az állami alkalmazottak ellen alig tudtam lefolytatni, mert nem tudtam a nyomozásokat végrehajtani és a tanúkihallgatásokat eszközölni. A bíróságok egyáltalában nem működtek, az illetékességek elhatárolva nem voltak; nem lehetett tudni, hogy kit melyik bíró elé kell állítani. Egész tömege a községeknek volt olyan, hogy egyik járás60*
