Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-248

434 A Nemzetgyűlés 248. ülése 1921. évi augusztus hó 12-én, péníe'ken. az áldozatok, hanem talán kezdettől fogva an-ól volt szó, hogy csak a kiváltságos nemzet javára adassanak. Ugy látszik, sem a Nemzetgyűlés, sem a kor­mány kezdettől fogva nem ura a helyzetnek, nem ura a nemzet sorsának. Igen aggasztó és szomorú jelenségek mutatnak arra, különösen az utóbbi időben, hogy ez csakugyan igy van. Hegedüs Loránt igen tisztelt pénzügyminister ur nem is tudja, hogy mennyire eltalálta a valót, az igazsá­got akkor, mikor azt mondta, hogy őt szegődtet­ték, egy évre szegődtették. Úgy látszik, hogy az egész kormányt szegődtették, mert hiszen más­képen nem lehet megérteni mindazokat a dolgo­kat, amik történnek. Csak egy szegődtetett kor­mánynak rezsimje alatt történhetnek meg mind­azok, amik történnek. Elnök (csenget) : A pénzügyminister ur semmi­esetre sem értette a szegődtetés kifejezést oly érte­lemben, mint amely értelemben a képviselő ur mondja. (Helyeslés jobbfelől.) Szilágyi Lajos: Az elnök ur beleavatkozik a vita érdekében. Elnök : így aposztrofálni egy kormányt nem lehet. Szilágyi képviselő urat pedig kérem, szíves­kedjék csendben maradni. Rupert Rezső: Azt mondtam, hegy a pénz­ügyminister ur nem is tudja, mennyire eltalálta az igazságot. A feszélyező helyzetekkel mindig legjobb szembenézni, műdig legjobb kritikai szem­mel látni a feszélyező helyzeteket, nem pedig szé­pítéssel, kendőzéssel, pirositóval elfedni azokat. A legjobb tehát, ha mi is szembenézünk minden kényes kérdéssel és férfias, a nemzet iránt is tartozó és képviselői minőségünkből is folyó kötelesség­gel megállapítjuk, hogy a dolgok nem jól mennek ; legjobb, ha megmondjuk igaz meggyőződéssel, férfiasan, hegy nem látjuk azt, hogy a kormány a helyzetnek ura volna. Már pedig olyan kormány­rendszer számára, amelyről nem tartjuk azt, hegy ura a helyzetnek, nem szavazhatunk meg adókat, mert akkor nem tudjuk, kinek és mire szavazzuk meg. Az ország pénzéről van szó és az ország pén­zét csak azoknak kezére bizhatjuk, akikben jog­gal, hittel megbizunk. Müithcgy ez a bizalom a mai kormánnyal szemben nines meg és nem lehet meg, a magam részéről indokoltnak tartom külö­nösen az utóbbi napok eseményeinek hatása alatt, amikor a kormány részéről nem láttam, hogy ténykedéseiben a magyar államnak ereje, hatalma, tekintélye nyilvánult volna meg, mondom, a ma­gam részéről indokoltnak tartom, hogy ellenzéki álláspontból, tisztán szubjektiv okokból se fo­gadjam el ezt a javaslatot. De nem fogadhatom el ezt a törvényjavasla­tot azért sem, mert tárgyi szempontokból sem tar­tom helyesnek. Nem látunk pénzügyi koncepciót magunk előtt. Hiszen ez a pénzügyi koncepció nem mai keletű, ennek első lépései már régen meg­történtek, de nem veszünk észre olyan hatást, nem vesszük észre különösen azt a beígért hatást. ami áldásosnak igértetett s ami biztositéka lehetne annak, hogy mi ebben a koncepcióban megbíz­hatunk. Látjuk, hogy állampénzügyünk ma csak egyoldalú technikai koncepció, amely nem sokat törődik eleven élettel, a nemzet materiális éle­tével, nem nagyon törődik a közgazdasági hely­zettel és nem nagyon törődik azokkal a források­kal, azok táplálásával, amelyekből az adópoliti­kának táplálkoznia kell. Tehát nemcsak az a baj, hogy az országnak pénzét, az országnak áldoza­tait, a népnek keserves adófilléreit nem olyan államszerkezet fentartásának biztositásábaj, táp­lálására forditják, amely államszerkezetet a ma­gyar nép a magáénak mondhatna, hanem baj az is, hogy szükség nélkül, károsan sorvasztja ez az adópolitika, a mai pénzügyi politika, ez az Ein­stein-féle politika, ez az uj pénzügyi fizika a nem­zetnek közgazdasági életét is. Arra hivatkozik a javaslat és az van a homlo­kára irva, hogy szükség van a javaslatban kért adó­áldozatokra azért, hogy az országnak a létmini­muma biztosittassék. Azonban a létminimumnak ezt a biztosítását ugy viszi keresztül, hogy egy­úttal a nemzetnek a maga létminimumával sem rendelkező millióit sújtja elviselhetetlen terhekkel. Amig tehát az ország életének létminimumával törődik, addig az egyéni életnek létminimumát teljesen figyelmen kívül hagyja. Pedig az ország csak akkor maradhat fenn, csak akkor lehet erős, ha lakosainak milliói szintén legalább a.létmini­mummal rendelkeznek. De azt látom, hogy egé­szen kis gazdasági erőkre is ez a javaslat a többi javaslattal egyetemben megbírhatatlan terheket rak és azt látom, hogy ennek az adózási rendszer­nek vége az lesz, hegy a nemzet milliói elsorvad­nak. Nem tudom, hogy akkor mi lesz a nemzet­ből. (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Nem látom, hogy az adózás igazságossága ebben, de a rendszer­hez tartozó többi javaslatban is megvalósíttat­nék. Azt látom, hogy mig a kis exisztenciákra igen súlyos, aránytalanul súlyos terheket rak a pénz­ügyi kormányzat, addig azokra az erős vállakra, amelyek meg is birnák a terheket, nem rakja rá azt a súlyt, amit a nemzet érdekében viselniök kellene. Ez is bizonyítja azt, hogy a mai kormány­zati rendszer, a mai hivatalos - Magyarország, amint ma van, nem lehet egészséges. Mert amikor dörömbölő erővel, drasztikusan jelentkezik az igazság, hegy műidenki ereje szerint vegyen részt az állam élet támogatásában, ezt az igazságot, amelyet belát és hangoztat a pénzügyi kormány­zat is és hangoztatunk mi valamennyien, nem lehet megvalósítani. Miért nem lehet megvalósí­tani ? Azért, mert bármily szomorú, de tény, hogy még ma is nem a nemzet millióinak akarata döntő erő, hanem a kevés erőseké. Ezek dirigálják a kor­mányzatot. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak visszagon­dolni azokra a szomorú időkre, amikor mindnyá­jul :knak el kellett mennünk a harctérre. Itthon hagytuk a hitvest, itthon hagytuk a gyermekeket és elmentünk meghalni. Sokan meg is haltak, oda-

Next

/
Thumbnails
Contents