Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-249

A Nemzetgyűlés 249. ülése 1921. évi augusztus hő 13-án, szombaton. 4-51 Benkő Gábor: De nem a Habsburgokkal! Drozdy Győző: Talán elég volt a négyszázéves rabiga! Tasnádi Kovács József : Egyetlenegy magyar ember sincs, Drozdy Győző t. képviselőtársam sem, aki ne a királyságot akarná .. . Drozdy Győző: Hátba! Tasnádi Kovács József: . . . ebben a Házban legalább nem hiszem, hogy lenne valaki, aki ne azt akarná. Ha a magyar történelmet valaki megnézi, — és t. képviselőtársam azt bizonyára ismeri — akkor megállapíthatja, hogy Magyarországon csak egyszer volt köztársaság, az pedig tönkretette a magyarságot, a magyar fajt. Tévedésben méltóztatik lenni, mert a köztársasági párt a királyság intézménye ellen van és az ellen izgat ebben a röpiratában, nem pedig a Habsburgok ellen ! Benkő Gábor: Az a fontos! Tasnádi Kovács József: Itt az eltérés a két királyság-pártiak között abban van, hogy az egyik akarja a Habsburg-uralmat, a másik pedig nem. Benkő Gábor : Az előbbiek kevesen vannak. Tasnádi Kovács József: Én nem csinálok belőle titkot,^ hogy én nem akarom a Habsburgokat. (Éljenzés.) En a magyar királyság álláspontján állok, de kijelentem, hogy magyar királynak is magyar embert akarok. Ez a különbség, amely más szabad királyválasztók között és közöttem van. Azon nem is vitatkozom, hogy mit panaszkodnak ezek az urak, nevezetesen dr. Nagy György ur és különösen a Nemzeti Újságból és a Népből ismert és ezen lapok szerint a Lovászy-féle akcióba bekapcsolt dr. Yeér Imre ur — aki dupla é-vel irja a nevét. — Én mindenkit megbecsülök, aki eszméket propagál, azonban senkit sem tartok alkalmasnak az ország intézésére, aki a magyarság ellen, a magyar természet, a magyar nemzet kárára dolgozik. Egy passzust olvasok fel ebből a röpiratból. Azt mondja dr. Nagy György úr, illetőleg az a bizonyos köztársasági párt (olvassa) •. »Királyt választani annyi, mint a jövendőnek zavart, viszálykodást és katonai pronunciamento-t hagyni örökségül, köztársaságot alapítani pedig annyit tesz, mint a békét, nyugalmat biztosítani.« Méltóztattak látni, hogy 1918 novemberben és 1919 márciusban mikép lett itt a nyugalom biztosítva. Ezt a röpiratot majd illetékes helyre juttatom, ezzel nem is foglalkozom tovább. A másik, a konszolidáció munkáját megtámadó irat egy dr. Boros Domokos budapesti ügyvéd zárt kuvertjében hozzám juttatott, »A nemzetgyűlés ellenzéki képviselői« aláírással bíró szennyirat, amelyet mint ellenzéki képviselő nemcsak magamévá nem teszek, hanem határozottan kifogásolok, elitélek és azt az ügyészség kezébe fogom juttatni, mert megengedhetetlen, hogy így lázítsanak nemcsak az ellen a bizonyos jogrend ellen, hanem minden tisztesség és minden magyar érzés ellen. (Ugy van!) Én tiltakozom az ellen és azt hiszem, hogy minden ellenzéki, akár a mi ellenzékünkhöz, akár a másik ellenzékhez tartozik, tiltakozik az ellen, hogy ilyesmi az ő neve alatt közreadassék. Ez egy bujtogató titkos irat, amely zárt kuvertben érkezik a képviselőkhöz is ós másokhoz is. Nagy György legalább aláírta a nevét a röpiratára becsületesen. Drozdy Győző: Mennyibe kerül a spionázs és még sem tudják megfogni az illetőt! Tasnádi Kovács József: Ebben az iratban a következők foglaltatnak: először schwarzgelbnek nevezvén, a megszégyenitő katonai diktatúra visszaélésének tartja a mai korszakot, a katonatiszteket munkanélkülieknek nevezi, miuket, ugy látszik, álkeresztényeknek titulál. . . MeskÓ Zoltán: Biztos, hogy csak most keresztelkedett ki! Tasnádi Kovács József:... és azt a valótlan állítást kockáztatja meg, hogy bárki is Rakovszky Istvánt és Friedrich Istvánt hazaárulónak nevezte volna. Ez egyszerűen nem igaz ; ezt a két köztiszteletben, közbecsülésben és szeretetben álló férfiút senki sem bántotta, sőt a legnagyobb tiszteletben részesítjük őket mindnyájan. Azokat, akik így járnak el, hazaárulóknak nevezi s szerinte azok törzsfőnökök módjára Macedóniát csináltak az országból. Azonkívül azt mondja, hogy ők nem fognak addig nyugodni, — hogy kik, azt nem mondja — amig rablógyilkosok kezébe van letéve az ország sorsa, s végül megfenyeget bennünket — amire ugyan én semmit sem adok — azzal, hogy a kerekedő vihar a legközelebbi napokban el fogja söpörni a bitorlókat. Budaváry László : Ismerős hang ! Tasnádi Kovács József: Ez megint valami kommunista propaganda. Hogy zsidó részről vagy nem, azt nem tudom ; ezt majd a királyi ügyészség lesz szives kikutatni, minthogy ez kétségtelenül izgatás és lázítás. Mi az ezen iratban foglaltakat frissiben megfogjuk és tiltakozunk ellene. Gondolom, hogy majd a másik ellenzék részéről is fog ez ellen hang emelkedni. Sándor Pál : Nem érdemes vele foglalkozni, kár idehozni. Tasnádi Kovács József : Azt mondja Sándor Pál t. képviselőtársam, hogy ezt kár ide hozni a Házba. Engedelmet kérek, a nyilvánosság a legnagyobb ellenszere minden bujtogatásnak. Benkő Gábor: Beniczkynek privát levelét idehozzák, ezt nem lehet ide hozni. Tasnádi Kovács József: Az volt a baj régebben is, hogy a bujtogatások lehettek nyilvánosak, de a cáfolatok sohasem tudtak nyilvánosságra jutni. Én igenis, magyar kötelességemnek tartom, hogy ezt nyilvánosságra hozzam és megbélyegezzem és megbüntettessem. (Helyeslés.) Drozdy Győző: Majd meglátjuk, sikerül-e! 57*