Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-248
438 A Nemzetgyűlés 248. ülése 1921. 'évi augusztus hó 12-én, pénteken. séges radikális, szociális irányzatot vehessen fel egy lap. Magában véve az, hegy egy lap Amerikában, a hatalmas, nagy Uniónak a földjén jelenik meg, kerül ki az ólombetűk alól, maga ez már cenzúrája annak, hegy abban romboló eszmék helyet nem foglalhatnak. Orbók Attila : Ott nincs bolsevizmus ! Drozdy GyŐZŐ: Ez nem kommunista lap, hanem kapitalista újság. A legjobb magyar emberek irtak bele cikkeket. Schandl Károly : Szó fér azokhoz ! (Zaj.) Rupert Rezső: Ez a lap egyenesen Apponyikultuszt üz. Ennek a lapnak nincs egy száma, amelyben ne adorációval emlékeznék meg Apponyiról. Ez is bizonysága annak a nívónak, amelyet nemcsak Apponyinak hatalmas, igaz és megérdemelt kultusza tart ebben a lapban, hanem tartja ennek a lapnak a nívóját az is, hegy becsületes, derék, kiváló hazafiak, innen hazulról is megtisztelik cikkeikkel. Amikor nálunk a ma divatos rendszert látjuk, amikor azt tapasztaljuk, hogy azt az egyetlen külső segítséget is, azt a természetes szövetséget, azt a másik fél Magyarországot is, amely kívülünk a világon var, elzárjuk attól, hegy segíthessen, akkor nem csoda, ha nem bízunk a mai kormányban s nem csoda, hogy nem tudun k a valuta-válságból sem kibontakozni. Két Magyarország van ma és majdnem olyan nagy és hatalmas az a túlsó, az amerikai is, ha nem hatalmasabb mint az itteni. Hatalmasabb azért, mert benne a polgári önérzet hatalmas ereje él, nem ugy mint benr ünk, kiknek egyéb dolgunk nincs két év óta, mint az : er gectni,nézni, hegy a polgári önérzet elsorvadjon. Amaz hatalmasabb azért is, mert a magyarságának a háta mögött szerencsésen megosztott vagyon van, ott sok a kisember és ezek mind tehetősek és nincs köztük oligarcha. Náluk már vagyoni berendezkedésüknél, társadalmi osztályhelyzetüknél fogva az egységes, homogén, tiszta és jóértelemben vett demokrácia valósul meg. Nálunk pedig, mondom, nincs semmi egyéb dolga a kormányzatnak, mint ilyen apró tűszurásokkal bosszantani a segítséget kináló másik Magyarországot ; pedig a kettő együtt jobban végezhetné el a megmentés munkáját. Micsoda kormány az, mely az ilyenen nem kap ? Méltóztassék, t. pénzügyminister ur, mindezt csak egy pillanatra is figyelmére méltatni, behunyni a szemét, feladni a pillanatnyi érdekeket és ennek az egész nagy kérdésnek a komolyságát amerikai szemmel átgondolni, hogy a rúgás után vájjon hogyan fogadják ott künn most már a mi kérő szavunkat. Nem fogják-e segitségért feléjük nyújtott kezünket visszalökni, ha azt látják, hogy most már őket is — à la kommün — üldözzük, hogy az ő szellemük, az ő lapjaik ide be nem jöhetnek, hogy a hivatalos Magyarország, a magyar állam valósággal megtagadja őket. Pedig nem szabad lekicsinyelni azt a hatalmas, nagy erkölcsi és vagyoni erőt. azt az óriási gazdasági erőt, amely ott van, . . . Drozdy GyŐZŐ : És az igazságot, amely abban van ! Rupert Rezső : ... amelynek azonban az otthoninál nagyobb, nemesebb, hazafiasabb tartalma is van, mert áldozatokra is kész. Az ilyen vagyonnal, ezzel a magyarsággal, a magyarságnak ezen jobb részével, azt hiszem, illendőbb lett volna illendőbben bánni. Befejezem beszédemet. Hiszen a javaslatot egyéb szempontokból, szakszempontokból is már letárgyalták. Mindaz, ami elmondatott, de magában véve az, hogy még mindig szabadságharcra kényszerülünk, hogy itt mi egy úgynevezett rendcsináló rendszer ellen, amely már csaknem odáig ment, hogy maga is forradalommá fajult, küzdeni vagyunk kénytelenek napról-napra, hogy mi azt látjuk, hogy annálfogva, mert itt küzdenünk kell, a kormány a helyzetnek nem ura, amire ezer komor jelenség figyelmeztet bennünket, . . . Orbók Attila : Dehogy nem ! Rupert Rezső : ... mindez magában véve is elég nekem arra,, hogy ettől a javaslattól a támogatást megtagadjam s a javaslatot, mely a mai káros uralom további fenmaradását akarja elősegíteni, még általánosságban a részletes tárgyalás alapjául se fogadjam el. (Helyeslés bal felöl.) Orbók Attia : A következtetés rossz volt ! Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző : Bernáth Béla ! Bernáth Béla : T. Nemzetgyűlés ! Bizom a pénzügyminister ur programmjában, hogy meg fogja valósítani hazánk konszolidációját pénzügyi téren is, hogy meg fogja ezt csinálni akkor, amikor minden téren olyan mostoha állapotok vannak, mint például a szőlészet terén is. A pénzügyminister ur nem is tudja, hogy a szőlészet regenerálása mennyi bajba és fáradságba került. A volt kormányok a szőlészetet mindig támogatták. En emlékszem arra, hogy Bethlen András földmivelésügyi minister Szabolcs megyében a Sóstón szőlőtelepet létesített abból a célból, hogy a hazai szőlőfajokat megmentse. Beültette azt a területet furminttal, hárslevelűvel és muskotállyal és a filloxera által elpusztult tokajhegyaljai gazdáknak bérbeadta. Felfogadott egy hires francia szőlészt, Richtert, hogy oltványokat készítsen. Ez a Richter Paulisbaraczkán berendezett egy oltványtelepet. Richter egy olyan oltványt adott, amelyet Tokaj-Hegyalján a hegytetőre is ki lehet ültetni. És most jön a váltság. Mi már átestünk a váltságon. A Rákóczi-bírt okokat indigénáknak ajándékozták oda a Habsburgok és szőlő váltsa got szedtek tőlünk. Azonban az 1868-iki és az 1878-iki törvényhozás megszüntette ezt a váltságot. Itt van a nagy bortermelési adó. A parlament azelőtt nem szavazta meg a 44 koronás bortermelési adót, de jött a minister ur és felemelte 84 koronára hektoliterenként és ezt megszavazták. Ezt nem bírjuk ki, a bor elértéktelenedett, nem veszi senki, a nép kénytelen a készpénzből élni, éhezik. Pangásban van az egész szőlészet. Nagy a