Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-247
418 A Nemzetgyűlés 247. iitése 1921. évi aug. hó 11-én, csütörtökön. ki fog nyomatni, szét fog osztatni, napirendre tűzése iránt pedig napirendi javaslatom során fogok előterjesztést tenni. As idő előrehaladván, napirendi indítványt teszek. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a t. Nemzetgyűlés legközelebbi ülését holnap, pénteken, folyó évi augusztus hó 12-én, pontosan délelőtt 10 órakor tartsa, a következő napirenddel : 1. a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesitése ; 2. az Ëszakamerikai Egyesűit Államok békehatározata tárgyában a külügyminister ur által benyújtott jelentés tárgyalása ; 3. az elnöki tisztnek választás utján vaíó betöltése, végül 4. a vagyonváltságról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (Helyeslés.) Méltóztatnak hozzájárulni a napirendi indítványhoz ? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatképen mondom ki és ezúttal is kérem a Nemzetgyűlés t. tagjait, hogy holnap méltóztassanak pontosan megjelenni a Házban, mert az ülést pontban 10 órakor meg fogjuk kezdeni. (Helyeslés.) Következik most Schandl Károly képviselő ur sürgős interpellációjának előterjesztése. Schandl Károly: T. Nemzetgyűlés! Nem vettem volna igénybe a Nemzetgyűlés idejét, tekintettel a napirenden lévő fontos tárgyakra és az idő rövidségére, de oly sürgős és oly rendkívül jelentős dologról kell szólnom, amelyet ha a Nemzetgyűlés semmibe sem venne, ugy teljesen jogosult lenne az a szemrehányás, mellyel nagyon sok oldalról illetnek bennünket, hogy mi kisemberek dolgaival keveset törődünk. T. Nemzetgyűlés ! Gazdag, hódító államok reparációt követelnek épen ezekben a napokban ettől a szerencsétlen, megcsonkított országtól, amelyben a nyomorúság előre veti árnyékát, amelyre a téli hónapokban olyan szenvedések, olyan nélkülözések várnak, különösen az alsóbb néprétegek helyzetét tekintve, hogy erről feltétlenül már most beszélnünk kell. (Igaz! Ugy van!) R upert Rezső : Miért támogatnak ilyen rossz kormányt ? Schandl Károly: És én szeretném, t. Nemzetgyűlés, ha az a néhány szó, amit itt elmondok, egyszerre négy nyelven hangzanék, ugy hogy a reparációs bizottság minden egyes vezető tagja hallja meg azt, mint a magyar nemzetnek, a magyar kisemberek nyomorúságának jaj kiáltását, (Ugy van!) hogy ez a nemzet nem bir jóvátenni semmit, nem bir más gazdagabb nemzeteknek adni, mikor magának sincs annyija sem, hogy saját véreit a nyomorúságtól és az éhségtől megmentse. Rupert Rezső: Ez a helyes beszéd, nem az, mikor a pénzügyminister kiáll, hogy van itt minden ! Schandl Károly: Súlyos helyzet az, hogy a luxusfürdők szezonja idején a mindennapi kenyérért imádkozó kis árvák könnyeiről kell beszélnünk. Különös dolog ez akkor, amikor itt attól félnek, hogy a jóvátételi bizottság torzképet nyer a magyar viszonyokról, mert bármerre megy, ahol luxusadó köteles vendéglők, fürdőhelyek, mulatóhelyek vannak mindenütt, azt látja, hogy a végletekig dőzsölnek, tobzódnak az emberek ; amikor attól félnek, hogy a jóvátételi bizottság azt gondolja majd. hogy az egész magyarság ilyen jólétben úszik. Ezzel ellentétben ki kell jelentenem azt, hogy nem okolok egyetlen egy magyart sem azért, hogy ebbe a nyomorúságba jutottunk. Két körülmény az oka ennek. Először is az ország megcsonkítása. amely elvette a munkaforrásokat, elvette a nyersanyagot, elvette a munkaeszközöket, másrészt pedig ez a rettenetes időjárás, ez a szárazság, amely a mezőgazdaságot is abba a helyzetbe hozza, hogy a legjobb gazda is a legkomolyabb gondokkal kénytelen küzdeni. Sürgősen megoldandó bajra hívom fel ezen súlyos viszonyok között a Nemzetgyűlés figyelmét és ez a keresetnélküliség, különösen a földmivelő munkásoknál, továbbá a kenyérdrágaság, (ügy van! Ugy van!) Az alföldi földmivelő munkásság nagy tömege maradt e nyáron aratási és cséplési munka nélkül. Az alföldön én magam vagyok a tanuja annak, több képviselőtársammal együtt pártkülönbség nélkül iparkodtunk, dolgoztunk azon, hogy munkához jussanak azok a szegény emberek. Rupert Rezső:" Egyelőre csak az Igazsághoz jutottak ! Schandl Károly : Rajta voltak ők maguk is, azonban siker nem koronázta fáradozásainkat, hiába fordultak bármerre. Ennek részben az is volt az oka, hogy azelőtt szokásban volt az alföldön, hogy az aratást is más, a cséplést is más munkáscsoport kapta, egyes uradalmakban azonban most az aratást és a cséplést ugyanazok a csoportok kapták meg és igy a falunak a másik napszámos fele elmaradt a munkától. Tudok olyan esetről, amelyben az aratásra és cséplésre leszerződött m,unkásbandák felajánlották azt, hogy szívesen átengedik a munka másik részét a cséplést azoknak, akik nem jutottak munkához, azonban ezen sem lehetett segíteni, mert az uradalmak egy része nem volt hajlandó uj szerződést kötni. Katona Imre : El kell venni a földet az ilyen uradalomtól. Schandl Károly : Nem szabad megengedni azt, hogy a kétségbeesés elszakítsa a nemzettől ezeket az értékes rétegeket. Hiszen a földreformnál is mindig azt mondottuk, hogy a magyarságnak van egy hatalmas rezervoárja, ez a földmivelő munkásság, a földmivelő nincstelenek tömegei, amelyek ha hazai röghöz jutnak, ugyanolyan értékes gazdák, ugyanolyan független polgárai lesznek az országnak, mint a meglévő gazdatársadalom, nagy rétegei. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon! Csernus Mihály : Jobbak, mint a városiak. Schandl Károly : Ha azonban nem gondolunk rájuk, ha nem törődünk velük, akkor tartok attól,
