Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-249

456 A Nemzetgyűlés 249. ülése 1921. évi augusztus hő 13-án, szombaton. kellemetlen dolegra hívom fel kisgazda képviselőtársaim figyelmét mint jogászember, méltóztassanak erre vigyázni. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Itt van a 88 §., amely azt mordja, hogy az állam a gazdasági felszerelésekre, tehát minden fundus instruktusra zálogjogot szerez. Mit jelent ez 1 így, ha valaki — teszem fel — el találja adni a felszerelését, megsérti a zálogjogot, bűnvádi eljárás alá vonható, bezárható, holott erre semmi szükség nincs, mert gazdasági felszerelést annál váltságul meg a javaslat, akinek földje van, mert. hiszen a föld megmunkálására használja azt a gazdasági felszerelést, tehát kétségtelen, hogy a földjén lehet biztositani bekebelezéssel, épugy, mint a földváltságot. Nem szükséges megkötni a kezét-lábát annak a gazdálkodó embernek esnem kell kitenni .mindenféle zaklatásnak, eléggé megnyomorítja maga a földváltság is. Meg méltóztatnak látni, hogy naponként feg előfordulni, hegy az eléggé tájékozatlan parasztember — hiszen jól ismerjük — el fogja adni ezt vagy amazt, azt gondolván, hogy az övé, és akkor megfogják és lezárják azért, mert zálogjogot sértett. (Mozgás és ellenmondások jobb felől.) Paczek Géza : Nem bírói végrehajtással megy ez ! Tasnádi Kovács József : A pénzügymíníster ur nemet méltóztatik inteni, pedig ennek alapján meg lehet fegni. (Felkiáltások jobbfdől : Nem lehet !) Drozdy Győző : Ö ugy szokta ! Tasnádi Kovács József : Majd példákat fogok felhozni. Az áruraktáraknál megint azt látom, hogy a nagytőke favorizálva van. Csupán 12.000 koronáig mentesitik, de mindjárt az első kategóriánál 150.000 koronáig 5%-ot vesznek. Miért veszi ugyan egy százalék alá a 12—20 ezer koronás kis-, jóformán semmi tőkét a 100—150 ezer koronással ? Ezenkívül pedig elakad a 10 milliónál. Hiszen a nagy raktárak ma jóformán 10 milliónál kezdődnek, öriási nagy raktárak vannak, amelyek igy a 15%-kal meg fogják úszni a váltságot, amikor a nagybirtoknál a 20%-ot méltóztatott elfogadni. Drozdy GyŐZŐ: Ugy van. Progresszivitást kérün k. Tasnádi Kovács József: Ez abszolúte nem arányos és nem igazságos. Kifogásolom a visszaható erőt és majd egy példával be is bizonyítom, hogy miféle helytelen dolog jöhet ki belőle. Erre azonban most nem terjeszkedem ki, mert az előttem szólók már alaposan megvitatták. Kifogásolom azt is, hogy a javaslat az iparosnál csak 30.000 koronáig mentésit, hiszen ez ma egy iparosnál — nem akarom mondani, hegy egy pár csizma ára — de majdnem ennyinek felel meg ez az összeg. Itt is majd a rendesnél magasabbra kell tenni a mbimumot, annál is inkább, mert ide méltóztatik bekapcsolni a gyümölcsfőzést is, azután a gazdasági szeszgyárakat is. Itt van azután egy csodálatos elnevezés. Azt mondja az rrgóértékek váltságánál : egyéb jószágok vagy on váltsága. A jószág régi magyar jogban a birtok voit. Jószág ujabban a mezőgazdasági állat. És azt hiszem, hegy (Mozgás és zaj balfelöl. Halljuk ! Halljuk !) az arany, ezüst, ékszer, jegygyűrű, óralánc stb. nem jószágok, ezek ingóértékek. Azután nem tudom jól láttam-e vagy jól nem láttam-e : a muzeális értékeket nem méltóztatottt kivenni. Azt gondolom, hogy a múzeumi arany, ezüst stb. tárgyakat nem méltóztatik talán megváltságolni. Hibáztatom azt is, hogy az 1920 december 31-iki állapot szerint veszi fel a pénzügyminister ur a vagyonváltság alapját és 12.000 koronát méltóztatik venni mmimumnak. Méltóztassék csak a tisztviselőkre gondolni, akik ősi családi ékszereket őriztek, nem tekintve annak kis vagy nagy értékét, mint családi ereklyéket, de kénytelenek voltak abban a nagy nyomorban a kormány nemgondoskodása miatt eladogatni, mondjuk, hogy mindez 1920 december 31-én még megvolt s azután eladták. Ezt mind be méltóztatik kapcsolni és megváltságolni ? Ezt nem érteném. Különben is a tisztviselők tekmtetében azokra a birtokokra nézve, amelyekből élnek s amelyek okvetlenül szükségesek, hogy a családjukat eltarthassák, kérem, hogy méltóztassék a mentességet szintén megadni, mert hiszen az állam volna köteles gondoskodni róluk, az állam pedig nem gondoskodik, úgyhogy ők kénytelenek a magukét költeni, tehát önmagukat már megváltságolták az állam javára. Ebben a tekintetben több oldalról fordultak hozzám kérésekkel — most is van nálam egy memorandum — s én ezt a kérést tolmácsolom. Itt is a gazdag vállalatok és az ékszeres, többszörös milliomosok és milliárdosok vannak kiméivé. A vagyonváltság egy milliónál elakad az 5%-kal, ugy látszik tehát, hogy a gazdag Lipótváros ékszerei ki vadnak kapcsolva. Méltóztassék ezeket is belekapcsolni és feljebb venni az értékhatárt, a percentet is. Az adócsalás büntetésének drákói szigoránál méltóztassék arra gondolni, hogy ez uj törvény, de maga ez a váltság is teljesen uj, kipróbálatlan, ismeretlen, tehát lehetetlen, hogy már kezdetben minden, nem is tudatos elhallgatást, mulasztást ilyen drákói szigorral büntessen a pénzügyminister ur. Ezeken a szakaszokon mindenesetre enyhíteni kell, épen azért, mert ezek valóságos zaklatást, elkeseredést fognak kiváltani, hiszen ez a törvény, ez a rendszer egészen uj és meglehetősen keserves dolog, — azt hiszem, ezt mindannyian elismerjük. Azt kérdem továbbá a t. minister úrtól, hogy az elévülési időt miért méltóztatik 10 és 5 évre tenni ? Hiszen igaz, hogy az adónál 10 és 5 év az elévülési idő, de itt nem adóról van szó, itt az állam tulajdont szerez, már pedig a magyar jog szerint a tulajdonjog nem évül el 32 éven belül. Nincs is semmi értelme, hogy 5 és 10 évet vegyünk elévülési időnek. Minek szorítsuk meg az állam jogát ? Méltóztassék meghagyni a rendes magyar joggyakorlatot, amely 32 évben állapította meg az elévülési időt. T. Nemzetgyűlés ! Ezzel be is fejeztem ennek