Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-247

A Nemzetgyűlés 247. ülése 1921. ről ne hozzanak be. Mire megy ez ? Ugyanarra, amire a másik követelés. A kormánytól ugyanis azt követelték — és dicséretére legyen mondva a kormánynak, hogy ebbe nem ment bele — hogy a cipők és lábbelik vámját három-négyszeresre emelje fel a kormány. (Felkiáltások: Hallatlan!) Akkor, amikor 1000 K-ás és még drágább lábbelikről van szó, a vámokkal még drágítani akarják ! Ereky Károly : Azért kell a kivételes hatalmat beszüntetni ! Akkor nem kell könyörögni ! Rupert Rezső : Ezek még csak kis dolgok ! Schandl Károly : Itt van azután a gyufakartel ügye. A lapok hasábokat irnak róla, a parlamentben, gyűléseken folyton arról beszélnek, hogy az állampolgároknak külföldi állampolgárokkal nem szabad szövetkezniök a nemzet ellen. Mi történt a gyufakartell dolgában ? A gyufagyárak — alig négy gyárat véve ki — kartellt kötöttek és ez a kartell ujabb kartellbe lépet a csehországi és németausztriai gyufagyárakkal a magyar fogyasztók ellen. A helyzet az, hogy ha egy nagykereskedő vagy kereskedő elmegy Prágába, Csehországba bármelyik gyufagyárhoz, hogy annan gyufát hozzon, azt mondják neki, hogy : nem adunk, tessék a budapesti kirendeltségünkhöz menni. Ereky Károly : Ezek a modern Rózsa Sándorok ! Rupert Rezső: Pilátus kibékül Heródessel. Schandl Károly : Itt Gyufaárusitó r.-t. név alatt megalakult ez a kartell, amely magában foglalja a cseh, osztrák és magyar kapitalistákat a szerencsétlen magyar fogyasztók rovására. Ez a gyufakartell egyenesen fumigálja a mi árdrágitási törvényünket, mert — ugy-e bár — abban ki van mondva az, hogy nagykereskedőnek nem szabad nagykereskedőtől vagy kereskedőtől venni árucikket, mert ez már láncolás. Mi történik itt ? Ha Lakner igazgatóhoz bemegy egy kereskedő, egész nyíltan azt mondja neki : Mi csak ennek a négy vagy öt nagykereskedőnek adunk gyufát. A három államból tehát összesen csak négy-öt nagykereskedőnek adnak a kartellben lévő gyárak, a többinek pedig nem. Tessék oda menni, azoktól vásárolni. A kartell tehát láncol és egyenesen visszautasítja a törvény intézkedéseit. Nagyon sok ilyen kartellről tudnék még beszélni. Ereky Károly : Erre hoztuk a botbüntetést ! Schandl Károly: De az idő előrehaladt. Azt hiszem,, lesz még alkalmam rá. Szilágyi Lajos : Ide valók a Nemzetgyűlés elé ! Schandl Károly : Fogunk erről még beszélni. Most csak egy tünetre akarok utalni, amely jellemzi az egész kartelluralmat, hogy a kartellek mögött vannak mindenütt a mi nagy bankjaink, (ügy van !) amelyek maguk is egy-két nagy kartellben vannak. Ezek azok, amelyek már a tej ellátást is lehetetlenné tették az országban, amelyek eltörülték a tejszövetkezeteket és ez a bankkartell ma mindenfelé kinyújtja a csápjait, Sallay János : Tönkreteszik a középosztályt ! évi aug. hó 11-én, csütörtökön. 421 Ereky Károly : Az egész országot tönkreteszik ezek a bankok. Griger Miklós : Bank-Krözusok ! Schandl Károly : En teljesen jogosultnak tartom, ha a bankkartell ellen — hiszen a malomkartell is két nagy bank kezében van, amely bankok uralma mindig hatalmasabb lesz — a közvélemény szemet felnyitjuk ; felnyitjuk olyan irányban is, hogy ezek ellen küzdeni már emberfölötti dolog. Én tudom, hogy a pénzügyminister ur is már alig bir ellenük dolgozni, de az egész Nemzetgyűlésnek felelőssége van rajta, hogy egyszer már ezeknek hatalmát, ha nem is birjuk megtörni, de legalább enyhítsük. (Helyeslés.) Ereky Károly : Szavazzatok velem, akkor megtörjük. De mindig ellenem szavaztok ! Schandl Károly : Mindig előttem van annak az amerikai kapitánynak szava, hogy Magyarország ma a végletek hazája. Egyik oldalon a nagy luxus, a dőzsölés . . . Reischl Richárd : Siófokon mit csinálnak ! Schandl Károly: ... az expressz vonatokon utazás —és mindig ugyanazokat látja az ember — a másik oldalon a nagy tömegek, amelyek nyomorognak, amelyek nem tudják, hogy a télen mivel fognak tüzelni, — hiszen az alföldön, ahol nincs fa, ma még szalmát se tehetnek félre, mert a szalmával az állatokat etetik, tehát nem lesz tüzelőanyag, — amelyek nem tudják, hogy miből fognak élni. Hozzám jött tegnap egy munkás, aki azt mondta, hogy 8 gyermekével együtt heteken át kenyéren és vizén él és ma már ezt sem tudja megfizetni . Azt látom, hogy az egyik oldalon a plut okra ciának polip-karjai nyúlnak ki, (ügy van !) a másik oldalon meg ennek az ősmagyar fajnak és az asszimilált magyarságnak szerencsétlen tömegei vergődnek. Ezt nem nézhetjük tétlenül. A Nemzetgyűlésnek a magyar kisemberek mellé kell állnia, hogy tegyen egyszer már valamit és sokat tegyen a magyarságért, mert a Nemzet gyűlésben látom azt, — és nem teszek különbséget pártok között — hogy úgyszólván minden tagjában megvan a jóindulat, hogy ezekért a kisemberekért tegyen ; látom azt, hogy a kormány tudatában van ennek az időszerű kötelességének. Hogy az ország is megnyugodjék, hogy a kormány nem hagyja el a kisemberek táborát ebben a nehéz helyzetben, kijelentem, hogy ezen az utón feltétlenül támogatni fogjuk és kérjük intézkedéseit. A következő interpellációt vagyok bátor a földmivelésügyi minister úrhoz intézni (olvassa) ; »Tekintttel arra, hogy az ország egyes vidékein, különösen az alföldön, ahol a földmivesmunkások nagyobb tömegekben élnek, a munkások egy része saját hibáján kivül nem jutott aratási és cséplési munkához, (Ugy van I) s egyelőre más huzamosabb kenyérkeresete sincs ; másrészről tekintettel arra, hogy a kenyérárak nem várt emelkedést mutatnak : hajlandó-e a földmivelésügyi minister ur a pénzügyminister úrral együtt gondoskodni arról, hogy azon földmivesmunkások,