Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-249

466 A Nemzetgyűlés 249. ülése 1921. évi augusztus hó 13-án, szombaton. rendelt meg a pénzügy minister. Akár kicserélésre, akármire, de ha ez tény, akkor ez a pszichológiai momentum igazolja azt, hogy a koron ár k ismét leessék. A másik pedig az, hegy amikor mi még nem is tudtuk itt a Házban, az ügyes bankárok már tudták, hogy a költségvetés deficittel fc

g végződni, és tényleg, a pénzügyminister urnák költségvetése 6 milliárd nyilvános deficitet mutat, ezenkivül meg lehet állapitani, hogy jó egypár milliárd hozzájön, amely a vagy on váltsa g tételénél lesz elkönyvelve, szóval esetleg 10 milliárdig megy a deficit. (Mozgás.) Természetes, hegy ennek hatása a korona árfolyamánál is mutatkozott. Szóval a pénzügyminister urnák valutapolitikája abszolúte csődöt mondott és az, hegy marói-holnapra 20 ponttal ugrik fel vagy le a korona, nem fejezi ki az ország közgazdasági állapotát, hiszen lehetetlenség az, hogy szerdáról szombatra az ország közgazdasági állapotai annyira javuljanak, hegy 20 ponttal javuljon a korona. Ezek pénzügyi spekulációk, a bankárok belső ügyei. Ott nagyban huszonegyeznek, amihez azonban nekünk semmi közünk sincs. Fájdalom, ez a nagy huszonegyezés, ez az óriási nagy zürichi vasulatspekuláció rettenetesen hátrányos az országra. Az én meggyőződésem az, igen t. pénzügyminister ur, — és a jövő nekem fog igazat adni — hogy a koronánkat bizonyos alacsony nivón stabilizálni kell, azon meg kell tartani és birkózni kell, hogy azon a nivón megálljon, mert akkor lehet termelni, lehet kalkulálni, gazdálkodni és mindenben pontosan kiszámítani, hogy mi feg bekövetkezni, Szijj Bálint : Csak ruhát nem lehet vásárolni! Ereky Károly: Engedelmet kéiek, igen t. képviselőtársam, a ruhát tulajdon képen mi nem azon a koronán vásároljuk, hanem az érte kiadott mezőgazdasági termékekért. Méltóztassék rábizni az időre, hogy megteremtse az egyensúlyt. Nem az a fontos, hegy koronánk a zürichihez viszonyítva milyen magasan áll, hanem az a fontos, hogy jó termésünk legyen s a pénz majd ahhoz sog szabályozódni. Sohasem Icapunk a pénzünkért S3mmit, mert hiszen akkor Kun Béla is kapott volna a fehér pénzért mindent a világon. Nem a pénz a fontos, hanem a pénz mögött álló közgazdasági erő. Ezt a pénzügyminister ur is többször kijelentette és tökéletesen aláírom ezt, igaza van ! Csupán pénzügyi politikával egy országot megmenteni nem lehet és épen itt van a baj, hogy a közgazdasági politika érdekében egyetlenegy lépés sem történt. Ami a pénzügyminister ur adópolitikáját illeti, arra vonatkozóan bátor vagyok tiszteletteljesen megjegyezni azt, hogy ez tisztán antiszociális, tehát ellene működik annak a pártnak, amelynek neve : kereszté^^szociálistapárt és tisztán antiagrárius, tehát a kisgazdapárt ellen tör. Szóval annak a két pártnak, amelynek bizalmából a pénzügyminister ur törvényeket hoz, ellenére dolgozik az egész adópolitika. Héjj Imre: Csak nektek jó! Ereky Károly: Eámutatok a tényekre, Először is az egyenes adók összege 1.8 milliárd. Ezzel szemben a forgalmi adó a pénzügyminister ur költségvetése szerint 3.1 milliárd, a fegyasztásiés italadó 2.6 milliárd, a határvám jövedék 1.4 milliárd, a dohányjövedék 2.1 milliárd és állami jövedék 0.6 milliárd, összesen tehát a fogyasztási adók 10 milliárdot tesznek ki. Ezzel szemben az egyenes adók nem tesznek ki 2 milliárdot sem. Rupert Rezső : Ez beteg adórendszer ! Ereky Károly: Bármelyik országnak költségvetését meg méltóztatik nézni, nem találják meg seholsem azt, hogy ennyire a fogyasztóknak igazságtalan megterhelésével vegye be valamely állam az államháztartáshoz szükséges pénzt. Ez a munkásságnak, a kisgazdáknak, a városi és falusi munkásságnak, a közalkalmazottaknak, szóval a fogyasztóknak vállára rakja át az adóterheket tehát egyenesen a keresztényszocialista párt ellen irányul. A keresztényszocialista párt azonban mégis megszavazza. Rupert Rezső:- Most olyan gramofon-lemez van betéve. (Mozgás.) Ereky Károly: T. Nemzetgyűlés ! Rátérek most a másik részre. A falu megterhelése is mindenütt kitűnik ebből a politikából. A pénzügyminister ur a következő törvényeket hozta, méltóztassék meghallgatni, — nem igen hiszem, hogy ha ezekről Amerikában felolvasást méltóztatik tartani, valami nagy sikereket ér el. Az 1821. évi IV. te. szól az italmérési jövedékről, a VI. te. a bortermelési adóról. Még mindig a falu. A VIII. te. a szeszadó, IX. a sör kincstári részesedése, X. a fegyver- és vadászati adó, XI. a gyujtószeradó, a XIX. te. a szivar kahüvely- és sziv árka papira dó. Ezek a pénzügyminister ur adójavaslatai. (Mozgás a jobboldalon.) Gaál Endre : Csak a falut érdekli a szivarkahüvelyadó ? Ereky Károly : A szivarkahüvelyadót azért hoztam fel, mert nemcsak a kisgazdákról, hanem az egész munkástársadalomról is szó volt. (Folytonos zaj.) Szilágyi Lajos : Az csak a mü-kisgazdákat éri !) Ereky Károly: Hiszen felolvashattam volna a szénjogi bérilletékről és a bányamüvelésről szóló adójavaslatot, fel is olvasom, mert a minister ur által hozott adókat mind megemlitem. Mit jelent ez ? Azt, hogy a pénzügyminister ur egészen rendszertelenül hozott aprólékos adókat, amelyek tisztán és kizárólag arra voltak bazirozva, hogy a falut és a munkásságot terheljék. Ezekben semmiféle nagy kapitalista-vállalat megadóztatva nincs. Természetes dolog, hogy a vagyonváltságnál is érvényesült a pénzügyrainister urnák ez a tendenciája, hogy megint csak a nagy tömegeket adóztassa meg, a nagy vállalatok pedig kibújhassanak. Rá fogok mutatni konkrét adatokkal erre. Én, aki ismerem a pénzügyminister ur mukö