Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-248

436 A Nemzetgyűlés 248. ülése 1921. T. Nemzetgyűlés ! Meg lehet férni a gazdasági liberalizmussal, de csak akkor, ha politikai liberalizmus is járul hozzá, amely az állam szempontjából anyagi téren abban jelentkezik, hogy vele szemben az adózásban megfelelő progresszió alkalmaztassák. Az öt- vagy a kétholdas gazdától, az egyholdas szőlőtulajdonostól, vagy akár az 50 holdas gazdától és az egyemeletes házzal biró háztulajdonostól elvenni vagyonának akár csak 5 vagy 10%-át is, azt hiszem, a mai korszakban, amikor, ha a nagy vagyon számlájára is, a nemzet fizikai létét kell megmentenünk, sokkal veszedelmesebb, mint amilyen veszedelmes volna azoknak vagyonából, akiknek mondjuk 60—70 milliójuk van, elvenni talán 30, talán 40 milliót és követelni tőlük, hogy tegyék azt le a haza oltárára, a nemzet fizikai létének megmentése érdekében. Mert ma egyszerűen erről van szó. Ma meg kell menteni a nemzet fizikai létét. Ma is háború van, csak a puskánk más. Ma nem az élet a kocka, hanem a vagyon, és kockára kell kerülnie, hegy a nemzet fizikuma, a nemzet létezése megmentessék. T. Nemzetgyűlés ! Ha a háborúban nem volt drága az emberélet, a világ legdrágább kincse, akkor az állam szempontjából nem állhat fenn korlát arra nézve, hogy a vagyonhoz is hozzányúljon, csak ami elvétetik, az aztán csakugyan az állam érdekében vétessék el. Természetesen e tekintetben okosnak kell lenni, okos belátással kell cselekedni, mert viszont annak, hogy a termelés megálljon, az életfolyamat megakadjon, nem szabad bekövetkeznie. Ezért a vagyon igénybevételének is csak addig a határig szabad elmennie, ahol a termelés érdekeit, annak folytonosságát, nagyságát és intenzitását ezzel még nem veszélyeztetjük. De ha ezt a határt szem előtt tartom is, akkor is azt látom, hogy a mai adórendszer mellett a nagytőke — ismétlem, legyen az földben, vagy egyéb javakban — könnyen menekül ; a nagytőkének nem kell azokat a súlyos áldozatokat meghoznia, amelyeket meghozni ma egyszerűen hazafias kötelessége volna s amely áldozatokat teljesítenie kellene anélkül is, hogy erre törvénnyel szoritanók. Mert hiszen azok, akik folytonosan a nemzeti eszmével, a kereszténység igazságaival állanak elibénk és bennünket is arra buzdítanak, talán azoknak a szent nevében kritizálnak is, még hazaárulóknak is elneveznek ; mondom, ezekre nézve vájjon kellett-e törvényt hozni azért, hogy csak egyet mondjak, hogy például a magyar intelligenciát megmentsék ? Csak panaszkodtak, vele együtt panaszkodtak, és ez a szegény rövidlátó intelligencia nem vette észre, hogy hol a baj ; mert hiszen — ugy látszik — talán egészen természetesnek tartotta, hogy onnan, ahol hirdetik a nagy jelszavakat, azok beváltását és segítséget várni nem lehet. Bűne csak az, hogy azt a rendszert, azt az irányzatot mégis támogatta ! Es még ma is támogatja. T. Nemzetgyűlés ! Tárgyi szempont az is, hog)'- ez a javaslat és egyáltalában a pénzügyi korévi augusztus hó 12-én, pénteken, mányzat rendszerében helyet foglaló többi javaslatok is a gazdaságosság szempontjából sem állják ki a kritikát. Elsősorban is egy ilyen szegény országban nem a szegények vagyonához, a Ids varrónőknek, a kis susztereknek, a kis szatócsoknak, a kis 2—3 holdasoknak a vagyonához kellene és illenék hozzányúlni, az ő izzadságuk drága bérét elszedni, talán azért, hogy valaki azokból a keserves fillérekből autókon nyargalásszék ; hanem a pénzügyi kormányzat első kötelessége egy .ilyen szegény, koldus, lerongyolt államban mint a mienk, a takarékosság volna. Mert hiszen szegény országokban ez a legnagyobb bevételi forrás. Egyénileg nagyrabecsüléssel viseltetem a pénzügyminis ter ur iránt és őt egyénisége szerint nem okolom minden bajért ; hiszen lehetetlenségre vállalkozott, olyan herakleszi munkára, amely herakleszi munkát ha elvégezni nem is fog tudni, az nem fog szégyenére válni. Baj volt persze, hogy Herakleszvoltát elhitette. De azért bizonyos hibákat az ő szemére is kell lobbantanom ; mert nem láttuk, hogy azt a beígért takarékosságot, amellyel jött, és amelyért tapssal fogadtak, végrehajtotta volna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kis dolgokban tett engedményeket, valami kis takarékosságot bevezetett az államélet rendszerébe, a lényeghez azonban nem nyúlt hozzá. Azt a budgetet, amely nem egészséges budget, amely tele volt irreális, •— hogy agy mondjam — inproduktiv tételekkel, nem. reformálta meg, sőt még elrontotta. Itt kezdődött az igazán rossz valutapolitika. A t. pénzügyminister ur bizonyára igazat fog nekem adni, hogy mikor ő a vigasztalást abban szokta keresni, hogy nem ő, hanem mások felelősek a mi valutánkért, igazat fog adni abban, hogy maga is tudta, hogy tulaj donképen a költségvetésben van a hiba és az van megterhelve annyi és oly káros tétellel, hogy akármilyen izmos erővel akarja valutánkat emelni, megjavulni nem tud ; a költségvetés improduktivitása visszahúzza. Egyéb hibák is vannak persze ekörül, de ez különösen a fő hiba. Neki, aid a nemzet vérkeringésének az ütőerén tartja kezét, tudnia kell azt is, hogy helyes pénzügyi politikát csak ott lehet folytatni, ahol a nemzet milliói is megnyugodva vannak, ahol az államélet irányítása azok kezében van. Ez nálunk még ma sincsen igy. Ennek visszahatását ő érezheti meg először. Ahol csak valami virtuális okból, valami helytelenségből, valami kormányzati hibából is keletkeznek anyagi károk, neki kellene észrevenni ; bele kellene nyúlnia a mai rendszerbe is, a szabadság védőjének kellene lenni, — mert különösen neki kell tudnia, hogy csak szabad állam gazdagodhatik és erősödhetik, csak a szabad állam fejlődhetik a termelés terén is, mehet el messze a teherviselésben is, melyhez kedvre is szükség van. De ezt sem látjuk a t. pénzügyminister ur részéről. Valósággal, — ne tessék rám haragudni, — bálán öntudatlanul is nem a Neeker szerepe jutott osztályrészéül, akivel én nemrégiben párhuzamba állítottam., hanem a Calonneé, akinek egyetlen