Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-248

444 A Nemzetgyűlés 248. ülése 1921. sem időt, sem fáradságot nem kímélve, minden erejével dolgozik és azon van, hogy ennek a szerencsétlen csonka országnak jobb jövőjét biztosítsa. (Igaz ! ügy van!) A falu népének, amely, mondom, fáradságot, nélkülözést nem ismerve dolgozik, minduntalan azt kell hallania, hogy az ő élete maga a paradicsom. Ne gondolják, édes uraim, hogy ez nem bántja azt a népet. Ha hébe-hóba újságot olvas — mert hiszen azb is hetedként csak egyszer, •vasárnap, olvashat — nem esik jól neki, ha ezt látja az ujsgában. Az a falusi nép nincs megnyugodva, az is türelmetlenkedik, az is zúgolódik, de tiszta, önzetlen lelke még nincsen megmételyezve. (Igaz! Ügy van! jóhbfélöl.) Ha zúgolódik is, szorgalmasan dolgozik s reménykedik az Isten áldásában, az ő verejtékes munkája gyümölcsében s bizik hozzá, hogy a gondviselés majd megsegíti a rárótt terhek elviselésében. De ne vigyük a dolgokat odáig, hogy végül ez a türelmes nép is elveszítse a maga nyugalmát. Haller István t. képviselőtársunk múltkori sürgős interpellációjában előadta itt, hogy milyen nagy veszély fenyegeti az országot, s hogy menynyire sürgős kötelessége a Nemzetgyűlésnek és a kormánynak gondoskodni arról, hogy az országban szerte mutatkozó békétlenség valahogyan el ne fajuljon. En ebben a tekintetben egyetértek t. képviselőtársammal és elismerem, hogy a fővárosnak az a része, amely szívesen dolgoznék, ha munkaalkalom volna, csakugyan nyomorog és szenved. Képviselőtársam interpellációjának arra a részére a földmivelésügyi minister ur mindjárt meg is adta a választ, hogy munkaalkalmakat kell tehát biztosítani, mert ha munkaalkalom van, akkor a társadalomnak az a része is megtalálja valahogyan a maga számadását és nem zúgolódik. A nagy drágasággal kapcsolatban azonban magam is tartozom leszögezni, hogy a falu népét nem érheti az a vád, mintha a drágaságnak ő volna az oka. A mikor valutánk megjavult, a falusiak egyszeriben negyedére szállították le mindennek az árát, (Igaz! Ügy van!) ezzel szemben azonban a fővárosnak uzsorás kereskedelmi osztálya nem követte a jó példát. (Igaz ! ügy van!) Már pedig nem elég az, ha annak a szenvedő népnek megvan szájába való falatja, szüksége van arra is, hogy testét ruházattal betakarhassa. (Igaz! Ugy van!) Valósággal sir az ember lelke, amikor látja, a szegény nép vergődését, a félmeztelen városi és falusi gyerekeket. Mondom, a falusiakat is, (Igaz ! ügy van!) mert sohasem szabad általánosítani. (Igaz! ügy van!) Igenis, a falun is vannak emberek, akik nyugodtan és boldogan élnek, de a falun is van nyomorúság, (Igaz! Ugy van!) a párholdas kisgazdák, de még a 15—20 holdasok is csak ugy képesek magukat és családjukat eltartani, ha valósággal emberfölötti munkát végeznek és igy sem képesek magukat ruhával ellátni. Csodálkozom, hogy ezt nem veszik észre a főváros képviselői, akik ezeket mind látták és mind tudták, hogy mig a falun a jószág ára alig volt 16—18—20 korona, itt a , fővárosban a hus évi augusztus hé 12-én

/ pénteken. kilóját 120—130 koronáért árulták azzal, hogy ennek a termelőközönség az oka. Tehát bűnt követnek el az Isten és a társadalom ellen azok az emberek, akik a várost a faluval össze akarják ; így veszíteni. Ereky Károly: Ebben igaza van teljesen! Bodor György: Én azt kérem minden képviselőtársamtól, hogy ezeket vegye szivére. Mindenkinek kötelessége felvilágosítani a népet. (Helyeslés.) Boldog az a nép, ahol a társadalom nem válogatva, hanem összetartva küzd egyesült erővel azon, hogy a békeség és a jólét biztosittassék. (Élénk helyeslés.) Békeség nem lesz ebben az országban akkor, ha vannak olyan elemek, amelyek saját céljaik elérése szempontjából a falut a város népével mindig össze akarják különböztetni. Meg kellene magyarázni annak a népnek, amint én teszem, akinek véletlenül vannak itt Újpesten ismerőseim, el kell mondani nekik, hogy nézzék, nem oka ennek a falu népe, hiszen odaadja, amije van, a jószágát, de mire idekerül magukhoz, az uzsorás kéz mind elviszi és mindenki többet vesz el belőle, mint az a termelő, aki éveken át küzdött mellette és nevelte. Vissza kell tehát utasítanom azt a vádat, mintha a drágaságnak a falu népe volna az oka. Kardos Noé : Nem, az eső hiánya az oka ! Bodor György : Még ha eső volna is, akkor is volna drágaság és nem a falu népe volna az oka, mert a falu népe mindig megteszi kötelességét, mikor a nép érdeke ugy kívánja. Hiszen — amint Lovász János kedves képviselőtársam elmondta, amennyi adótörvényt már hoztunk, nem volna csoda, ha az a falu kétségbeesnék, mert hiába, senki sem vitathatja el, hogy a mi legkisebb adótörvény csak van, abból menekülni a falu népe nem tud és megvan az a szerencsétlensége, hogy a kormány az adócsalási törvényt előbb megcsináltatta, mint az adótörvényeket. Először megvolt a büntető szankció, most következnek az adótörvények. Az adótörvények olyanok, hogy annak a mezőgazdasággal foglalkozó népnek, amely egész héten át a munkával van elfoglalva, halvány sejtelme sincs arról, hogy ő hol követett el adócsalást. Csak egy példát akarok felhozni. A fináncot a főváros népe még nem ismeri, mert bár itt már annyi adócsalást követtek el, nem kétgarasosat, hanem milliósat, de még a finánc egynek se húzta a nyakára a hurkot. Most nézzük a falut. Amikor a pálinkaadótörvénynél kimondták rendeletben, hogy mindenki tartozik több adót fizetni, mint amennyit a pálinkafőzésért előre lefizetett és ezt három napon belül tartozik bejelenteni, falu népe, amely künn dolgozik a határban, sem hirdetést, sem semmit nem hall, nem is tudja, nyugodt mindenki, hogy »én megtettem kötelességemet, nekem nincs jelenteni valóm.« A finánc már harmadnap ment, pedig voltak olyan községek, hogy a község elöljárósága harmadnap kapta meg a rendeletet, azután sem sietett olyan nagyon, hogy mindenki megtudja. A finánc pedig leskelődött, mint a gyermek, mikor az ürgét önti, hogy mikor