Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-247

A Nemzet gyűlés 247. ülése 192. csak erőket elverni valamely termelési ágtól, hanem annak igazi erőt is adni. Róbert Emilnek tervezete szerint bizonyos vidék gazdái villamoscentrálét, vizlecsapolást, konzervgyárat, mezőgazdasági ipari vállalkozást létesítettek volna a va gyón váltság bizonyos részéből, amely részt, mint törzsrészvényt jegyeztek volna az illetők és psdig kényszerjegyzés utján, mert nem lett voln a szabad tetszésére hagyva az illetőknek, hogy akarnak-e résztvenni vagy nem, miután ez egy része lett volna a vagy on váltságnak. Ezeknek a létesitményeknek a jövedelméből törlesztették volna elsősorban a vagyonváltságot és az esetleges elsőbbségi részvények kamatait, mert hiszen forgótőkére is szükség lett volna, azonkívül ha marad valami, a törzsrészvények kamatozását is eszközölték volna. Persze ezekre a lekötött értékekre, betáblázásokra külföldi kölcsönt is kellett volna felvenni, amelyet természetesen a valuta javulásával sokkal kedvezőbb feltételek mellett lehetett volna visszafizetni. Amikor a letörlesztés megtörtént, akkor a tulajdonos és az állam egyenlő arányban részesedett volna a törzsrészvényekben. Szóval, itt egy olyan terv adatott közzé, amely a vagyonváltságot is biztositja, de egyszersmind biztositja azt is, hogy a va gyón váltság a termelés meginditására szolgál és igy ha a valuta előrejut akár Svájcban, akár Berlinben, akárhol, ezt az előrejutást a gazdasági élet lövészárkaival stabilizálni lehet és olyan visszacsuszásck, mint a mostani Zürichben, lehetségesek nem lesznek. Ilyen terveket munkálnak a németek magánerejükből. Stinnes nagy koncepciója nem szalad egyes kis krájzleros üzletek után, hanem nagy arányú koncepciókkal dolgozik — természetesen a német magántőke erőssége állami támogatás nélkül is meg birja valósitani azt, amit maga elé tűzött. Nálunk, sajnos, a magántőkének ilyen irányú tervei és munkássága nem szolgálják a nemzetcsalád előbbre jutását, a nemzetgazdasági életének öncélú fejlesztését, hanem mindig csak az illető vállalatnak jó tőkeelhelyezését próbálják előmozditani. Kerekes Mihály igen t. képviselőtársam ebben a tekintetben tegnap az ingótőkének leckét adott. Leckét adott a nagybirtoknak is, de sajátságos módon félrecsúszott kritikájában a nagybirtokkal szemben. Ő csak azt panaszolta fel, hogy nincs szociális érzés a nagybirtokban, mert a rokkantaknak azt a 20—30 hold földet, házhelyeket nem bocsátotta még a forradalmak tanulságai nyomán sem a rendelkezésére. Ez a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy a nagybirtok nem, tud és nem is akar mezőgazdasági ipart teremteni, pedig.tőkéje is van hozzá. Az a legnagyobb baj, hogy mig Németországban ezek a nagy üzemek, nagybirtokok cukorgyárakat, szeszgyárakat, villamos centrálékat, vasutavat csinálnak, amelyekbe belekapcsolódik a kisgazda a maga üzemével — mert hiszen hogy tudna az a kisgazda az ő nyomorult pár száz, vagy pár ezer évi aug. hó 11-én, csütörtökön. 405 koronájából ilyen vállalatokat létesiteni — addig nálunk a nagybirtok . . . Nyéki József : Akkor a nagybirtokosok nem mehetnének külföldre ! Czettler Jenő: ...megmarad kizárólag a maga, nem is mondom primitiv, de teljesen mezőgazdasági szántóvető ügykörében, vagy ha valami intenzivebb dologgal próbálkozik is, olyan részre csap át, amelyhez semmi köze, amely a kisüzem munkaköre, t. i. kertészkedésre és más ilyen jövedelmet hajtó dolgokra, ahelyett, hogy búzát termesztene, ahelyett, hogy fejlesztené a szárításvetés technikáját és mezőgazdasági ipart létesitene. (Ugyvanf ügy van! a jobboldalon.) A pénzügyminister ur az ingatlan vagyonváltságnál bizonyos mértékig gondolt arra, hogy a bevételek egy része necsak a magyar állam tőkeés kamattartozásainak és olyan terheinek céljaira legyen felhasználható, melyeket a költségvetés vagy külön törvény kifejezetten a vagyonváltságból eredő bevételekre utal, — ez a 170. §. — hanem konkrét esetünk, példánk van már arra, hogy a kislakások állami támogatásáról szóló törvényjavaslatban 300 milliót bocsátott erre a célra rendelkezésre s a Nemzetgyűlés bölcsessége elfogadván azt a határozati javaslatomat, hogy legalább ugyanennyit bocsásson rendelkezésre a falusi és tanyai kislakások céljaira is, igy reményünk van arra, hogy ebből a megszavazandó vagyonváltságból szociális téren valami "visszajut a falunak, a földnek. Eri azonban nemcsak ennyit szerettem volna, hanem nagyobb gazdasági koncepciókat, nagyobb gazdasági terveket ; nem azt, hogy az egészet financirozzuk belőle, hanem., hogy lökést adjunk ennek a gazdasági rekonstruálódásnak, hogy teremtsünk egy olyan alapot, amelyen mindenki kénytelen legyen elindulni, az a tunya, elmaradott birtokos is, mert ha egyszer elindult, meggyőződésem szeiint, tovább fog rajta menni ép ugy, mintha valamely faluban bevezetjük valahol a villanyt, soha többé azt le nem szereltetik, vagy, ha valahol lefektetjük a kisvasú tat, annak sineit soha többé fel nem szedik, annyira belátják annak szükségességét. Minthogy az előttünk levő törvényjavaslat nem ad elég alapot arra, hogy gazdasági tervszerűségeket elbírálhassuk, kénytelenek vagyunk a kritikánál igényeinket is leszállítani, és ahelyett, hogy pozitívumokat bírálnánk és keresnénk, negativ szempontokból iparkodunk megállapítani, hogy vájjon egyenlő-e a teherviselés minden egyes termelési ág közt. Aki a dolgokhoz nem sokat ért, aki nem folytatott gazdasági kutatásokat, nagyon egyszerűnek tartja ennek a kérdésnek az elintézését azzal, hogy van-e progresszió vagy nincs. Ez egészen primitiv megitélés. Ha egyenletesen nem sújtok minden társadalmi osztályt, akkor bizonyos eltolódások jönnek létre az egyes termelési ágakban lévő tőkemennyiségek közt. Bekövetkezik pl. az, hogy ha a mezőgazdaság akarna valamely ipart létesiteni, ehhez nincs tőkéje, mert a vagyon-