Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-248

446 A Nemzetgyűlés 248. ülése 1921. fiak ; mi következett ? Természetes, hogy hozzá kellett fordulni a női erőhöz ugy künn a mezőn, mint az irodában. (Ugy van! jobb felöl.) A mezőn átvették a férfi hivatását a nők, megfogták az eke szarvát, a kasza, kapa nyelét, szántottak, arattak, kapáltak. Igaz, hogy az irodákban is szükség volt a munkaerőre, behivták oda is ugyancsak a nőket annak a munkaerőnek pótlására, amelyet addig a férfiak szolgáltattak. De itt két nagy különbség volt. Amikor a háború elmúlt, hazajött a mezőgazdasággal foglalkozó nép ; az, aki meg nem halt vagy aki nyomorék nem lett, átvette a hivatását s visszament a nő ahhoz a hivatásához, amelyet a Gondviselés adott neki, mert a nőnek egy szép hivatása van : a házvezetés. Itt nem lett semmi baj. De baj lett az irodában, mert oda is megjött a férfi és az is bement az irodába, a nő is ott maradt és aztán egyből lett kettő. (Derültség. Helyeslés.) Ez teljesen olyan igazság, hogy azt senki el nem vitathatja (Ugy van ! jobbfelől.) és ennek az volt a következménye, hogy ott, ahol addig egy személy elég volt, most kettő dolgozik és kétfelé kellett megosztani a fizetést. Ehhez hozzájárult, hogy amikor látták a háború alatt azok a szülők, akik nem birták a gyermekeiket, különösen a leánygyermekeiket kellőképen ruházni, hogy a hivatalba járók szebb öltözékben járnak, mindenki iparkodott leánygyermekét arra nevelni, taníttatni. Ennek mi lett a vége ? Odajutottunk, hogy senki sem mer nősülni ; nagyon sokan agglegények maradnak az országban. (Ugy van ! Meg hell őket adóztatni !) A kormány pedig azt a hibát követte el, hogy azok előtt a szerencsétlen nők előtt is elzárta a házasság legnagyobb szentségét. Mert hiszen ki meri az ilyen nőt elvenni ? Az a nő megtanulja ugyan azt a munkát a hivatalban, —• mert nem lehet elvitatni, hogy használhatók ott is — azonban mégis az Isten a nőt arra teremtette, hogy a házvezetésben segitsen a férfinek. Reischl Richárd : Ugy van ! Vissza a konyhába ! Bodor György : És ezt nagy hibának tartom a kormány részéről, hogy kellő időben nem gondolt arra, hogy igenis, ezeket a nőket vissza kell adni a hivatásuknak, hogy azt foglalják el. Ez a hiba most szerencsétlenségbe döntötte azokat a hölgyeket és azokat a férfiakat is. Ha tisztviselő, ha iparos : nem mer nősülni, mert azt mondja : »nem tudom eltartani, mert nem tanult mást, mint az irodát és az irodába nem mehet« — mert természetes dolog, hogyha a nő férjhez megy, akkor — nem kell a többit mondanom — egész más kötelességei vannak. (Élénk derültség.) Erre tehát nem gondoltak és ez óriási hiba, hogy ezen kellene elsősorban segíteni. Kötelezni kell a férfiakat a nősülésre ! (Ugy van ! Ugy van !) Felhívom erre a pénzügyminist er figyelmét. (Elénk derültség és taps.) Agglegény-adóról szóló törvényjavaslatot kérek, amely szerint agglegény-adó vettessék ki 30 éves életkortól kezdve. Hiszen amikor valahol az árviz kicsap, csak kell neki utat engedni ; évi augusztus hó 12-én, pénteken. igy valahogy kevesbbedik a hivatalnok is és az egyik a másik helyét elfoglalhatja. Meg egy másik nagyon fontos körülményre hivom fel a pénzügyminister ur figyelmét, ami bár szomorú, de való és amin akárhogyan is, de segíteni kell, mert minden bajon ugy kell segíteni, ahogy lehet. Például a tisztviselőknél nem mondom, hogy bocsássák el a vagyonos tisztviselőket, hcgyha alkalmasak és munkabírók, hanem azt az egyet kérném, hegy azoknak a nagyvagyonu tisztviselőknek ne tessék adni azokat a mellékpótlékokat, (Ugy van! jobbfelől.) hanem inkább a 6—7—8 gyerekes tisztviselőnek, akinek a gyermekei rongyokban járnak és aki ugyanazt a munkát teljesiti, mint akinek milliói vannak. Mert vannak olyanok is, akiknek millióik vannak és mégis egyformán élvezik azokat a kedvezményes dolgokat, sőt talán még jobban, mert hiszen magasabb a protekciójuk, hamarabb odajutnak, (ügy van ! jobbfelől.) Hiszen maguktól a tisztviselőktől halljuk ezeket a panaszokat ; ők panaszkodnak, sírnak. Azt kérdeztem tőlük, hogy miért nem adnak be egy memorandumot, ezzel legalább egy fegyvert adnának a kezünkbe. Azt mondták : »Nem merünk, mert akkor áz előléptetésünk sehegy se fog menni, pedig élnünk csak kell.« Mi nem viseltetürk ellenséges indulattal a tisztviselők iránt. Elismeri a kisgazdatársadalom azt, hegy ha van, különösen falun, jóravaló tisztviselői kara annak a községnek, ez áldás reá nézve ; ( Ugy van ! Ugy van !) azt az áldást tehát nem akarjuk magunktól elriasztani, hanem inkább magunkhoz akarjuk szelídíteni és azt akarjuk, hogy ez az áldás mennél nagyobb és bővebb legyen, de a betegséget csak orvossággal lehet gyógyítani. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Mikor a pénzügymin ister ur eflpozéját előterjesztette, azt mondotta, hogy »én operáim fogok«. Hát az operálásnak az az egyik módja, hogy ha segíteni akarunk a bajokon, ne az erősét toljuk, hanem a gyengét. Nekem egész életemben az volt az intencióm, hogy sohasem azt kell segíteni, aki úgyis erős, hanem azt, aki gyenge. Ez az elv hozott ide ebbe a Házba is ; ezt a tisztességet, becsületet ismerték meg bennem az emberek, hogy mindig azt tartottam, hogy mindig azt kell segíteni, aki arra rá van szorulva. (Ugy van! Ugy van!) Mert hiszen, ha az emberiség minden egyes tagjában megvolna az az igazi szerető szív, amivel tartozik embertársai iránt, akkor törvény sem kellene, mert önmaguk ajánlanák fel fölöslegeiket, hogy »íme, megélek enélkül is, ezt neked átengedem !« De természetesen, miután ezt nem teszik — mert persze, gyarló az ember, mindig többet és többet akar — ezért kell nekünk cselekednünk. Es ne felejtsük el, hegy a pénzügyminister ur igért ám nekünk takarékosságot is ! Ereky Károly : Sokat igért ! Bodor György: Nagyon sokat. Szijj Bálint: Kell is, hegy takarékoskodjunk! Bodor György : Nekünk képviselőknek pedig kötelességünk tanácsokat adni arra nézve, hogy a