Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-248

A Nemzetgyűlés 248. ülése 1921. évi augusztus hó 12-én, pénteken, 445 kaphatja meg, (Derültség.) mert az a 80%-os részesedés, amelyet a büntetésből kap, bátorítja, ösztönzi, hogy eredj, fogd meg. Most ha annak a szegény embernek ott volt a pincéjében pár liter pálinkája, arra rögtön ráhúzták az adócsalási tör­vény nehéz szakaszait. Megtörtént az, hogy egy szegény özvegy­asszonynak, aki dohánytermelő volt, maradt 10 kiló dohánya, amelyet nem szállított be, arra rásóztak 40.000 korona büntetést, pedig nincs egyebe, mint egy kis rossz viskója, meg az a földje, ahol dolgozik apró gyermekeivel együtt. Attól elveszik a viskót. Ereky Károly: Hallatlan) Bodor György : Azt kérdem én : hol van az igazság ? Ezen segíteni kell. Drozdy GyŐZŐ: Adómorál sohasem volt Magyarországon ! Bodor György : Szeretném látni, vájjon Buda­pest kereskedőinél ott áll-e az a finánc és meg tudná-e fogni azt a raffinait kereskedőt, hogy az adócsalásért megbüntethesse, nem pedig a falu népét. Velünk ellenben ugy tettek, hogy amikor kihirdették, hogy a kutyákat megkötne kell tar­tani, akkor mentek a csendőrök, megverték a kaput és ha a kutya odaszaladt a kapuhoz, felírták, hogy a kutya nincs megkötve, ezért fizet 200 vagy 500 koronát. De itt nem, tudták megverni a kaput, Most például, amikor látták, hogy a valutánk romlott, a kirakatok eltűntek. Hogy hova, azt nem tudom. Ereky Károly : A cukor eltűnt végleg. Bodor György : T. i. az volt a számításuk, hogy most az álaknak fel kell menniök, és ők óriási hasznot akarnak húzni. A,z előbb felszólalt képviselőtársam félti a nagy gyárakat, hogy azokkal mi lesz. Épen a sza­lámigyárakat említette meg. De hisz azoknak meg­van mindennap a maguk konjunktúrája, azt a szalámit ők mindennap feldolgozzak és akkor nem iparkodtak eladni, amikor a szalámi olcsó volt, hanem igenis elraktározták. Ezeket csak azért mondom el, hogy kimutas­sam, hogy minden javaslat, amelyet hoztunk, és azoknak büntető szankciója mindig a falu népét sújtja, mert annak nincs raffinait esze, nem tudja kiszámítani, nem tudja kispekulálni, nem is ér rá, hogyan bújjon ki alóluk és igy magunk csináltuk meg azokat a törvényeket, amelyekről csak ma látjuk, hogy egészben véve nem igazságosan haj­tatnak végre. Nem okozom ezéit a pénzügyminister urat, csak arra kérem, hogy ha módjában áll, azok­tól a pénzügyőröktől — most má^ helyesebben akarom magamat kifejezni, nem fináncoktól (De­rültség.) — tessék elvenni a büntetés 80%-ában való részesedést, mert az államnak nincs belőle haszna, hanem igenis elkeseríti a népet, amelytől ezrével és tízezrével jönnek a panaszok a fináncok ellen. Hiszen — mondom — semmi sem csábítóbb, mint az, hogy ha megbüntet valakit 50.000 koro­nára, abból 30.000 az övé. Ha én ilyen helyzetben volnék, én is mindig azt lesném, sohasem a köte­lességemet^ teljesíteném. (Derültség.) Itt tehát a kormány és a pénz ügy minister ur a hibás, miért adott nekik szubvenciót azért, hogy a tudatlan népet zaklassák. Ereky Károly : A kormánypárt szavazta meg. Bodor György : Az állam nem kap semmit, a népet pedig nyúzzák. Van nálunk egy család, amelyet, ha nem vigasztaltam volna, az egész csa­lád öngyilkos lett volna. T. i. 170.000 koronára büntették meg őket, mert a főzésnél kifolyt az üstből a pálinka és azt mondta a pénzügyőr, hogy ez adócsalás és ugy vette, mintha az utolsó 24 órára nem fizették volna meg az óradíjat és annak öt­szörösét vetették ki birságként, ami 170.000 koro­nát tett ki. Az egész család akkor építkezett, dol­gozott éjjel-nappal és a legmagasabban büntették. Ereky Károly : Eossz a törvény ! Bodor György : Meg vagyok győződve, hogy amikor ezek a panaszok ide kerülnek, a pénzügy­minister ur és a referensei majd fognak gondos­kodni arról, amilyen méltányosan csak lehet, hogy ilyen esetek elő ne forduljanak. Ereky Károly : Majd mi fogunk gondoskodni ! Kiadjuk a parancsot a kormánynak ! Bodor György : En azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat már az utolsó, amely présül szol­gál az adófizető polgárok teherbírására, ez tovább nem mehet, mert körülbelül megvan már a 32. Most már arról gondoskodjunk, hogy kezdjük el elölről és reparáljunk és gyógyítsuk azokat a hibákat, amelyek történtek ; mert nem lehet el­gondolni t. Nemzetgyűlés, hogy ugy tudjunk tör­vényt alkotni, hogy az tökéletes legyen és a gya­korlat meg ne mutassa, hogy mégis hibák vannak benne. Ha tehát hibák vannak, azokat nekünk reparálnunk kell. (Ugy van ! jobbfelől.) Ereky Károly : Rosszak a szimfóniák ! (De­rültség.) Drozdy GyŐZŐ: Mégis sokat tányéroznak utána ! Bodor György : Több előttem szólott t. kép­viselőtársam mondotta azt, hogy az ország beteg, az ország éhezik, különösen a tisztviselői karnak az élete súlyos. En is azt mondom, én is aláírom, hogy Magyarországon a legeslegkeservesebb élete annak van, aki egyedül a fix fizetésből kénytelen megélni és a családját eltartani. De ezzel sem mehetünk a végletekig. Hiába ámítjuk magunkat, a pénzügyminister urnák sincs már annyi tudo­mánya, hogy ezt a kérdést ugy meg tudná oldani, ahogy azt a tisztviselők megérdemelnék . . . Tasnádi Kovács József : Nem is nagyon siet vele ! Bodor György : . . • mert az országnak nincs annyi vagyona és pénze, hogy őket abban a mér­tékben kielégitse. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy egy pár hibára rámutassak. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk mindannyian, hogy amikor a világ­háború kitört, mindenkit, minden dolgozó férfit a kötelessége a harctérre hivott. Elmentek a fér-

Next

/
Thumbnails
Contents