Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-248

A Nemzetgyűlés 248. ülése 1921. évi augusztus hó 12-én, pénteken, 445 kaphatja meg, (Derültség.) mert az a 80%-os részesedés, amelyet a büntetésből kap, bátorítja, ösztönzi, hogy eredj, fogd meg. Most ha annak a szegény embernek ott volt a pincéjében pár liter pálinkája, arra rögtön ráhúzták az adócsalási törvény nehéz szakaszait. Megtörtént az, hogy egy szegény özvegyasszonynak, aki dohánytermelő volt, maradt 10 kiló dohánya, amelyet nem szállított be, arra rásóztak 40.000 korona büntetést, pedig nincs egyebe, mint egy kis rossz viskója, meg az a földje, ahol dolgozik apró gyermekeivel együtt. Attól elveszik a viskót. Ereky Károly: Hallatlan) Bodor György : Azt kérdem én : hol van az igazság ? Ezen segíteni kell. Drozdy GyŐZŐ: Adómorál sohasem volt Magyarországon ! Bodor György : Szeretném látni, vájjon Budapest kereskedőinél ott áll-e az a finánc és meg tudná-e fogni azt a raffinait kereskedőt, hogy az adócsalásért megbüntethesse, nem pedig a falu népét. Velünk ellenben ugy tettek, hogy amikor kihirdették, hogy a kutyákat megkötne kell tartani, akkor mentek a csendőrök, megverték a kaput és ha a kutya odaszaladt a kapuhoz, felírták, hogy a kutya nincs megkötve, ezért fizet 200 vagy 500 koronát. De itt nem, tudták megverni a kaput, Most például, amikor látták, hogy a valutánk romlott, a kirakatok eltűntek. Hogy hova, azt nem tudom. Ereky Károly : A cukor eltűnt végleg. Bodor György : T. i. az volt a számításuk, hogy most az álaknak fel kell menniök, és ők óriási hasznot akarnak húzni. A,z előbb felszólalt képviselőtársam félti a nagy gyárakat, hogy azokkal mi lesz. Épen a szalámigyárakat említette meg. De hisz azoknak megvan mindennap a maguk konjunktúrája, azt a szalámit ők mindennap feldolgozzak és akkor nem iparkodtak eladni, amikor a szalámi olcsó volt, hanem igenis elraktározták. Ezeket csak azért mondom el, hogy kimutassam, hogy minden javaslat, amelyet hoztunk, és azoknak büntető szankciója mindig a falu népét sújtja, mert annak nincs raffinait esze, nem tudja kiszámítani, nem tudja kispekulálni, nem is ér rá, hogyan bújjon ki alóluk és igy magunk csináltuk meg azokat a törvényeket, amelyekről csak ma látjuk, hogy egészben véve nem igazságosan hajtatnak végre. Nem okozom ezéit a pénzügyminister urat, csak arra kérem, hogy ha módjában áll, azoktól a pénzügyőröktől — most má^ helyesebben akarom magamat kifejezni, nem fináncoktól (Derültség.) — tessék elvenni a büntetés 80%-ában való részesedést, mert az államnak nincs belőle haszna, hanem igenis elkeseríti a népet, amelytől ezrével és tízezrével jönnek a panaszok a fináncok ellen. Hiszen — mondom — semmi sem csábítóbb, mint az, hogy ha megbüntet valakit 50.000 koronára, abból 30.000 az övé. Ha én ilyen helyzetben volnék, én is mindig azt lesném, sohasem a kötelességemet^ teljesíteném. (Derültség.) Itt tehát a kormány és a pénz ügy minister ur a hibás, miért adott nekik szubvenciót azért, hogy a tudatlan népet zaklassák. Ereky Károly : A kormánypárt szavazta meg. Bodor György : Az állam nem kap semmit, a népet pedig nyúzzák. Van nálunk egy család, amelyet, ha nem vigasztaltam volna, az egész család öngyilkos lett volna. T. i. 170.000 koronára büntették meg őket, mert a főzésnél kifolyt az üstből a pálinka és azt mondta a pénzügyőr, hogy ez adócsalás és ugy vette, mintha az utolsó 24 órára nem fizették volna meg az óradíjat és annak ötszörösét vetették ki birságként, ami 170.000 koronát tett ki. Az egész család akkor építkezett, dolgozott éjjel-nappal és a legmagasabban büntették. Ereky Károly : Eossz a törvény ! Bodor György : Meg vagyok győződve, hogy amikor ezek a panaszok ide kerülnek, a pénzügyminister ur és a referensei majd fognak gondoskodni arról, amilyen méltányosan csak lehet, hogy ilyen esetek elő ne forduljanak. Ereky Károly : Majd mi fogunk gondoskodni ! Kiadjuk a parancsot a kormánynak ! Bodor György : En azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat már az utolsó, amely présül szolgál az adófizető polgárok teherbírására, ez tovább nem mehet, mert körülbelül megvan már a 32. Most már arról gondoskodjunk, hogy kezdjük el elölről és reparáljunk és gyógyítsuk azokat a hibákat, amelyek történtek ; mert nem lehet elgondolni t. Nemzetgyűlés, hogy ugy tudjunk törvényt alkotni, hogy az tökéletes legyen és a gyakorlat meg ne mutassa, hogy mégis hibák vannak benne. Ha tehát hibák vannak, azokat nekünk reparálnunk kell. (Ugy van ! jobbfelől.) Ereky Károly : Rosszak a szimfóniák ! (Derültség.) Drozdy GyŐZŐ: Mégis sokat tányéroznak utána ! Bodor György : Több előttem szólott t. képviselőtársam mondotta azt, hogy az ország beteg, az ország éhezik, különösen a tisztviselői karnak az élete súlyos. En is azt mondom, én is aláírom, hogy Magyarországon a legeslegkeservesebb élete annak van, aki egyedül a fix fizetésből kénytelen megélni és a családját eltartani. De ezzel sem mehetünk a végletekig. Hiába ámítjuk magunkat, a pénzügyminister urnák sincs már annyi tudománya, hogy ezt a kérdést ugy meg tudná oldani, ahogy azt a tisztviselők megérdemelnék . . . Tasnádi Kovács József : Nem is nagyon siet vele ! Bodor György : . . • mert az országnak nincs annyi vagyona és pénze, hogy őket abban a mértékben kielégitse. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy egy pár hibára rámutassak. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk mindannyian, hogy amikor a világháború kitört, mindenkit, minden dolgozó férfit a kötelessége a harctérre hivott. Elmentek a fér-