Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-249

450 A Nemzetgyűlés 249/üíése 1921. évi augusztus hó 13-án, szombaton. István képviselő ur a II. osztályba soroztatik. Ezzel egyidejűleg Gaal Gaszton az újonnan megválasztott elnök ur a IV. osztályból töröltetni fog. (Helyeslés.) Tudomásul vétetik. Következik a vagyonváitságról szóló törvényjavaslat folytatólagok tárgyalása. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Tasnádi Kovács József! Tasnádi Kovács József: T. Nemzetgyűlés! A mai napon abban a mezőgazdasági országban első szavam nem lehet más, mint hogy hálát mondjak a jó Istennek, hogy ezt a tikkasztó termést elrontó szárazságot jobb időre változtatta át. Mezőgazdasági ország vagyunk, és ezzel egyszer már tisztába is kell jönnünk, mert iparunk ós kereskedelmünk, mely legalább is részben magyar, ehhez igazodik, ebből él és ebből él az úgynevezett középosztály is, a tisztviselők és a többi középosztálybeliek. Kétségtelen tehát, hogy ha mezőgazdaságunk erős és termékeny, akkor ebben az országban mindenkinek jó dolga van, ha azonban gyenge, ha mezőgazdaságunk elsatnyul, ha terméketlen, akkor az ország is sínylődik minden vonatkozásban. Plósz István : Sajnos, ezt kevesen látják be. Tasnádi Kovács József: Ebből az következik, hogy mezőgazdaságunkra rendkívül nagy gondot kell fordítanunk és a kormányzatnak is meg kell ragadnia minden eszközt arra, hogy a mezőgazdaságot erősítse, különösen ma, amikor jóformán csak mezőgazdasági termelésünkre vagyunk egy ideig szorítva. Midőn ebből a szempontból vizsgálom a kormány ténykedését, sajnálattal kell megállapítanom, hogy a kormány bizony nem nagyon igyekszik az általános nagy termelőmunkát nagy erővel megindítani, hanem rapszodikusan, sporadikusan dolgozik s jóformán esetekre alkalmazott szabályokat alkot, ahelyett, hogy nagy koncepciókkal állna elő. így vagyunk a pénzügyi politikával is. E téren a kormány ténykedéséből és pénzügyi politikájából mindössze egy szép nagyterjedelmü programmbeszédet kaptunk a ministerelnök úrtól, a pénzügyminister úrtól pedig egy rakétás, szines expozét, de az azokban lefektetett elvekből a kormány mindezideig jóformán semmit se váltott valóra, pedig már jóideje űl itt. Nem látjuk azokat a nagy, sorsdöntő, az uj Magyarországot megteremtő törvényjavaslatokat, melyeket pedig már régóta várunk s amelyeknek megalkotására a kormányoknak és ennek a kormánynak is ép elég ideje lett volna, hiszen ezek már a kormány megalakulása előtt el voltak készítve. Mindezek azt mutatják, hogy a kormányzat még mindig nem tud kibontakozni azokból a zavarokból, melyek Magyarországot idegen elvek és idegen eszmék behatása folytán 1918 november elejétől 1919 augusztus 2-áig elöntötték és még mindig lavíroz egyik végletből a másikba, ahelyett, hogy teljes eréllyel keresztény, nemzeti irányban haladna a helyes középúton. Épen ezért nem tudja a kormány a konszolidációt megteremteni és nem tud segítségére sietni annak a magyar népnek, különösen annak a magyar gazdaközönségnek és íöldmívelőnépnek, mely becsületesen járul hozzá munkájával a konszolidációhoz és nyugodtan, becsületesen tényleg teremtő munkát végez ebben az országban. Drozdy Győző : Nem lehet igy tárgyalni ! Kinek beszél? Tasnádi Kovács József : Én tárgyalok igy is, mert nem tehetek róla, hogy sem t. képviselőtársaim, sem a kormány nincs itt, én nem rendelkezhetem sem képviselőtársaimmal, sem a kormánnyal. Drozdy Győző: Összehívják az ülést szombat tíz órára és eljönnek tizenkét órakor ! Tasnádi Kovács József : Nekem teljesítenem kell kötelességemet s ezt meg is teszem az ország és a magyar nép érdekében. Az időt arra vesztegetni, hogy határozatképességeket állapittassak meg, igazán nincs kedvem. (Egy hang a jobboldalon : Drozdy sincs mindig itt !) Míg a mezőkön, a falvakban, s a vidéki városokban folyik az erős termelő munka, addig a nagyobb városokban a konszolidációt folyton zavaró és helyreállani nem engedő tényezők működnek, sőt működnek a legmagasabb hivatalokban, amint a múltkor ezt itt egy interpellációmban be is bizonyítottam. Sajnos, a kormány ma sem tud erélyes kézzel dolgozni és vasököllel lesújtani a gonoszokra, hanem csak tévelyeg apró javaslatokkal itt köztünk, künn az országban pedig hagyja a dudvát megint nőni. Ennek bizonyítására, mert a konszolidációt tartom a termelő munka létfeltételének, még pedig a magyar konszolidációt, a magyar nép minden rétegének konszolidációját, kénytelen vagyok a t. nemzetgyűléssel igen röviden közölni egypár adatot, amely ezt a konszolidációt zavarja. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot, a vagyonváltság, jobban mondva a földváltság javaslatát is azért volt kénytelen a kormány idehozni, mert itt nemcsak a háború zajlott le, mint másutt is, hanem egy pusztító forradalomnak nevezett lázadás és egy ebből kifejlődött még pusztitóbb szovjeturalom, s mind a kettő a köztársaság formájában. Még most is zavar ' ják az ország rendjét köztársasági formában. Épen tegnap kaptam egyetemi hallgatóktól egy röpiratot, amelyet az egyetemen osztogattak, amellyel tehát a fiatalság lelkét akarják ismét mételyezni. Ezt kiadja Károlyi Mihálynak házi ügyvédje és magyarországi képviselője : dr. Nagy György, az országos köztársasági párt elnöke. Hogy dr. Nagy György mit panaszkodik, mit nem, az mellékes. O reám is hivatkozik itt. Én kijelentem, hogy semmiféle egészséges eszmének ellensége nem vagyok, de mivel magyar ember vagyok és tudom, hogy egyetlen egy magyar ember sincs, aki magyarul gondolkozik, aki ne a királyságot akarná . . .