Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-249

A Nemzetgyűlés 249. ülése 1921. évi augusztus hó 13-án, szombaton, 467 dését pénzügyi téren, tudom, hogy már 10, sőt 15 éve mindig ez a célja. Méltóztassék a pénzügyminister ur régibb cikkeit elolvasni, amelyeket mint a Gyosz igazgatója, később mint bankigazgató irt, méltóztassék összes pénzügyi tanulmányait megnézni, mindig az van bennük, hogy hogyan lehessen a nagy gyárakat, a nagy bankokat tehermentesiteni az adó alól. (Mozgás.) Sándor Pál : Elromlott már ! Antimerkantilista lett ! Vezére a reakciónak. (Zaj.) Szijj Bálint : Akkor csak szeretni kell ! R upert Rezső ; Azt mondja a bank, hogy nem veszi vissza ! Ereky Károly: As 1875 : XXIV. te. szól a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójáról. En beszéltem pénzügyi szakemberekkel és tudom, hogy a nagybankok sohasem fizettek ezen a címen egy fillér adót sem. És pedig miért nem ? Azért, mert ennek a törvénynek egyik paragrafusa szerint a nagybankok levonhatják adóköteles jövedelmükből azt a részt, amely az adómentes papirok jövedelmeire esik. Ök azután ugy intézték mindig dolgaikat, hogy mikor adókivetés volt, tárcájuk tele volt ilyen adómentes papírokkal. Teleszky 1916-ban ki. akarta mondani, hogy a bajkok ilyen módon meg ne menekülhessenek az adózás alól és nevezetes, hogy akkor ugyancsak Hegedüs Loránt igen t. pénzügyinmister ur, akkor pénzügyi előadó összes felszólalásaiban minden egyes lépésével a nagybankokat és nagyvállalatokat védte. Természetes, hogy ehhez joga volt az igen t. pénzügyminister urnák, hiszen végeredményben mint bankigazgató, nem védhette a kisgazdákat, de most, amikor pénzügyminister, természetes dolog, hogy egyenlő mértékkel mérjen mindenkinek és épen az a baj, hogy ez nem történt meg. (Mozgás a jobboldalon.) Rá fogok mutatni a törvényjavaslat bírálatánál arra, hogy mennyire nem történt ez meg. A német birodalmi vagyonváltság-törvénynyel hasonlitom össze javaslatát és mindjárt méltóztatnak látni, hogy milyen óriási nagy különbség van a német és a magyar törvényjavaslat között. Mikor a németek elhatározták, hogy vagyonváltságra kerül a sor, megállapították, hogy mindenkinek a vagyonát pontosan meg kell becsülni. A dologgal nem kellett olyan nagyon sietni, hiszen végeredményben van rá egy-két esztendő, előlegeket lehet rá felvenni, a németek is vettek fel előlegeket, amint mi is megszavaztunk a pénzügyminister urnák 3500 millió korona előleget, mikor még meg sincs a vagyonváltság. A németek azt mondták, nyugodtan, igazságosan, becsületesen meg fogjuk "beszélni az adót. öt hónapig tárgyalták és nem kánikulában, amikor a képviselők közül csak ilyen kevesen vagyunk jelen, (Ugy mn! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hanem a legfontosabb parlamenti munkaidőben, mikor minden képviselő ott lehetett. (Mozgás a jobboldalon.) Szombaton ott persze szünet volt, mert ott nincs ülés szombaton. (Mozgás a jobboldalon.) Nekem mindegy, én budapesti ember vagyok. A részvénytársaságokra vonatkozóan ott a német törvényben az az adózási elv a vagyonváltság fizetésénél, hogy a részvénytársaság természetes személy és fizeti megbecsült vagyona után a részvénycársasági vagyonváltságadót. És tetszik tudni, mit vontak le ? Azt, amit a pénzügyminister ur adóalappá tett, az alaptőkét. (Mozgás.) A részvénytársaság mint természetes személy vagyonváltságot fizet meglévő vagyona után, levonva abból az alaptőkét és a zzociális jellegű tartaléktőkéket, pl. a nyugdíjalapot, tisztviselők segélyalapját stb. Epen homlokegyenest ellenkezőképen csinálták, mint a pénzügyminister ur. Ha Erzbecgei és Hegedüs Loránt pénzügyminister ur felfogása között ilyen óriási nagy eltérés van, ennek valami okának kell lennie és én számokkal dolgozó ember vagyok, megvizsgáltam, mi is volt ennek az oka. Nem akarok titkokat elárulni, mivel több nagy részvénytársaság szakértője voltam, hogy megállapítsam, mennyi a vagyonuk . . . Drozdy Győző : Több, mint az alaptőke ! Ereky Károly : Több, mint az alaptőke. Csak egy konkrét esetet akarok felhozni, amelyet Sándor Pál t. képviselőtársam is ismer. Vegyük a közuíi villamost, amelynek nyilvános elszámolása van. Mint városatya betekinthetek annak vagyoni viszonyaiba, ismerem az alaptőkéjét és kiszámíthatom, hogy három percent vagyonváltságot fizet a közúti villamos akkor, amikor ldszánütjuk az alaptőkének és a tőzsdei jegyzésnek megfelelő összeget. Nem tudom azonban, hogy ez a 3% is kijön-e. Tehát egy százmilliós részvénytársaság, amely a mai pénzben kifejezve, mikor egy vasúti kocsi maga megér egy milliót, milliárdokra menő vagyonnal rendelkezik, csak egypár millió korona vagyonváltságot fizet, míg ezzel szemben az a szegény gazdaember, aki nem tudja a földjét eldugni, az bizony oda kell hogy adja a földjére rásújtott részt, még hozzá búzában. A részvénytársaságok alaptőkéje sohasem fejezte ki azt, hogy mennyi a részvénytársaság vagyona. Békében a tőzsdén sohasem azt nézték, hogy mennyi egy részvénytársaságnak az alaptőkéje, hanem azt, hogy mennyi dividendát ad. Most meg egyáltalában nem hozza kifejezésre az alaptőke a részvénytársaság vagyonát, hiszen ma a tőzsdének semmi köze sincs a vállalatok üzletmenetéhez, ma a tőzsde tisztán huszonegyezés. Az egyik teszi, a másik veszi, közönséges hazárdjáték áll előttünk, amelynek semmi köze sincs a közgazdasági viszonyokhoz. Méltóztassék már most elképzelni, hogy a pénzügyminister ur, csak hogy keveset kelljen nekik fizetni, a részvénytársaságok vagyonváltságának alapjául ezt az ingatag bázist tette meg, amely semmi körülmények között nem szolgálhat bázisul erre. En annak idején nem szólaltam fel ez ellen a váltság ellen, gondolva magamban, hogy majd az ingatlan-vagyonváltságnál jövök. 59*