Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-247

A Nemzetgyűlés 247. ülése 1921 alapítani és ebből az összegből látták el azokat az embereket jó darabig, egészen addig, amig be nem tudtak jönni, erősebb összeköttetésbe nem tudtak jönni Budapesttel. Ilyen módon tehát Szeged városa az ő vagyonából uj Magyarországot teremtett. Ezt igazán nem hivalkodásképen mondom, de az igazságot akarom ebben a tekintetben megállapitani. Már most abban az esetben, ha ennek a városnak nincs vagyona, ha nem rendelkezik olyan biztosítékkal, melynek alapján papírpénzt kibocsátani és forgalomba hozni lehet, abban az esetben megbénult volna ott minden törekvés és az Isten tudja mennyivel állanánk még hátrább, mint ahogyan most állunk, mert most is sok bajunk van, de nagyon valószinü, hogy akkor még több volna. Szeged városa akkor, amidőn országunk megcsonkítása folytán Kolozsvárról kiüldözték az egyetemet, meghívta falai közé ennek az egyetemnek professzorait. À kolozsvári egyetem előbb Budapestre jött. A kormány feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy ezt az egyetemet továbbra is fenntartsa, mert ezzel is kifejezésre akarta juttatni azt, hogy az országnak integer területéhez való jogát minden tekintetben megóvja és fenntart minden olyan intézményt, amelynek annak idején való visszahelyezésével az elfoglalt területek régi állapota a nemzet részére ismét biztosítva lesz. Szeged városa amikor látta, hogy az államnak amúgy is óriási terhei vannak, tekintettel arra, hogy már előzőleg is ott Torontál és Bácska határán a magyarosítás érdekéből százszorosan többet költött kulturális célokra, mint amennyit költhetett vote a, örömmel ölelte keblére a kolozsvári egyetem professzorait és örömmel áldozza fel azt a 40 millió koronát, amibe a kolozsvári egyetem szegedi elhelyezése kerül, bár mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy az az egyetem nem fog ott maradni — ne is maradjan ott, mert én mielőbb Kolozsváron szeretném újból látni, de azért mi kötelességünlenek tartjuk a kulturális fejlődés jogfolytonossága szempontjából ezt az egyetemet fentartani. Mikor azonban Szeged városa erre a célra 40,000.0000 koronát felajánlott, abban a reményben tette ezt, hogy az ő 75.000 hold földjének jövedelmét élvezni fogja s hogy ez a jövedelem fedezetet nyújt erre a kiadásra is. Most, hogy ennek a földbirtoknak egyötöd részét elvenni szándékoznak, fájó szívvel kell kijelentenem., hogy végtelenül szorult, nyomorúságos helyzetbe fogunk jutni és igazán kénytelenek leszünk az állam segítségéért folyamodni. Ezt pedig nem akarjuk és ez nem is volna illő dolog. Mert micsoda megítélésben részesülne kívülről ez a nenizet akkor, ha egyik várost egy nagy kulturális intézmény fentartása céljából előzőleg nagy ígéreteket tesz és azután nem tudja azokat beváltani ? Ezt nem szabad tennünk. Ezért már most fentartom magamnak a jogot, hogy a részletes tárgyalás alkalmáNEMZTCTGYULESI NAPLÖ. 1920—1921. — XII. KÖTET. évi aúg. hó 11-én, csütörtökön. 447 val erre vonatkozólag indítványaimat megtehessem. Ezúttal csupán arra kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék konszideráció tárgyává tenni, nem lehetne-e ezt a törvényjavaslatot olyan módosítással ellátni, amely kielégítené a városokat, a törvényhatóságokat és a községeket is, hogy tudniillik a 2. §. 1. pontja maradjon meg ugy, ahogyan a ministeri javaslat szól, hiszen ettől nem idegenkedett a pénzügyminister ur sem, amikor ezt a javaslatot beterjesztette, mikor a javaslat tartalmát a pártban ismetette, ahol kijelentette, hogy abban az esetben, ha a földbirtokrendezésre vonatkozó törvény indokolttá teszi, az országos földbirtokrendező bizottság határozata alapján ezeknek a városoknak tulajdonát képező külterületek is igénybe vehetők. Mondom, kijelentette, hogyha ezzel kiegészíttetik a szöveg, akkor nem idegenkedik attól, hogy a régi szöveg helyreállittassék ; ennélfogva én magamévá teszem ezt az álláspontot. Arra a nem várt esetre pedig, ha a pénzügyminister ur ugy találná, hogy a kérdést ilymódon megoldani nem lehet, kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék ujabb konszideráció tárgyává tenni, nem lehetne-e a 2. §-nál még egy 9. pontot is beiktatni, amelynek tartalma az volna, (olvassa) ; »Törvényhatóságoknak, községeknek, rendezett tanácsú városoknak tulajdonában levő külterületek vagyon váltság mentességét jogos és indokolt esetekben az országos pénzügyi tanács állapítja meg.» Ebben az esetben az egyes városoknál, ahol csakugyan olyan megterheltetések vannak, mint aminő megterheltetés állami funkció teljesítése folytán előállott Szegeden, azt hiszem, az országos pénzügyi tanács nem zárkózik el az elől, hogy kimondja ezen külterületek vagyonváltság alól való mentességét. T. Nemzetgyűlés ! Tudom, hogy nagyon sok jóakarattal kezelte a pénzügyminister ur ezt a kérdést. Tudom azt is, hogy ezt a keserű pirulát be kell vennünk, de ostyába csavarva talán nem lesz olyan nagyon elviselhetetlen, talán nem érezzük olyan közvetlenül annak keserűségét, hanem inkább gyógyító hatását fogjuk mielőbb élvezni és ezért abban a reményben, hogy a pénzügyminister ur óhajtásai és tervei csakugyan be fognak válni, én a magam részéről általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom a javaslatot. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : A külügyi bizottság előadója kivan jelentést tenni. MÓzer Ernő előadó : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém a külügyi bizottság jelentését az Eszakamerikai Egyesült Államok békehatározata tárgyában beterjeszteni. Tisztelettel kérem, méltóztassék azt kinyomatni, szétosztatni és tekintettel a tárgy fontosságára, a sürgősséget kimondani. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a sürgősséget kimondani ? (Igen!) Tehát határozatképen kimondom, hogy a Nemzetgyűlés ezen jelentés tárgyalására vonatkozólag a sürgősséget kimondta. A jelentés 53