Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-249

400 A Nemzetgyűlés 249. ülése 1921. évi augusztus hó 13-án, szombaton. Azonfelül megjegyzést kivánok tenni arra az eljárási a, amit a pénzügymdnister ur az erdők megbecsülésénél követ. Ott t. i, bizonyos szem pontokat véve alapul, azt mondja, hogy a vagyon­váltság kivetése céljából elrendeli az erdő birtok felülvizságlatát, vagyis meg akarja állapíttatni, hogy azok az erdők mennyit érnek. Ez helyes, azonban azt mondja, hogy az a bizottság, amely ezt a becslést végzi, a földmivelésügyi minister ur szakközegéből, a maga kiküldöttjéből, az erdő­gazdasági érdekképviselet tagjainak sorából és egy erdő becslő szakemberből fog kikerülni. Aki esméri az életet és az olyan bizottságnak a műkö­dését, amelyet a közigazgatás vagy a ministerium küld ki, az az ilyen bizottságnak összeállítását különösen most, amikor óriási értékekről lesz szó, ahol egy kis rosszindulattal, igen könnyen milliók­kal lehet megkárosítani a kincstárt, nem tartja helyesnek és szerencsésnek. Azt javasolnám, hogy minden ilyen bizott­ságnak egy biró is tagja legyen és azok az emberek, akiket a ministénum küld ki, a biró szakközegei legyenek. Ugy gondolnám ezt keresztülvinni, hogy 500 holdig egy biró, azonfelül pedig két biró le­gyen alkalmazva, mert ide alapos és részrehajlat­lan m.unka kell. A magyar bíróság igen szépen jár el a házhelykérdésnél, láttam több esetet — saj­nos nem az én kerületemben — hanem más kerü­letben, hogy milyen lelkiismeretesen dolgoztak és a munkájuk jól bevált. Ezért kívánatos lenne, hogy ezeknél a becsléseknél is alkalmaztassák egy­egy járásbiró, illetve törvényszéki biró, mert akkor véleményem, nagyon sok kétely és aggodalom el­oszlana. Nem akarom tovább nyújtani a vitát, mások is fel vannak iratkozva szólásra, csak arra kérem az igen t. pénzügyminister urat, hogy amennyiben lehetséges és helyesnek tartja, méltóztassék ugy a részletes tárgyalásnál, mint a végrehajtási uta­sításnál figyelembe venni ezeket az óhajtásokat. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Sallay János Sallay János: T. Nemzetgyűlés! Az állam­gazdaság helyzetét nézve meggyőződésem az, hogy mindenki, aki az állam fenmaradásáért lelkese­dik és az orszég rendjét, nyugalmát szivén viseli, hazafias kötelességének tartja, hogy az ország érdekében minden tőle telhető áldozatot meg­hozzon. Miután a tárgyalás alapjául szolgáló tör­vényjavaslat ennek a nagy célnak szolgálatában nélkülözhetetlen lépésnek tekinthető, azér t, amidőn én ahhoz kivánok szólni, nem célom a javaslat törvényerőre emelkedését megakasztani, vagy kés­leltetni, mert meg vagyok róla győződve, hogy mindazokat az óriási, súlyos terheket, amelyeket a nemzet vállaira rakni kénytelenek vagyunk, az állam fenmaradhatásának fontos érdeke követeli meg a polgároktól. Habár átmenetileg a gazda­sági élet menetét bizonyos mértékig kellemetle­nül érintik is, de meggyőződésem, hogy csak ilyen áldozatok árán épülhet fel egy egészséges állam­gazdasági élet és csak ekként javulhat meg pénz­ügyi és gazdasági helyzetünk. Ha mindezek dacára a javaslathoz hozzá ki­vánok szólni, teszem ezt a javaslatnak rendkívüli fontosságánál fogva és azért is, mert meg vagyok róla győződve, hogy a mai rendkívüli, mondhat­nám példátlanul álló viszonyaink között nem hi­szem, hogy volna olyan férfi, még a legkiválóbb államfér fiaink között sem, aki önmagában ele­gendő bölcsességgel és mindent felölelő tudással rendelkeznék e nehéz feladatok teljesítésére. Ezért a magam részéről nem tartom feleslegesnek a leg­szerényebb, de jóakaratú vélemény nyilvánítását sem, mert ha csak valamely figyelmen kívül ha­gyott, de lényeges körülményre hívhatom is fel a t. kormány figyelmét, már akkor setn végzek teljesen felesleges munkát. T. Nemzetgyűlés ! Minden ilyen rendkívül súlyos megterhelést jelentő javaslatnál különös figyelemmel kell lennünk arra, hogy az elvesztett világháború, az azt követő nemzetietlen forradal­mak, az oláh megszállás és a trianoni béke által erre a sokat szenvedett nemzetre zúdított rettenetes csapásból és csalódásból az egyedüli helyes kive­zető ut a nemzetnek belső megerősítése. Erre kell tehát mindannyiunknak törekedni. Koncedálom azt is, hogy helyes pénzügyi politikával sikerülni fog lerorgyolódott gazdasági szervezetünkben a gyógyulási folyamatot megindítani, de merem állítani azt is, hogy a túlnyomó részben földmive­léssel foglalkozó országban a teljes kigyógyulást, pénzügyi és gazdasági helyzetünknek teljes meg­erősödését elsősorban csak a mezőgazdaság fel­virágzása biztosithatja, annál inkább, mert ettől függ a termelés többi ágának, az iparnak és ke­reskedelemnek fejlődése és életképessége. Épen ezért elsőrendű kötelességének tartom a kormány­zatnak, hogy a mezőgazdaság fejlődését minden téren elősegítse, sőt ott, ahol szükséges, még állami beavatkozással is mozdítsa elő annak felvirágoz­tatását, mert ez együtt jár az ipar és kereskedelem fellendülésével. Már pedig az is kétségtelen, hogy az iparnak és kereskedelemnek fejlődése minden­kor jótékony hatást gyakorolt a mezőgazdaság érdekeinek szolgálatában. Mindezekre való tekintettel bizonyos aggo­dalommal tölt el az ä gondolat, hogy a jelen javas­lat rendelkezései nem irnak-e elő súlyosabb ter­heket a földmives társadalomra, mint a többi ter­melési ágra, s ezek a súlyos terhek nem kockáz­tatják-e a többtermelés lehetőségét. Megvallom őszintén, hogy ezen aggodalom indokát abban lá­tom, hogy a jelen javaslat eredeti szövegezésénél és összeállításánál a megfelelő körültekintés és megfontolás hiányát tapasztaltam. (Ugy van ! a jobbközépen.) már pedig nagyon nyomatékosan szeretném figyelmeztetni a pénzügyi kormányza­tot, hogy minden téren óvakodjék attól, hogy a földmives társadalom válságos helyzetbe sodortas­sák, mert az kétségtelenül magával rántaná a többi termelési ágat és kockáztatná a legjobb pénzügyi tervek sikerét.

Next

/
Thumbnails
Contents