Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-248

A Nemzetgyűlés 248, ülése 1921. dolga csak a kincstár számai a pénzt szerezni, mintha sem joga, sem köze nem volna ahhoz, hogy milyen célokra, a nemzeti életnek erősitésére szolgál-e az vagy,csak valami folyton áldozatokat váró Moloch számára kell-e összeszedni a pénzt. Ily szerepe volt a francia Calonne-nak is. Valósággal öalonne szerepe jut Hegedüs minister urnák osztályrészéül is, Calonneé, akit a királyné az Ancien-régime utolsó óráiban folyton csak arra ösztönzött : »Pénzügyminister ! Szerezzen pénzt, mert a kir. kincstár üres !« — és Calonne ilyenkor mindig azt felelte : »Szerzek pénzt, mert hiszen ha csak nehéz ez, akkor a pénz már megvan ; ha pedig lehetetlen, akkor meglesz !« Ugy látszik a pénzügyminister urnák is csak ez a szerep jutott, feladata és joga csak az, hogy mindenáron pénzt szerezzen. Az adó, amelyet beszed, véleményem szerint nem fogja a nemzeti életet menteni és erősíteni. Talán arra sem lesz elég, hogy azt a luxust, azokat a luxusigényeket, amelyekkel vele szemben fellépnek, kielégítse. Én azt látom, hogy amig az ő pénzügyi rendszere más oldalról megalapozva nem lesz, nem lesz korlátja a nemzet igaz akarata és amig csak technika marad, addig folytonosan abban a kényszerhelyzetben lesz, hogy amint most benyújtotta ezt a vagyonváltságjavaslatot, talán egy éven belül megint elő fog jönni ujabb ilyen javaslattal, mert ez azoknak a feladatoknak megoldására, azoknak a szükségleteknek kielégítésére, amelyek fennforognak, most, amikor közgazdasági életünk pangásban van, nem lesz elégséges. Az adótörvények és az ezek révén elérendő bevétel nem lesz elegendő arra sem, hogy valutánkat nemhogy megjavítsa és konszolidálja, hanem csak a hullámzásoktól is megóvja. Mert hiszen ha nem is vagyunk pénzügyi tudósok, de tapasztalásból rájöttünk már acra, hogy nem is annyira a valuta magassága, hanem a szilárdsága az, amely az államot és annak közgazdasági életét érdekli. Azzal a nagy irammal, amelyet annak idején nagy örömmel fogadtunk, hogy a koronánk értéke hamar felugrott három centimre, — nagyon megjártuk ; mert ez az iram kiirtotta közgazdasági életünk elemeinek ezreit és ezreit, amint nagyhirtelen végiggázolt rajtuk, keresztülhúzva számításaikat. Hát ez is jól van, ezen az átmeneten, ugylátszik; mindenkép keresztül kellett esni, ez, ugylátszik, mindenkép áldozatokat követel. Hanem amikor a koronánk megint visszacsúszott a helytelen pénzügyi politikánál fogva, visszacsúszott azért is, mert államéletünkben nincs meg a teljes konszolidáció, ( Ugy van ! jobb felől.) akkor fájdalommal kell látnunk, hogy a békát bizony haszontalanul nyelték le az áldozatok. Uj áldozatok következnek. T. Nemzetgyűlés ! Hibáztatom a t. pénzügyminister urat abban is, hogy amikor meg lett volna lehetősége annak, hogy valutánkat ne csak felemelje, hanem meg is szilárdítsa, nem nyúlt a kínálkozó mentőeszközhöz. Igen t. képviselőtársaim közül talán igen sokan nem tudják azt, hogy a mi évi augusztus hó 12-én, pénteken. 437 amerikai testvéreink igen nagy, hatalmas áldozatkészséggel már sok hónappal ezelőtt a segítségünkre akartak sietni ; azt üzenték, hegy : »Nekünk határtalan anyagi lehetőségek állanak a rendelkezésünkre, mi annyi aranyat tudunk és akarunk adni, amennyi arannyal ó-hazánkat, a mi szeretett, édes ó-hazánkat meg tudjuk menteni ; tessék csak megmondani, kinek és hova adjuk a pénzt s felállítjuk az aranyvalutás magyar bankot.« DrOzdy GyŐZŐ: De követeljük a konszolidációt, azt mondták ! Rupert ReZSŐ: T. Nemzetgyűlés! Ennek a feltétele talán az lett volna, hogy itt igazi demokrácia és konszolidáció legyen. Tehát nemcsak az az előnye lett volna, az a jó, hogy anyagilag segítenek bennünket, hanem egy még sokkal jobb eredménye is lett volna, az, hogy egyúttal visszaadnak bennünket függetlenségünknek, szabadságunknak, hogy végre itt olyan helyzet teremtődjék, hegy nem kell a magyar polgárságnak még ma is a szabadságharcát vivnia. Közönnyel fogadták ezt az ajánlatot, ott maradt az amerikai pénz, amelyik, ha hazajön és felállítja a magyar nemzeti bankot, talán minden gazdasági váltságon régen túlsegitett volna bennünket. Most ugyan azt mondja a pénzügyminister ur, hogy majd elmegy Amerikába és majd meglátja azt a GO millió dollárt. Én félek, hogy most már hiába méltóztatik menni, mert az amerikai magyarság, amely a polgári institúciók kultuszában nevelkedett, amely a szabad Amerika ózondús levegőjét szokta meg, nem igen hiszem, hogy szívesen fogja fogadni, mert az az amerikai magyarság, amelynek, ismétlem, még a munkás része is ízig-vérig polgári érzésű és nem szocialista, nem fegja őt szívesen fogadni. Fáj az amerikai magyarságnak a visszautasítás. De egyéb is történt. Az történt, hegy az amerikai magyar polgárságnak egyik lapját, az egyik legnagyobb lapot, amely az amerikai magyarság legnagyobb rétegének orgánuma, nemrégiben egyszerűen kitiltották a hazai földről. Drozdy GyŐZŐ: Épsn azt a lapot, amely ezt a mozgalmat kezdeményezte ! Rupert ReZSŐ : Azt a lapot, amely ezt a mozgalmat kezdeményezte, azt a lapot, amelyben napról-napra jelennek meg tudósítások, hogy az amerikai magyarság ma itt és itt alapított és szentelt fel egy-egy magyar falut, itt és itt alapított, csinált, avatott fel és nyitott meg egy-egy vasutat. Méltóztatnak látni, hogy az óhaza szeretete mellett milyen hatalmas, nagy gazdasági erő és élet is van mögötte. És ezt az amerikai lapot, mely ezekről ir, mely ilyesmiket propagál, az amerikai Magyar Bányászlapot, egyszerűen kitiltják. (Zaj a jobboldalon.) önök bizonyára tudják azt, hogy Amerikában még az utolsó pária, az utolsó munkás is tökéletesen polgári érzelmű, önök bizonyára tudják, hogy Amerika levegőjében, az ottani kormányzati rendszer mellett teljes lehetetlenség, hogy izgató cikkek jelenjenek meg, hogy valami szélső-