Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-249
474 A Nemzetgyűlés 249. ülése 1921. évi augusztus hó 13-án, szombatim. nak elvégzését. Mihelyt ezzel elkészültem, bátor leszek a javaslatot a t. Nemzetgyűlés elé terjeszteni. (Általános helyeslés.) Bátor vagyok azt is jelenteni, hogy amiatt, mert a javaslat később kerül a Nemzetgyűlés elé, természetesen egyetlen hadirokkant, hadiözvegy vagy hadiárva sem szenved most sérelmet, mert amennyire az emberi erővel csak lehetséges, az ő ellátásuk biztosítása teljes erővel folyamatba van, amiről bátor leszek részletes jelentéseket terjeszteni a t. Nemzetgyűlés elé. (Helyeslés.) Orbók Attila: Javult a helyzet! Bernolák Nándor népjóléti és munkaügyi minister : Világos dolog azonban, hogy az ujabb szabályozást is lehetőleg oly időben terjesztem be, hogy még az ősz folyamán már az uj törvény alapján kaphassák meg ezek az érdekeltek az őket megillető járandóságokat. (Altalános helyeslés.) Bátor vagyok megemliteni azt is, hogy a Budapesti Közlöny augusztus 10-iki számában jelent meg a földmivelésügyi minister urnák egy rendelete, amely a földbirtokreformról szóló törvényre támaszkodva intézkedik aziránt, hogy a hadiözvegyek, hadiárvák és rokkantak megfelelő földhöz jussanak, még pedig jelentékeny kedvezmények mellett. Ezt azért is megemlítem, hogy t. képviselőtársaim közül azoknak figyelmét, akik talán nem látták volna ezt a rendeletet, erre külön is felhívjam, mert ez igen jelentékeny jogokat biztosit a rokkantak, a hadiözvegyek és a hadiárvák számára. Végül bátorkodom bejelenteni, hogy a ministertanács hozzájárult egy olyan törvényjavaslat előterjesztéséhez, amely az ellenforradalom áldozatainak özvegyeit és árváit a hadirokkantakkal, illetőleg a hadiözvegyekkel és árvákkal egy elbánás alá vonja. (Elénlc helyeslés.) Mivel itt aránylag kisebb számú, de feltétlenül segítséget kívánó személyekről van szó, ahol tehát nagyobb számításokra nincs szükség, de annál indokoltabb, hogy minél előbb megkezdődjék a íegélyek folyósítása, bátor leszek még a Nemzetgyűlés mostani ciklusa alatt előterjeszteni egy törvényjavaslatot erre vonatkozólag és annak idején kérni a Nemzetgyűlés szíves hozzájárulását. Tisztelettel kérem, ^méltóztassék ezt a választ tudomásul venni. (Elénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Mivel a minister ur kijelentése szerint egészen uj alapokra fektetik a rokkantellátást, ebben magyarázatát látom annak, hogy a minister ur június 20-ra tett ígéretét nem tartotta be. Ez, látom, indokolva van azzal, hogy egészen uj alapokra fektetik a rokkantellátást. Ezért a választ köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a népjóléti minister urnák Szilágyi Lajos képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) Igen. Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Soron van ? Forgács Miklós jegyző: Hegedüs György. Hegedüs György : T. Nemzetgyűlés ! A világháborúban eltűntek holttányilvánitására vonatkozólag az igazságügyminister az 1919. évben 28.000 sz. alatt rendeletet bocsátott ki, amely kimondja azt, hogy a bíróság kérelemre holttáryilvánithatja azokat, akik a háború következtében 1914 július 24-ike után, de 1917 január elseje előtt tűntek el. Ugy látszik, hogy az öt éves távollétet vette ez a rendelet alapul, amidőn megállapította, hogy kiket lehet holttányilvánitani. 1917 január 1-je óta azonban ismét az ötödik esztendőben vagyunk benne és a gyakorlatból és az életből látjuk, hogy igen sok egyénről, katonáról tudják azt, hogy orosz fogságba esett, meghalt, vagy sebesülten eltűnt stb. (Ugy van!) egyszóval már életben nincs, de holttányilvánitani nem lehet, mert ujabb rendelet nem jelent meg arról, hogy az 1917 január 1-je után eltűnteket is lehet holttányilvánitani. Különösen a falu asszonyaira nézve rendkívül fontos a gazdaság fen tartása szempontjából ennek a rendeletnek kiterjesztése, hiszen azoknak férjhezmenetele, az örökösödési eljárás lefolytatása rendkívül fontos. Ezért interpellációm lényege az, hogy hajlandó-e kibocsátani a t. igazságügyminister ur egy rendeletet, amely kimondja azt, hogy az 1917 január 1. után eltűntekre vonatkozólag is megindítható a holttányilvánítási eljárás. Bátor vagyok azonban itt az igazságügyminister ur figyelmét egy körülményre felhívni. Azzal, amit mondani akarok, egyáltalában nem akarom az egyház ténykedését bírálni, semmi tekintetben sem akarom az egyház jogát vitatni, mert hiszen az egyház hű fiának érzem magamat, azonban bizonyos anomáliák vannak, amelyek rendkívül súlyosan hatnak ki az életre. Az egyház t. i. nem veszi tudomásul a polgári bíróság által történt holttányilvánitást. Az egyház maga külön eljárást folytat le a holttányilvánitottakra vonatkozólag és van olyan esetem, amelyben a polgári bíróság holttá nyilvánította az illetőt, az egyház pedig nem. Az illető asszony vallásos asszony ; tudja, hogy az egyház előtt meg nem esküdhetik, tehát nem megy férjhez. Mondom, ón egyáltalán nem akarom bírálni ezt az eljárást, de fel akarom hivni az igazságügyminister ur figyelmét erre a furcsa helyzetre, és e tekintetben azt az óhajtást terjesztem elő, hogy valahogy az egyházzal igyekezzék megállapodásra jutni, hogy a polgári bíróság által történt holttányilvánitást respektálja az egyház is. Interpellációm az igen t. igazságügymiuister úrhoz a következő (olvassa) : »Hajlandó-e az igazságügyminister ur a
