Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-249

A Nemzetgyűlés 249. illése 1921. évi augusztus hő 13-án, szombaton. 457 a vagyonváftságjavaslatnak méltatását és tekintettel arra, hogy ugy látom, hogy itt nincs arányosítva a mozgó nagytőkének váltsága a földváltsággal — a földváltság sokkal magasabb — és különösen azt látom, hogy a nagyobb vagyonok háborús váltságáról nem méltóztatott intézkedni sem ebben a javaslatban, sem pedig ezzel egyidejűleg . . . Hegedüs Loránt penzügyminister: Benyújtottam a javaslatot. Tasnádi Kovács József : Be méltóztatott nyújtani, de nem méltóztatott tárgyaltatni, már pedig a kormány dolga, hogy a javaslatot tárgyaltassa, nem pedig a bizottság dolga, mert a bizottság elé mindig a kormány viszi a javaslatot, ha a minister kívánja. A bizottság tehát nem hibás. Ezt együtt kellett volna elintézni, sót leghelyesebb lett volna ezt a törvényjavaslatot beledolgozni ebbe a váltságjavaslatba . . . (Ellenmondások jobbfelöl.) bele lehet, én vállalkozom rá, ha méltóztatik megengedni és meg tetszik látni, hogy egész jól lehet. Minden egyes illető szakasz végére oda kell azt venni. Mi lesz annak a következménye, ha ez kimarad ? Az, hogy ezek a vagyonok el fognak szaladni. Én nem a vagyonok kétszeresét kontemplálom, hanem 50—80%-át, mert ez dukál. Ha ez meg nem történik, akkor ezek kiszaladnak a még ittlévő vagyonukkal is. Most is már ezt csinálják, hiába méltóztatott rendeletet kiadni és akkor nem lehet majd pótolni, illetőleg könnyíteni a másik törvényjavaslat terhét. En tehát azért, mert a magyar állam létalapját képező mezőgazdaság vagyonváltsága nincs arányban a mozgó tőke és a részben idegen nagytőke, az idegen célt szolgáló nagytőke-vagyonok váltságával és mert a háborús vagyonokból a minister ur nem enyhítette ezen javaslat súlyosságát, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a javaslatot elfogadhassam. DrOZdy GyŐZŐ: A házszabályokhoz kérek szót ! Elnök : A szó a képviselő urat megilleti. Drozdy Győző : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Kérem a tanácskozóképesség megállapítását. (Nagy zaj a jobboldalon.) MeskÓ Zoltán : Hány ellenzéki van a másik oldalon ? Egyedül ül ott ! Drozdy Győző : Hol az ötven aláírás ? Mi mondtuk tegnap, hogy itt legyetek ! Nagy legények voltatok ! Schandl Károly: A képviselői kötelességet teljesíteni kell ! Drozdy GyŐZŐ: Mondtuk tegnap, hogy itt legyetek ! MeskÓ Zoltán : Hol az ellenzék ? (Felkiáltások a jobboldalon : Ez nem komoly dologi) Drozdy GyŐZŐ : Az nem komoly dolog : aláírni és el nem jönni ! Héj Imre: Viccelnek az ország idejével! Drozdy GyŐZŐ: Micsoda vicc ? Tessék eljárni a képviselő uraknak ! MeskÓ Zoltán : Hol az ellenzék ? Hol vannak a kollégái ? NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XII. KÖTET. Héj Imre : Aki idebenn volt, az is kinn van : ez a vicc ! Drozdy GyŐZŐ : Micsoda beszéd ez, hogy viccel ? Jogom van kérni ! Van jogom, \agy nincs jogom ? Szabóky Jenő : Sábec van, nincsenek itten ! MeskÓ Zoltán : Hol a liberális blokk ? Elnök : Kérem a jegyző urakat, méltóztassanak a képviselő urakat megszámlálni. Forgács Miklós jegyző (megszámlálja a képviselőket.) Héj Imre : Egyetlenegy szál ellenzéki van itt ! MeskÓ Zoltán: Legalább az ország megtudja, hogy az ellenzék nem teljesiti kötelességét ! Elnök: Megszámláltattam a képviselőket s megállapítóm, hogy épen negyvenen \annak jelen, a Ház tehát tanácskozásképes. (Helyeslés.) MeskÓ Zoltán : Es egy ellenzéki ! Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Schrifiert Ferenc ! Schriffert Ferenc: T. Nemzetgyűlés! A szőnyegen lévő törvényjavaslatot az adóigazság és a szociális kiegyenlítés szempontjaiból kivánom bírálat tárgyává tenni. Vagyondézsmáról, vagyonváltságról lévén szó, a törvényjavaslat nem viszi keresztül ezt az elvet, mert mindjárt a 2. § több olyan vagyont kivesz a vagyonváltság alól, melynek jövedelme nem az állam szükségleteit fedezi, már pedig ha vagyonváltságról ^an szó, akkor kell, hogy mindaz a vagyon, mely nem az állam tulajdonát képezi, adózzék. Nézetem szerint egy óriási nagy masszát veszít el így a nagybirtokokból a penzügyminister ur, amikor ezeket az adózás alól kiveszi, mert hiszen többnyire nagy vagypnokról van szó. Különösen áll ez a 2. § 2. és 7. pontjában feltüntetett, a városoknak és a községeknek saját tulajdonát képező beltelkekre és egyéb vagyonokra. Itt nem lehet elfogadni azt az érvelést, amelyet egyes képviselőtársaim hangoztattak, hogy t. i. a városok és a községek olyan szolgálatokat teljesítenek, melyek tulaj donképen az államot terhelnék. Itt az adóigazságot kell keresnünk, az pedig azt hozza magával, hogy mindaz a vagyon, mely az állami cél szolgálatában áll, mentesittessék ugyan, de csak oly mérvben, amilyen mérvben e célra feltétlenül szükség van. Minden egyéb vagyon legyen tehát adóztatás tárgya és a 4. §-ban megállapított skála szerint történjék. Hisz ha nem igy tennénk, akkor az adó nem lenne igazságos, mert vannak olyan városok, melyek óriási területtel rendelkeznek, viszont vannay olyanok, melyeknek kisebb területük van, vagk amelyeknek egyáltalában nincs ingatlanuk s ezek a városok és községek épugy teljesitik funkcióikatmint a nagybirtokkal rendelkező városok. De azért sem helyes ezeknek mentesítése, mert akkor egyes községek és városok privilégiumot élvezné, nek, már-pedig az államnak nem áll módjában egyes községekkel vagy városokkal mostohagyermekként eljárni. Itt nem látom keresztülvive az adóigazság elvét s ezért e tekintetben ldfogást emelek. Ami a 4. §-t illeti, különösen a nagybir58