Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-247

A Nemzetgyűlés 247. ülése 1921. évi aug. hó ll-én, csütörtökön. 413 toka van, vagyonváltsag fejében földrészletet vagy földrészleteket összesítve egy község határában fekvő birtokából hasitson ki. Ennek a paragrafusnak alapján herceg Esterházy, akinek 408.000 hold földje van, valamely község határában eldugott helyen átenged 8000, avagy 30.000 holdat, ahol senkinek nem*kell. Hogy a 60. §. egyszerűen megakadályozza ennek a nemes intenciónak a keresztülvitelét, ezt fejtegetnem teljesen felesleges. Mindezek alapján, annak megállapításával, hogy nem pártom nevében és nem pártom megbízásából beszéltem, újból kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Birtha József jegyző : Kószó István ! KÓSZó István : T. Nemzetgyűlés ! Az agrár vagyonváltsag kérdésénél érdemlegesen foglalkozni kell azzal, hogy kit fog terhelni nagyobb mérvben a vagyonváltsag : vájjon a földbirtokost-e vagy pedig a más foglalkozású egyéneket. Ma különösen fontos dolog az, hogy a kisgazdáknak az érdekei minden tekintetben megóvassanak, mert hisz maga a keresztény kurzus megkívánja azt, hogy most ezen alkalommal felhasználjunk minden eszközt arra nézve, hogy megfelelően alakuljon ki az a vagyoni elhelyezkedés, amely egyszersmind a keresztény kurzus jövőjét fogja biztosítani. Tudjuk, hogy a háborúk rendesen a vagyoni kérdésekért folynak. Vagyoni kérdésekért olyan értelemben, hogy a győztes nemzet a maga igájába hajtja a másikat, a legyőzöttet, hogy azt anyagilag kihasználja, kizsákmányolja az erejét minden tekintetben. Tudjuk azonban azt is nagyon jól, hogy ezenkívül a társadalomban, a gazdasági életben egy különleges parlamentáris harc folyik, küzdelem a vagyon, küzdelem az elhelyezkedés kérdésében a hegemóniáért, küzdelem azért, hogy anyagi előnyökben már is részesülők, hogy a már úgyis rendesen nagyobb anyagi előnyöket élvezők ilyen módon még nagyobb erőhöz jussanak és legyen elnyomva az, akinek a megerősödését az államnak kellene elősegíteni, akinek a fenmaradása az állam megerősödésének, az állam jövőjének kérdését oly közelről érinti. Az államnak feladata védeni a gymgébbet ; feladata másrészről az, hogy az erősebbet meggátojja túlfejlődésében akkor, amikor a gyengébb tönkretételére, a gyengébb elnyomására törekszik. Minden állam közgazdasági küzdelmében két elemet látunk különösen erős, éles ellentétben egymással j az egyik a szervezett, a másik a szervezetlen tőke. Ennek a kettőnek a harca az, ami a legnagyobb mozgalmakat és küzdelmeket váltja ki a társadalmi életben. Mert a szervezett tőke, vagyis az u. n. nagytőke, a, kartel lekben és tiösztökben egyesült nagytőke, ugy alakul ki, miszerint minden, ami a nagykereskedelem, nagy ipari vállalat, mint a bank, a biztosítótársaság, a nagymalmok, a sörgyár, a szeszgyár, a butor- és szövetgyár, a vasúti és hajózási vállalatok kölcsönösen részvényeket és igazgatósági tagokat cserélnek ki egymással. Ilyen módon biztosítják a szupremáciát a maguk részére és ilyen módon küzdenek meg —• és pedig eredményesen — a szervezetlen tökével, a kistőkével. Gaal Gaszton t. képviselőtársam a múltkoriban tartott igen értékes beszédében külön kiemelte azt, hogy mi a betegsége a nagytőkének és mi adja meg az erőt a nagytőkének arra nézve, hogy az még erősebb legyen. De ugyanezt megmutatja a Compass is, melyben ott látjuk, hogy volt ministerek, volt magasallásu ministeri tisztviselők, azonkívül a gazdasági életben vezetőszerepet vivő olyan emberek, akik már múltjukban magas közhivatalokat viseltek, elhelyezkednek abba a részvénytársaságba, ahol azután igazgatják és vezetik nemcsak a gazdasági életet, de egyszersmind a politikai életet is. A politikát ilyen körülmények között nem is annyira a parlamentben intézik el, mint elintézik a részvénytársaságoknak igazgatósági üléseiben. (Egy hang: Eddig is igy volt !) Mélyen t. Nemzetgyűlés Î Azt a közbeszólást kaptam, hogy eddig is igy volt. Nos hát, mivel látjuk azt, hogy eddig nem volt jó, ennélfogva a jövőben ezt meg kell változtatni, mert a lehető legnagyobb konokság kell ahhoz, hogy amikor valaki belátja a hibát, azt korrigálni nem akarja. A másik érdekcsoport az előbbivel szemben a szervezetlen tőke érdekcsoportja. Ez alatt a többitől eltérőleg minden más tőkét értünk. Legyen az kistőke vagy nagy, legyen bár annak alapja igen sok pénz, amely áldást hozó tavaszi esőhöz hasonlóan megtermékenyíti magát a gazdasági életet, vagy legyen az a pénz akárhol, egy bankban is elhelyezve, abban az esetben, ha az illető abban a bankban nem igazgatósági tag vagy nem részvényes, abban az esetben az ő akarata abszolúte semmit sem érvényesül az ő tőkéjének a jövedelmezősége tekintetében. Ilyen körülmények között tehát az az iparos, a kereskedő, a tisztviselő, a munkás a megtakarított filléreit a kis és nagybirtokos áldást adó földjének, vagy a mérnök kutató elméjének az eredményét nem tudja ugy elhelyezni, hogy az rentábilis legj^en, vagy legalább annak rentabilitása attól függ, hogy vájjon a nagytőke hogy kívánja azt dirigálni. Természetesen ugy a nagytőkének, mint a kistőkének megvannak a maga elágazásai ; a nagytőke az ő szervezettségében el tudja helyezni az egyes iparágakat és a foglalkozási ágakat olyan módon, hogy ezeket a nagy, általános érdeknek alárendeli és ily módon módjában áll a kistőkét is bizonyos tekintetben kezében tartani, illetőleg a kisipari törekvéseket a kezében tartani és a kisipari törekvések érvényesülése attól függ, hogy vájjon a nagytőke mit akar, vájjon a nagytőke miként akarja azt felhasználni. Ennélfogva tehát a nagytőke hatalma alól feltétlenül fel kell szabaditan imk azt a kistőkét, amely a »sok kicsi sokra megy» elvénél fogva a lehető legerősebb, legintenzivebb kihasználás mellett sokkal előnyösebb lesz az állam jövőjére, gazdasági erejének fokozására és kifejlesztésére nézve, mint az a tröszt, az